Lassan eljön az egy hét, és azt kell mondjam, hogy nem látom a végét :( Igaz, hogy egyre többet vállalok, de a mozgás ugyanúgy problémás, a görnyedt testtartás nem akar elhagyni, a sebek, a ragtapasz minden húznak. Az éjszakáim így háton fekve továbbra is rémesek és egyáltalán nem pihentetnek. Az utolsó éjjel sikerült rövidebb időre oldalra fordulnom, az nagyon jól esett, talán kicsit el is bóbiskoltam úgy, aztán reggelre - mikorra kiment a fájdalomcsillapító - az is újra kényelmetlen lett. Amúgy érdekes módon én inkább a jobb oldalra tudok fordulni, ha bal oldalra próbálok sokkal jobban húzódik, fáj minden.
A gyerekkel elmentem sétálni mindkét nap már egyedül is, ha elesik, letérdelek hozzá és úgy húzzom, állítom talpra anélkül, hogy megemelném. Persze látom rajta, meg mutatja is, hogy szeretné ha felvenném, de hát még nem lehet. Mivel alapjáraton is fáj mindenem, így meg se próbálom.
Talán az a legrosszabb benne, hogy a gyerekkel nem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretném, hiányoznak az ölelgetések, ölbevevések stb. NÉha összebújunk ő állva én térdelve, de mégse az igazi. Ha nem lenne gyerek, valószínű reggeltől-estig a kanapéban nyomnám valami soha véget nem érő sorozatot nézve amíg jobb nem lesz, de így próbálok tenni-venni és így jobban érzem, hogy mi nem megy.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen