Kirándulás Wachauba - hajótúra

Nagyon szép idő köszöntött ránk most szombaton, se meleg nem volt, se hideg, és még a nap is sütött. Ezért aztán fogtuk magunkat, és tettünk egy kirándulást a Wachauban, ami a világörökség része. Gyakorlatilag Wachau nem egy település, hanem egy egész régió, kultúrtáj Krems és Melk között. Bortermelő vidék, végig a part mentén a napos oldalon szőlőültetvények sora.

Kremsig elmentünk autóval, onnan viszont jött a dolog lényegi része: hajóra szálltunk. Melkig a hajóút 3 órás, hiszen áramlással szemben haladunk, így én vittem magammal egy könyvet, hogy az eseménytelenebb részeken tudjak olvasni, kinn a hajón, a legfelső részen. Szerencsére nem voltak sokan, valószínűleg az iskolakezdés miatt sem, így kellemesen el tudtunk helyezkedni. Egy magyar csoporttal összefutottunk, ők alkották a hajó nagyobbik részét:) 

Egész nyáron nem voltunk sehol kettesben, kvázi végigmelóztuk a nyarat, így nagyon jól esett a kis kikapcsolódás, mégha csak egy napos is volt és mégha csak - innen nézve - belföldi is.

Kremstől elhaladva

Az út során kisebb-nagyobb falvakat, igen jól megművelt szőlőültetvényeket - a hegy oldalában, sokszor igen lehetetlen helyeken (az egyik magyar útitárs meg is jegyezte, hogy ha Mo-on így hasznosítanák és művelnék a mezőgazdasági földterületeket, akkor robbogna a gazdaság:))),szerintem azért nem ilyen egyszerű a dolog, de mint mindenben ebben is van valami) és itt-ott várromokat lehetett látni.

Dürstein

Spitznél, ami állítólag a Wachau közepe, kiszállt a fél hajó, így a magyar csoport is, helyette jöttek egyéb népek fiai. 

Spitz

Schloss Schönbühel

Utána, jóval ebéd után érkeztünk Melkbe. 1-2 hónappal ezelőtt öntöttel el őket a Duna, legalábbis az óváros lejjebb levő részeit, és hogy ez még nem tűnt el nyomtalanul, arra utalnak a tér közepén levő munkálatok nyomai.

Melk az árvíz után 2 hónappal

Több háznál láttuk,hogy a meszelést már befejezték, de a ház még nincs átadva, nem használják, ez főleg a part menti házakat érinti, feljebb már nincs ilyen látvány, ott minden normális mederben folyik. Őket már nem érte el a árvíz. Ebéd után, ami felejtős volt mentünk a katedrálisba. Nem volt sok időnk rá, így szinte csak végigrohantuk, mert ment vissza a hajónk. Nekem a legjobban a könyvtár meg a csigalépcső tetszett, a könyvtár egy olyan könyvmolynak mint én, nem vitás, hogy tetszik, ha csak egy sort odaadnának nekem azokból a régi könyvekből .....:))) A katedrális nagyon barokk, teli van arany diszítéssel, így nekem nem jött be, bocs azoknak, akik a barokk rajongói:))) A barokk nem az én stílusom, így a heiligenkreuzi apátság rám nagyobb hatást gyakorolt, mint a melki katedrális...

Katedrális belülről

Apátság parkja

A csigalépcső

Hétvégi életképek: Blumengärtner Hirschstetten, Mayerling, Stift Heiligenkreuz

A hétvégére elromlott kicsit az idő, így valamelyest módosítani kellett a programot, és ami miatt szomorú vagyok, hogy az eléggé párás idő miatt a Wachau megtekintése is újra el lett halasztva. De azért volt pár szép dologban így is részünk.

Szombaton estére vendéget vártunk, azt a lányt, akinek eladtam a vonatjegyemet, így nem volt lehetőség hosszú programot csinálni. Elnéztünk a közelben levő virágoskertbe, ami tkp. a bécsi városi kertészet bemutatókertje, nagyrészt ahogy néztünk, onnan viszik a virágokat a parkokba, másrészt viszont berendeztek több bemutató kertet, udvart a területen, sőt volt ott még háztáji állat is, meg ami nekem a legjobban tetszett, az egy régi vidéki ház mellett kialakított konyhakert. Az egész konyhakertet lekerítették alacsony fakerítéssel, az egyes ágyások szegélyét téglákkal rakták ki és az ágyások között kavicsos talajon lehet mászkálni, ami azért jó, mert ha az ember kimegy az eső után petrezselyemért akkor nem lesz nyakig sáros. Díszítésként a kertbe még egy madárijesztőt is raktak. Nem tudom, volt egy film, amiben láttam más hasonlót, és akkor is nagyon tetszett, ilyen az amikor a konyhakertet nem kell a ház mögé rakni, hanem lehet elől, frekventáltabb helyen. Láttunk kicsi, szopós barikat is, meg volt kicsi kecske is. Játszótér is volt, itt is megfigyeltük, mint több helyen a városban, hogy a játszótereknél a talajt felássák és helyére összevágott faágakat tesznek, ami jó puha. Több pad, hinta(szék) várta a látogatókat, így helytálló az itteni szlogen, hogy "die Stadt gehört dir" vagyis hogy a város a tiéd. 

Sajnos sok virág, fa még nem nyílt és kissé hűs is volt az idő.

Vasárnap nem mertünk elindulni Wachauba, mert ugyan sütött a nap, de párás volt az idő, és hát féltünk, hogy úgy a hajóutat nem lehet túlzottan élvezni. Így úgy döntöttünk, hogy a bécsi erdőbe vesszük az irányt és megnézzük azt a helyet, ahol hajdanán Rudolf (Ferenc József fia, a trónörökös) öngyilkos lett, valamint a szomszéd faluban levő ciszterci apátságot.

Mayerlingben eredetileg vadászkastély volt, jelenleg kolostorként üzemel (Ferenc József akaratának megfelelően). Be lehet menni, az a hely, ahol Rudolf öngyilkos lett, az már maga a templom és abból nyílik egy két szoba, ahol egy mini kiállítást szenteltek a császári-királyi családnak és főleg a trónörökösnek, még herendi porcelán készlet is van, de főleg fényképek, a hölgy, aki vezet, röviden elmondja a tudnivalókat, nem több, kb. ennyi az egész, inkább csak a történelem-szeretőknek ajánlanám.

A szomszédban levő ciszterci apátság, ami állítólag Európában a legnagyobb, viszont egy műremek (Heiligenkreuz) 1133-ban alapította (Babenberg) Lipót őrgróf. Volt egy majdnem egy órás vezetés a kolostorban, szerencsére az idegenvezető olyan szépen beszélt németül, hogy nagyjából értettem is mindent.

Nagyrészt gót és román elemek dominálnak mind a templomban, mind a kerengőben, persze itt-ott van barokk ill. rokokó elem is, pl. intarziás fabútor.

80 feletti a létszám a kolostorban és sok a fiatal. Manapság már ők is használják a modern technikát, laptopjuk és mobiljuk is van, de este 6 után már nem lehet se beszélgetni, se internetezni. A kórusénekük világhíres lett, több CD-n árulják az énekeket. Itt lehet belőle ízelítőt kapni: http://www.youtube.com/watch?v=UiRpXsWlZK4.

Magyar vonatkozása is van a kolostornak, állítólag II. András balatoni halat és sót adott a kolostornak, ezért hálából minden évben imádkoznak azóta is II. Andrásért és feleségért.

A templom egy térről nyílik, aminek a közepén egy Szentháromság szobor van. Az egész nagyon hangulatos. Bizonyítva, hogy errefelé van fizetőképes belföldi turizmus, mind a kolostor előtt levő kertes étterem, mind a mayerlingi étterem (mi itt ebédeltünk) tele volt emberrel.

képek jönnek: holnap.

Semmeringer Bahn - egy hétvége Bécsben

Most sorra olyan hétvégék jönnek amikor Bécsben maradunk, mégha 1 napra meg is szakítom a folyamatot.

 A mostani hétvégére egy kirándulást terveztünk és szerencsére szombatra jó időt fogtunk ki. Eleinte bizonytalankodtunk hogy szombat v. vasárnap legyen de aztán nem bántuk meg hogy a szombatot választottuk. A bécsi erdő helyett kissé messzebbre mentünk: Semmeringbe. Kinéztem a neten és a térképen, hogy az lesz a legjobb, ha valahol lerakjuk az autót, onnan végigsétálunk a Bahnradwegen, aztán ahol elfáradtunk ott vissza vonattal az autóhoz. Megnéztem a térképem merre van a legtöbb viadukt, így Klamm-nál álltunk meg, és innen mentünk az osztrák viszonyokhoz képest elég jól kijelölt turistaúton.

Az út szinte végig a vasútvonal mellett halad, a viaduktok alatt haladtunk el, így mondjuk majdnem mindent kvázi alulról láttunk, ha jött egy vonat akkor abból tehát nem sokat láttunk. Nagyon kellemes idő volt, a táj még nem fordult teljesen télibe, de már sok sok levél le volt hullva. Jól esett friss levegőn túrázni, már rég volt alkalmunk rá. Eredetileg Semmeringig el akartunk sétálni de aztán Breitenstein-nél kezdtem elfáradni és már majdnem visszafordultunk, amikor találtunk egy rövidebb utat, igaz hogy ez meg meredekebb volt mint a másik de hajtott a vágy, hogy felérjek a csúcsra (Wolfsberg - 919 m), ahonnan azt ígérték, hogy szép lesz a kilátás. Végülis megérte a fáradtságot, mert tényleg be lehetett láni az egész völgyet, igaz, hogy innen már nem nagyon tudtam a vonatokra zooomolni, messze voltak. De olyan volt az egész, mintha egy vasúti terepasztalt nézegetnénk, ahogy jön a vonat, be az egyik alagútba, majd ki, át a viadukton, kanyar, megint alagút stb. Itt egy régi kedves ismerősünkre gondoltam, aki nagy terepasztal rajongó.

Itt aztán már megálltunk, nem tettük meg az utolsó 2 km-t mert sötét is lett meg már csak vonszoltam magam. Punnyadt városi nép:))) Vonatra szálltunk. Úgy látszik a vonat gratis lehetett, mert senki nem jött azzal, hogy vegyünk jegyet, az állomáson nem volt senki aki jegyet adna, így ingyen utaztunk. A sötét miatt már nem láttunk semmit a tájból.