Retinaleválás

Úgy tűnik ez a blog már csak az egymás után bekövetkező egészségügyi problémáinkról fog szólni :(

Férjem glaukómás, így rendszeresen jár szemészeti ellenőrzésre, ez most is megtörtént, 2 hete szerdán volt Budapesten a Mária utcában kontrollon, ahol mindent rendben találtak. Meg is nyugodtunk, éltük tovább az életünket. Aztán az egyik nap eléggé magába volt zuhanva, nagy nehezen kibökte, hogy egy kukacot lát az egyik szemével ami ide-oda úszik. Rákerestünk az interneten ahol azt írták hogy ha csak egy és nem több kukac van akkor nem kell aggódni, azért másnap reggel felhívta az ausztriai szemorvosát, hogy adjon neki időpontot egy vizsgálatra. Sajnos azonban csak csütörtökre tudott adni, kicsit aggódva de úgy gondoltuk, hogy mivel amúgy is most volt szemészeten, ráér csütörtökig. Kedden már vízbuborékot látott, így újra beszélt az itteni orvossal, hogy mi a helyzet és nem fogadná-e sürgősséggel, v. ha ő nem akkor menjen-e be a kórházba, de ő nem ítélte a dolgot sürgősnek, gondoltam csütörtökig ráér. Estére már elég rossz lett a helyzet, mert a buborék kezdte kitakarni a látóteret, akkor már én is megijedtem, sejtettem hogy baj van. Másnap reggel aztán irány az AKH. 

Itt kiderült, hogy a férjemnek levált a retinája és azonnal műteni kell. Levegőhöz se jutottunk, mindig ettől félt, és most bekövetkezett, hiába ellenőrizgette. Hosszabb variálás után másnapra kapott időpontot műtétre. 

Korán reggel kellett mennie és szerencsére elsőnek műtötték, hamar túllett rajta. A műtét sikerült, a retinát visszaillesztették, a szemét feltöltötték gázzal, ami majd nyomást gyakorol a retinára hogy az szépen a helyén maradjon míg meg nem gyógyul. Sajnos a leválás a makulát is érintette, ami nem túl jó hír, bár reménykeltő hogy relatíve gyorsan műtétre került a sor. Most 4 hétig úgy kell léteznie, hogy orral lefelé néz, alszik stb. Nem kell feküdnie, jöhet-mehet de orral lefelé, hát elég rémes dolog, fáj az ember nyaka, válla a fura testtartástól. Nagyon hősiesen viseli, pedig aludni is alig v. egyáltalán nem tud így. Az első kontrollon mindent nagyon szépnek találtak, ami biztató legalább, azt nem tudjuk még, hogy mennyire lesz jó v. rossz utána a látása, mert most még ott a gáz a szemében azt látja illetve azon keresztül látja a dolgokat.

Reménykedünk nagyon de hosszú a gyógyulás, ami mindhármunknak elég megerőltető. Kislányunk is nehezen viseli hogy az apja nem tud vele játszani, felemelni stb. Nem tudtunk hazamenni se pedig most lett volna aktuális. 

Mindazonáltal csinálom a dolgokat, haladunk, minden a helyén van tulajdonképpen, sokat segít ebben, hogy a férjem nem hagyta el magát, bár nem tud úgy résztvenni a dolgokban, de azért velünk van.