Ebéd a szlovák lánynál: Knédli

Gondolom, mivel annyit beszéltünk a knédliről és annak fajtáiról, hogy a szlovák lány úgy döntött, hogy ma megvendégel engem ebédre, mert tegnap csinált knédlit 1 kiló lisztből. Én meg azonnal vigyázban állok, ha knédli evésről van szó - ilyenkor biztos a cseh vérem lesz domináns, úgyhogy elfogadtam a meghívást. Minden nagyon finom volt, a knédli első osztályú és ezúttal pontosan az, amit én értek knédli alatt. Most már csak a készítését kéne megtanulnom, de ami késik nem múlik.

A  héten meg szeretném próbálni azt a gombócot, amit a suliban csináltunk, ami igazából olyan mint a mi szilvásgombócunk, csak nem szilva van benne hanem épp sonka v. egyéb gyümölcs.

Nem sok gasztronómiai újdonsággal találkozom itt Bécsben, érthető módon, ezért minden apró különbséget ki kell élvezni:))

Amikor a francia-magyar és a szlovák-magyar 2 jó barát

Ezen a héten két társasági élményem volt, az egyik még az előző csoportomból való 2 francia lánnyal egy ebéd, velük másodszorra. Most már jobban ment a kommunikáció, valahogy jobban egy húron voltunk és én is lazább voltam, így már hosszabb fejtegetésekbe is bele mertem kezdeni. Az egyik lányról kiderült hogy a mamája félig kínai és az egyik francia gyarmat szigeten találkoztak az apjával. Na hát a "francia birodalmon" belül is hasonló keveredés volt mint errefelé a Habsburg Birodalmon belül. Csak amíg bennem magyar, szlovák, német,  cseh-morva és francia vér kering (majdnem mindenhol otthon vagyok))), addig pl. benne kínai is hála a gyarmatok elhelyezkedésének:)

Van ígéretem tőlük, hogy megkapom a Quiche lorraine eredeti receptjét ahogy egy fr. háziasszony csinálja.

Már izgatottan várom. Meg persze a következő találkozót is várom, amire majd 2 hét múlva kerül sor.

Rögtön a következő nap meg a mostani csoportomból egy szlovák lánnyal mentem el ebédelni. Ő is eléggé lassan beszél bár helyesen, így én is érzek jogot arra hogy kellőképpen lassan mondjam a dolgokat, így mondtam is, bár most is volt olyan, amikor akartam valamit mondani és nem volt meg hozzá a kifejezés németül. Jól elvoltunk, valószínűleg vele is folytatjuk 2 hét múlva.

Program lányokkal

Az iskola és főleg az előző csoportom hozta azt a lehetőséget, hogy megismertem szimpatikus lányokat. A csoport nagyrésze persze szétszéledt, ahogy az lenni szokott, meg nem is mindenki passzolt mindenkihez, de a 2 francia lánnyal fennmaradt a kapcsolatom, tettem is érte, hogy megmaradjon de partnerek is voltak benne, úgyhogy mára szerveztünk egy beülős délutánt. Iskola után vártak engem és elsőnek a Naschmarkton kajáltunk, töltött palacsintát (sonka, tojás, sajt volt a töltelék), aztán utána odébbálltunk és elmentünk a Demel  teaházba a Burg közelében. Lehet lesni a teaház egy részén, hogy hogyan készülnek a sütemények, mert üvegfal van és remek illat kering arrafelé. Süteményt nem ettünk végül, csak nézegettük, hogy milyen gusztusak és persze milyen drágák:)

A beszélgetés során meg kellett állapítanom, hogy részemről még nem megy gondtalanul a megértés, megértettés, küzdök vele és fáradok is benne. De igazából ez az amit nem nagyon volt alkalmam gyakorolni, úgyhogy új élmény. Megbeszéltük, hogy talán a jövő héten is összeülünk egy kajálásra, úgyhogy lehet, hogy alakul a dolog.

A másik, ami megfogott az egy kérdés a fejemben, hogy hogyan magyarázzam meg egy franciának, hogy mi magyarok itt Bécsben (v. bárhol a világban) miért nem tartunk össze? nekik ez teljesen természetes, hogy ismerik itt egymást és ahol tudnak segítenek a másiknak...

Kávézás az osztálytársakkal: 2 magyar - 2 francia felállásban

Ma elmaradt a német óra, mert a tanárnő lebetegedett, úgyhogy az egyik magyar társam javaslatára, négyen lányok beültünk egy kávézóba. Mi voltunk ketten magyarok, és ők ketten franciák:) Érdekes volt a beszélgetés, mégha kissé nehézkes is volt a német társalgás. Mindannyiunknak az a tapasztalata, hogy az osztrákok nem nyitottak, nem igen kívánnak barátkozni a külföldiekkel. A francia nő mesélte hogy a gyerekei a francia iskolába járnak, ahol a gyerekek fele osztrák fele francia és az osztrák szülők nem barátkoznak a francia szülőkkel. De ugyanezt mondta a magyar nő is, hogy ott ahol Ő lakik - egy faluban a közelben - hiába próbálja az osztrákokat bevonni ebbe-abba nincsen foganatja.