Ahhoz képest, hogy utálok háton aludni, elég sokat aludtam az éjjel, biztosan az altató hatására is.
Reggel, korán 5:30kor jönnek itt már és bekötik az infúziókat. így onnantól nincs alvás, kezdődik a reggeli. Még nem voltam elég bátor hogy kimenjek a wc-re, így a tegnap széket használtam reggel, gondoltam majd reggeli után megpróbálom a WC-t. Ekkora már nagyon gyenge voltam az éhezéstől, több mint 36 órája nem ettem. A felállás még nagyon fájdalmas volt és meglepően gyengének éreztem magam, egy-két lépéstől úgy elfáradtam, mint egy 90 éves.
Azt olvasgattam, hogy mindenképp erőltetni kell a mozgást, akkor gyorsabban gyógyul, így próbálkoztam, de olyan 10 órára már nagyon elfáradtam, visszavettem a tervből.
Fájtak a sebeim, felkelni is nehéz volt, sőt mozdulni is, ha meg sikerült, akkor meg még a fájdalom mellé jött ez a rettenetes fáradtság érzése. Enni ettem szépen, étvágyam is volt. Azt meg kell hagyni hogy legalábbis a mödlingi kórházban elég jól főznek, Magyarországon ehetetlen a kaja emlékeim szerint, itt viszont jó, és jól is esik. Lecserélték a tapaszaimat, ezzel lehet zuhanyozni majd, és akkor pár naponta cserélgetni, azt nem tudom, hogy fog menni, én ezektől rosszul vagyok Csővet nem kaptam, nem tudom, hogy az mitől függ, ki kap és ki nem, mondjuk nekem nem hiányzott, állítólag az nagyon nem jó.
Délutánra kissé bátrabb lettem megint, kitaláltam, hogy ha fenn összefogom a ruhámat akkor nem lóbálódik a sebeken és úgy könnyebb menni, de lehet hogy ez csak olyan lelki dolog volt, mindenesetre működött. azért még nagyon sokat, sőt főleg pihentem és főleg feküdtem, mert az ülés is kényelmetlen volt rövid idő után.
Arra jöttem rá, hogy sokszor nem is a seb zavar, hanem a ragtapasz, ahogy húzza a bőrt, meg a sebet, az amitől nehéz kiegyenesedni, mint ami húzz vissza.Ez sajnos még jövő hét szerdáig így marad, akkor lesz a varratszedés
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen