Mivel itt lakok mellette és még sose voltam benn, így kihasználtam az alkalmat, hogy a volt nyelvsulim szervezésében egy látogatást tegyek az ENSZ itten székházában. Azonkívül, hogy találkoztam egy régi csoporttárssal meg alkalmam volt pár emberrel társalogni, a dolog fejetős de egyben vicces is volt.
Először is, rögtön elmondták szabálynak, hogy 1. az ott dolgozókat nem lehet fotózni, magunkról készíthetünk, de másokról véletlenül se, 2. nehogy valaki lemaradjon, elkószáljon, mert akkor hívniuk kell a biztonsági személyzetet és addig nem megy senki sehova, míg nincs meg az eltévedt emberke. Úgyhogy állandó létszámellenőrzés volt.
Először felmentünk az 5. emeletre ott rögtön be egy vetítőterembe, ahol néztük egy kb. 20 perces filmet a menekültekről, lehet épp nem voltam túl megértő passzban, mindenesetre nem fogott meg, aztán ahogy vége lett soványdisznó-vágtában eljutottunk a gyűlésterem felett levő újságírói megfigyelő szobába, ahol legalább láthattunk valamit: egy üléstermet sok üres székkel, de mégis valami...Itt ki lett fejtve, hogy működik az ENSZ, hogy minden országnak egy szavazata van, és hogy van 5 állam akinek vétójoga van. Itt kuncogtam magamban és majdnem megszóltaltam, de aztán visszafogtam magamat, hogy na igen pont ez az, ami miatt működésképtelen a szervezet, mert nincs olyan konfliktushelyzet a világban, ahol ezen államok egyike v. másika ne lenne érintve...A Bang-Jensen ügyről már nem is beszélve..
Aztán ennek is vége lett és a srác aki kísért minket kisütötte, hogy van 3 percünk még, így sietnünk kell elhagyni az épületet:)) Úgyhogy nem is kicsit volt csalódás, de ahogy láttam másnak se túlzottan jött be a dolog.
