IKI, az új iskola

Mint írtam korábbi bejegyzéseimben, iskolát váltottam. Most az új iskoláról szeretnék, így egy hét tapasztalat után, szólni pár szót. 9-en vagyunk egy csoportban, az összetétel eléggé vegyes, van egy kazahsztáni fiatal srác, egy iráni nő, egy spanyol építőmérnök, egy angol srác, aki 1 hónapot tölt csak itt, egy boszniai lány aki osztrák férjet választott, egy amerikai nő és egy szerb lány, és pesze egy magyar pasi is, aki mozgássérült embereket fuvaroz reggel a munkahelyükre, délután vissza. A helyzetről sokat elmond, hogy az angol és a spanyol srác mellé ültem (néha a magyar srác is hozzánk kerül), valahogy a lányok annyira nem voltak megnyerőek, főleg a szerb és a boszniai lány szeretnek egymással beszélgetni - persze szerbül.

A többség eléggé fiatal, inkább a 20-25 éves korosztály, úgyhogy nem annyira passzolnak hozzám. Az órák jobbak mint a Deutsch Akademie-ban voltak, lehetne jobb persze, de legalább valamivel kreatívabbak, és ami tetszik, hogy az adott órán megtanult szavakat a következő órán gyakoroljuk feladat keretében. Kicsit lassúak a többiek nekem, szóval látszik, hogy magasabb szintről jöttem, viszont jót tesz az ismétlés. Így, amikor a héten, a tanárnő felvetette nekem, hogy válthatnék csoportot magasabb szintre, mondtam neki, hogy inkább maradnék, mert bár látom, hogy nekem gyorsabban mennek a feladatok, de mégis kell nekem az ismétlés, hogy jobban bevésődjön, az amit már ugyan tanultam, de nem tudom még biztosan használni.

Az iskola szervez a hónap során különböző közösségi programokat, ezen a héten egy knédli főzéses alkalom volt, az alapanyagot és felszerelést az iskola biztosította, meg a helyet is. Bárki bármelyik csoportból jelentkezhetett, és mivel, oda volt írva, hogy barátot lehet hozni, így én elvittem magammal a szlovák lányt. Nem voltunk sokan, így mindenki részt vehetett a munkában, vágtam gyümölcsöt, gurigáztam knédlit, szóval volt dolgom. Viszont fura volt, hogy a knédli itt nem az az élesztős, gőz fölött főzött kaja, mint amit otthon eszünk v. amit Csehországban ettem. Itt olyasmi, mint a szilvásgombóc, csak nem szilva, hanem mondjuk sonka, v. szőlő van a közepében és nem vagy alig mártják meg a végén zsemlemorzsában. Na úgyhogy most már nem vagyok benne biztos, hogy mi is az igazi knédli:)))

Új hónap és csoport az iskolában

Nem változtattam iskolát mert már be volt fizetve a tanfolyam, meg kedvem se volt variálni, majd a következő évben, ha még akkor is tanulok.

A tanár ugyanaz - sajnos, a csoport teljesen kicserélődött. Most olyan érzésem van, mintha a középkorúak csoportjában lennék, ja és a többség az pasi, ami azért kicsit meglepő. Itt is vannak élethelyzetek, meg élettörténetek: van egy pasi aki magyar és már itt van 20 éve, de rájött, hogy hiába tanulta meg a nyelvet az utcán, nem áll rendszerbe össze a fejében vagy ilyesmi. Van egy Kolumbiából származó csávó, aki amúgy mexikói állampolgár, azt nem sikerült elkapnom hogy ezt hogy rakta össze. Éltek már Németo-ban is, most épp itt, ahogy jön. A harmadik középkorú férfi egy olasz, akinek vietnámi felesége van akivel Japánban ismerkedtek meg ahol éltek is jó pár évet. Annyira nem érzik jól magukat Bécsben, inkább mennének vissza Rómába. Van egy szlovák nő - azt hiszem ő a legszimpatikusabb - de hamar kiderült hogy ő se az én korosztályom, mert már van egy 16 éves gyereke. Róla amúgy még nem tudok többet. Aztán van egy másik magyar, egy fiatal lány aki a Grand Hotelben dolgozik. És maradt még az előző csoportból a spanyol mérnök srác, aztán slussz.

Mondjuk nagyon meglepő hogy ez egy csoport...vagyis értem én hogy a nyelvtantudás alapján osztják az embert csoportba, de azért nehogy már a 20 éve itt élő férfi ugyanazzal a némettudással legyen mint én...lehet kéne külön indítani beszéd- ill. nyelvtanfókuszált csoportokat és máris jobb lenne a helyzet.

Jegy az Operába és a B2.2 szint vége

Tegnap este kitaláltuk, hogy ha már itt vagyunk Bécsben, akkor elmehetnénk az operába. A férjem már régóta szeretne, engem annyira nem vonz, de gondoltam, ha van olyan darab, amitől az ember nem lesz depressziós, akkor megpróbálhatjuk, legalább egy élmény. Megnéztem a bécsi Opera honlapját és épp adják a Sevillai borbélyt, amit azoknak ajánlanak, akik nem nagy operalátogatók, tehát nekünk. Nagyon megörültem, de nem tartott sokáig az örömködésem, mert hamar kiderült hogy egyrészt nagyon drágák a jegyek, másrészt meg hogy nincsenek már jegyek:))) Vagyis decemberre gyakorlatilag elfogyott, 1-2 olyan hely van, ahol viszont nem tudnánk egymás mellett ülni. Január-február meg nincs előadás. Úgyhogy kb. ennyit egyelőre a kulturális élményeinkről. Amúgy ahogy elnéztem jegyet szerezni az operába gyakorlatilag úgy lehet hogy az ember 3-4 hónapra előre feliratkozik várólistára és előre - látatlanba - kifizeti a jegyet.

Vége a hónapnak így vége a nyelviskolában a csoportnak is. Ill. a holnapi napot elvileg még bepótoljuk jövő hét pénteken, de a tanárt ismerve, ez inkább csak elmélet.

Nem igazán voltunk megelégedve a tanárnővel, a végére már komikus lett az egész. Úgyhogy én nem nagyon ajánlanám a Deutsche Akademie-t senkinek se, bár az is igaz hogy a többi iskola dupla árban van, de állítólag sokkal jobbak.

Még lesz egy hónapom a suliban új szinten új csoporttal, meglássuk.

A mostani csoportból 2 (francia) lánnyal barátkoztam össze, hogy mennyire tartósan majd kiderül.