A német és a magyar "nyelvrokonság" avagy nyelvi hasonlóságok

Nem vagyok nyelvész, úgyhogy amit leírok az csak a saját magam érzése, véleménye, de amióta németül tanulok rengetegszer jött az a megvilágosulás, hogy jééé, ez ugyanígy van magyarul is, vagy ezt a szót mi is használjuk stb. Angolban nem nagyon ért engem ilyen érzés, élmény.

Az ember azt mondaná, hogy egy magyarnak a nyugati nyelvek közül talán a németet a legkönnyebb megtanulnia, ámde, ami más, az viszont nagyon más..sajna.

Sajnos nekem nem könnyíti sokkal meg a tanulást, mert ált. elfelejtem, hogy na ez a szó, ami magyarul is ez.

Ugyanakkor mivel ugyanaz, így nem tartom szükségesnek megtanulni (ez egy hiba). Amit viszont szeretek benne, hogy órákon többször van, hogy míg a többiek valamin értetlenkednek, az nekem megvan, mert ugyanúgy van magyarul is.

Jöjjön egy pár kóstoló, ami nekem legjobban tetszett a német-magyar közös szavakból:

Itt van például a Kitsch (ejtsd: kiccs) szó, ami magyarul giccs, a többieknek a tanár percekig magyarázta, hogy ezt a szót mikor mire használják, én rögtön értettem.

Aztán van ami nagyon hasonló, bár kicsit alakítottunk rajta: Semmel (ejtsd: Zemmel), vagyis zsemle.

Sokszor egy adott szó máshogy van németül de használjuk ugyanabban a vonatkozásban.

Pl.: A Bayern München a németben is vezet (führen) a meccsen. 

Szóösszetételnél szerepelt a Widerstand (wider = ellen, Stand = állás), tehát ellenállás, tipikus tükörfordítás, hát rögtön leesett mi ez.

A vezetékes víz németül is Leitungswasser (Leitung = vezeték, wasser = víz)

De pl. tapasztaltam ilyet nyelvtani szerkezetnél is, ott van a Ich bemerke mir das Wort, fene se tudta, hogy itt meg miért van részeseset (mir). Alapvetően már hozzászoktam, hogy órán is németül gondolkodjak és ne magyarul, így nekem is csak akkor esett le, amikor rászántam magam, hogy na akkor fordítsuk le pontosan, mi is ez, és hát rájöttem, hogy bizony mi is mondjuk úgy, hogy megjegyzem (magamnak) a szót. Itt is van a részeseset...!! Máris fellélegzés, mehetünk tovább, persze a többieknek nem megy ilyen könnyen.:))) Végre egyszer nem az angoloknak könnyebb a némettanulás...:) Ez ám a jóleső érzés.

Vagy ott van az einsehen szó (ein = be, sehen = látni) vagyis belátni, jéé ez is ugyanaz.:) Ugyanígy az einhalten (ein = be, halten = tartani), vagyis betartani.
A német is ugyanúgy megkülönbözteti az antworten = válaszolni és a beantworten = megválaszolni kifejezést.

És még sorolhatnám mert van belőle számos.

Ugyanúgy rengeteg közmondás ugyanaz v. nagyon hasonló, pl.: Ein Unglück kommt selten allein = A baj nem jár egyedül; Im Wein liegt Wahrheit = Borban az igazság.

Ide illik a mai vicc az órán, a tanár mesélte nekem, miután a fociról beszélgettünk: Gróf Eszterházy meg Gróf X (nem értettem pontosan) beszélgetnek. Az egyik mondja a másiknak: Te, figyelj, holnap Ausztria-Magyarország meccs lesz., megszólal a másik: na jó de ki ellen?:)

Templomok nyitott éjszakája - Lange Nacht der Kirchen

Most pénteken volt Bécsben a templomok nyitott éjszakája nevű rendezvény. Előtte már hetekkel lehetett a templomokban begyűjteni a programfüzetet, amiben részletesen le volt írva, melyik templomban mikor és mi van. Térképpel minden kellékkel ellátva. Kinéztem magunknak 3 templomot:

Az első az Elisabethinenkirche volt, ami egy kolostor temploma és a kolostorhoz kórház is tartozik. Itt meg lehetett tekinteni egy barokk patikát, ami jelenleg is működik. Az egész berendezés fából volt, barokk lévén azért nem volt túl díszes. Érdekesség volt, hogy régen a gyógyszereket sorszámozott üvegekbe rakták, onnan tudták, hogy melyik beteghez tartozik. Itt még szendvicset és egy pohár bort is adtak.

A második templom nem messze innen egy kevéssé ismert hely volt: St. Othmar nevű templom. Itt a toronyba lehetett felmenni egy igen szoros és sötét csigalépcsőn át. Mivel csoporttal voltunk, így megmutatták a templom padlását is a tetőszerkezettel. Érdekes volt, még sose jártam templom padlásán. A kilátás a toronyból nagyon jó volt, az óriáskeréket igen közelről lehetett látni és a város is jól megmutatta magát onnan. Sajnos addigra az én gépem akksija lemerült, így már csak a férjem tudott fotókat készíteni a mobiljával.

Utóljára mentünk a Karlskirche-be, ide mindig csak belépővel lehet bejönni, így most lehetőség nyílt ingyen megnézni. Sajnos a panorámaliftre addigra már az aznapi összes jegy elfogyott, így az kimaradt. A lift a templomban van, és célja, hogy az ember felmenve megcsodálhassa közelről a freskókat. Persze maga a lift és állványzata viszont lerontja a templomképet. A templomban kórus énekelt, nagyon hangulatos volt. Amúgy ahogy néztem minden templomban volt ének ma, csak minél ismertebb a templom annál ismertebb, jobb kórus is volt.

Összességében nagyon színvonalas és jól szervezett rendezvény volt, és bőven volt érdeklődő is, így megmozgatta az embereket.

Patika:

Kórház udvar:

Templom padlás:

Életjel

Nem vesztem ám el, ha valaki aggódna, csak nagyon belemerültünk az új szakmai életünk felépítésébe, illetve pontosabban újraépítésébe. Nagyjából - kevés kivételtől eltekintve - abbahagytuk az állásjelentkezések küldözgetését, mert majdnem teljesen felesleges, engem konkrétan senki nem hívott fel, pedig már túl vagyok több tucat jelentkezésen, jelentkeztem már eladónak is, sőt van olyan önéletrajzom, ahol az egyetemi diplomámat is kihúztam. A férjemet ugyan hívják, de sose lesz belőle semmi. Nyugodt szívvel el lehet már mondani, hogy a német, osztrák, svájci álláspiac is - a magyar után persze -  betelt, telítve van, nincs már szükség sehol senkire, max. takarítónak lehet még állni, erről nincs képem, csodák még talán vannak, mi nem nagyon találkozunk vele. Ezért vállalkozunk vagyis pontosabban a régi elgondolásunkat valósítjuk meg abban a reményben, hogy az majd biztosítani tudja az ittlétünket. Még nem szeretnék róla konkrétumokat írni, majd annak is eljön az ideje, viszont most több irányból el vagyunk foglalva.

De ez legalább pozitívan hat ránk, hogy végre értelmes dolgot csinálunk, és hogy van miben bízni, és talán a kezünkben van a lehetőség, hogy megtaláljuk itt is a helyünket, mert az alapvető cél nem változott, hogy Bécsben v. környékén verjünk gyökeret.

Az iskola még tart nekem, fejlődök, ezt érzem is, meg kaptam is ilyen visszajelzést, bár nem olyan gyorsan mint szeretnék, de már lassan eljutok arra a szintre (július-augusztus), amikor abba kell hagyni a sulit, mert nincs tovább szint:). Júliusban szeretném letenni a B2 vizsgát, kicsit elhúztam ezt is, mert júniusban kellett volna, de hát sok minden más volt a fejemben. A C1 szint még érdemleges, utána vége, C2 már nincs tulajdonképpen, csak papíron.

Mondjuk ez így megtévesztő, de hát ez van, ők leadtak mindent gondolják, aztán...Ha engem kérdez valaki, nem lehet 1 hónap alatt 1 szintet tisztességgel abszolválni, úgy hogy az meg is maradjon, és az ember használni is tudja.

De a szlovák barátnőm megjegyezte epésen a múlt héten, mert Ő is lassan halad és lassan beszél, hogy végül mi jobban, helyesebben fogunk beszélni, mint akik kevesebb tudással, de már most gyorsan és könnyedén beszélnek.

Vienna Time Travel

Ezen a hétvégén se volt valami kiránduló idő, de ez már menetrendszerű, hogy mindig erre panaszkodok. Volt egy hasonló év pár éve, amikor mindig hétvégén romlott el az idő, úgy tűnik ez az év is ilyen lesz. De talán mégse.

Vasárnap délelőtt kezdett a nap előbújni, így úgy gondoltuk, hogy beleférne, hogy megmásszuk a Leopoldsberget, amit mindennap látunk az ablakból. Voltunk előtte a Stephanskircheben, és ahogy kiléptünk onnan, hogy akkor induljunk, elkezdett esni az eső, nem nagyon csak pont annyira, amiben már nem jó kirándulni. Így gondoltam, nézzük meg a közelben levő történelmi showt, ami Bécs történelméről szól és állítólag 5D-s. Nem tudtunk előre semmit, hogy milyen lesz. 

Több részből állt, az első és szerintem a legjobb, olyan mint egy 3D-s mozi, csak itt még a szék is mozog, ahogy a képernyőn zajlanak az események. Itt vetítenek jelenteket a római korból, a Stephanskirche építéséről, a pestisről, majd a török ostromról. Ahogy pl. megy fel a képzeletbeli vonat a Stephanskirche tornyába, úgy mozog az ülés is, vagy a pestisnél érzed a lábszáradon a patkányok haladását. Érdekes élmény, csak nem tart sokáig, pedig van benne fantázia. Utána egy olyan viaszbábus előadás van, ahol Mária Terézia, Ferenc József, Erzsébet királynő és II. Mátyás meséli a Habsburg család történetét. Ez nem egy nagy szám. Utána Strauss ill. Mozart vitatkozik azon, hogy melyikük zenéje a híresebb. Aztán, ami még jó, az egy földalatti bunkerszerűség, ahol át lehet élni a II. vh. alatti bombázást, még a föld is remeg, amikor becsapódik egy bomba.

Összességében történelmileg nem adott hozzám semmit a show, élménynek érdekes volt, főleg, az a kettő, amit említettem, a mozi részét lehetne bővíteni.

Főleg az olyan külföldieknek jelent plusz információt, akiknek nincs sok képe Bécs történelméről, és így kapnak egy kis ízelítőt. Meg arra, hogy egy újfajta megközelítés, hogy kézzel foghatóvá tegyék a történelmet, talán ez a legelőremutatóbb benne.

Magyar termékek Bécsben

Férjem szokta mondani, hogy kezdek tudatos vásárlóvá válni, úgyhogy mindig megnézem, hogy az adott terméket, hol gyártották v. honnan van.

Pl. ahányszor valami konyha felszerelést v. egyéb technikai stb dolgot szeretnék venni, bemegyek a boltba, és azzal kezdem, hogy végignézem az összes potenciális jelöltet, hogy vajon hol gyártották. Ha szembejön egy olyan - ne legyenek túl nagy illúzióink, örüljünk az apró sikernek is) -, amit nem Kínában, PRC-ben, hanem Európában gyártottak, akkor nagy valószínűséggel már viszem is. Egyszer webkamerát szerettem volna vásárolni, és persze elkezdtem végignézegetni a dobozokat, mi van ráírva gyártási helynek, erre jött egy eladó, hogy miben segíthet, hát mondtam, igazából nem sokban, de ha tud egy webkamerát ajánlani, amit nem Kínában gyártottak, akkor ossza meg velem, mert azzal máris segített. Persze nem tudott, de mondta, hogy érti az elgondolásomat. Sajnos az utóbbi időben ezt már fokhagyma, hagyma, gesztenye stb. esetén is el kell végezni, mert ezen termékek esetén is, egyre gyakoribb a kínai termék. 

Bécsben is alapvetően ugyanúgy ezt az eljárást követem, a helyzet itt se sokkal fényesebb, mint otthon, de, aminek örülök, hogy néha-néha belefutok egy-egy magyar termékbe.

Az itteni vasalónk, Braun termék, Magyarországon gyártva, a tévénk Samsung termék, szintén otthon gyártva. Ha ez nem lett volna magyar gyártású, inkább Oriont vettünk volna... Ami a kaját illeti, százötven évvel ezelőtt még mi láttuk el Ausztriát kvázi mezőgazdasági termékkel, ma már otthon alig lehet pl. magyar vöröshagymát látni, viszont annál több az osztrák hagyma. Így nagyon örültem, amikor láttam a Billaban, hogy a gomba magyar, sőt árulnak magyar debrecenit is. Legutóbb, ma, pedig a Naschmarkton találkoztam magyar eperrel, mondhatom sokkal jobban nézett ki, mint a spanyol megfelelője...

Remélem a jövőben is lesz ilyen pozitív élményem, elvégre nehogy már Spanyolo-ból jobban megérje az epret behozni mint Mo-ról. 

Családfám

Szintén ígért bejegyzés, és ezután újra visszatérek a blog fővonulatához, Bécshez:)

Szóval ami a családfámat illeti, összességében szoktam mondani, hogy kvázi én vagyok az egykori Habsburg Birodalom lenyomata, hiszem az őseim annak különböző területeiről különböző időben, más-más okból érkeztek Mo-ra végül, ők maguk is különböző nemzetiséghez tartoztak, amit biztosan tudok, hogy van bennem: magyar, szlovák, cseh, német, osztrák, francia vér.

Legrégebben született ősöm, Hans Hinkelmann, 1653-ban született, akinek a szülei Joannes Hinkelmann és Ursula voltak, ők Morvaországban születtek, és mai szóval "szudétanémetek" voltak. Hogy ennyire ne legyen egyszerű a hovatartozás, kapcsolatban voltam pár éve egy öreg szudétanémet kitelepítettel, aki egyértelműen azt mondta, hogy ők nem németnek, hanem osztráknak tartották magukat, ami érthető is, azt hiszem. Egyébként ez az egyik legérdekesebb ágam, sokáig az ükapám szintjén meg voltam akadva, mert nem tudtam, hogy hol született, csak annyit, hogy Eisenbergben, ami több helyen van. Még, kevésbé tapasztalt koromban volt ez a megakadás, így évekig nem tudtam előbbre jutni. Aztán amikor már kissé ügyesebb lettem, akkor állt össze a kép, hogy de hát tudom a házasságkötésének helyét, és még sose néztem meg a házassági anyakönyvét. Erre írtam az ottani plébánosnak, aki tájékoztatott, hogy mit tartalmaz a bejegyzés, köztük pontosan azt is, hogy az Eisenberg egy morvaországi település, megadva szinte minden információt. Repültem a boldogságtól, pláne attól, hogy akkoriban már kezdték a csehek feltenni a netre az anyakönyveket, így nem kellett sokat várnom, és a kért település anyakönyveit otthonról is kutathattam. Itt ismerkedtem meg elsőnek a gót írással, sajnos még most se olvasom jól, nagyrészt úgy hogy a keresett nevet bevéssem az agyamba gót betűsen és arra koncentrálok:))) Mindenesetre rövidebb idő alatt sikerült felgöngyölítenem a családfámat az említett időpontig ezen az ágon. Az ág vegyesen német (osztrák) ill. cseh ág. Itt tovább azért nincs semmi, mert errefelé meg a harmincéves háború pusztított...Az ükapám, aki innen eljött, lakatos volt és az 1860as években érkezett Magyarországra, még a Magyarok Krónikája is megemlíti, hogy az ipar fejlődése miatt szükség volt itt megfelelő számú iparos emberre, akik főleg Morvaországból érkeztek...Szóval az 1860-as években került ide, elvett egy turócszentmártoni lányt, és onnantól már itt éltek.

A másik érdekesebb ágam az apai oldalon van. Egy francia (Banzet) és egy cseh (Drahokoupil) nevű családról van szó, akiknek a legtöbb tagja itt-ott vadász volt. Egyszer feltettem a kérdést egy fórumon, hogy mégis kikből lettek régen vadászok, és a válasz az volt, hogy vadász apától. Valóban így történt, több generáción keresztül vadász, vadász..., sőt após is, vő is. Csak az variálódott, hogy ki kit szolgált (érsek v. császár-király). Sajnálatos módon ez egy eléggé "vándorcirkuszos" foglalkozás volt, így 1-2 év itt, 1-2 év ott, nagyon nehéz volt követni, és megtalálni a szükséges anyakönyveket, hiába volt meg egy-egy gyerek születési helye, csak nem jött szembe a házassági bejegyzés. Nagyban segített nekem itt a mormon adatbázis, ahol valamennyire nyomon tudtam követni az eseményeket:) Meg az esztergomi érseki levéltárban talált  200 éves irományok, amiket az őseim írtak, és amiken szerepel a hely és az idő. Aztán meglett a házassági, amiből csak annyit tudtam meg, hogy származás Ausztria ill. Bohemia. Újra felvettem a kesztyűt, és addig gyúrtam, míg meg nem lett a halotti, ahol azért már értelmes bejegyzést találtam. Végül most itt is el vagyok akadva, mert Ausztriában elvesztettem egyelőre a szálat. A csehországi részen meg várom még, hogy felkerüljenek az illetékes anyakönyvek a netre, de ott könnyebb dolgom van, mert az amúgy is rendkívül ritka név (Banzet) elvezetett egy lányhoz, akinek ugyanezzel a névvel éltek ősei ugyanazon a településen, ahova az én utam vezet.

Ezen érdekesebb részek mellett, vannak olyan ágak is, amiket egy vagy két településen sikerült felgöngyölítenem, és eljutnom vele a 17. - 18. század fordulójáig, ezek mind magyarországi ágak. Egy ágnál találtam olyan bejegyzést, ami arra utal, hogy az adott  ős nemesi eredetű, a többi esetén ilyen nem volt.
Másik helyen volt olyan, hogy az adott ősöm születési bejegyzésénél az anyja neve Bíró Mária, a házassági bejegyzésnél már Molnár Mária, ezen még nem tudok továbbjutni, és a két nevet hova tenni.
Jó adag ágam van, amiket az egyre romló (már-már olvashatatlan) íráskép v. teljesen használhatatlan, hiányos bejegyzés miatt nem tudok továbbkövetni, mint a 18-19. század fordulója.
Alapvetően türelem játék, ritka, hogy hirtelen nagy eredményt lehessen elérni, inkább sok apró eredmény után, jön egy jelentős. Sokszor a legnagyobb élmény, amikor egy elveszett ágat az ember valahol - távol az eredeti, kiinduló helytől - újra megtalál.

Családfakutatási tudnivalók (módszertan) Magyarországon és a Habsburg Birodalom más országaiban.

Karine-nak ígértem, hogy írok egy bejegyzést a családfakutatásról. Mivel már 15 éve csinálom kb. így rengeteg tapasztalatom van benne, de még mindig van egy-két öreg róka pl. a családtörténet listán, akik nálam okosabbak, ügyesebbek, főleg, ami a régi írás kiolvasását jelenti. Hosszú lesz, és főleg módszertani, így akit nem érdekel túlzottan, az ne olvassa.

Első lépésként, amire szükség van, ha valaki az őseit szeretné megtalálni az egy konkrét születési hely és dátum. Ha ez a dátum 1895 után van, akkor az állami anyakönyvek között kell keresni, ha 1895 előtt, akkor az adott egyház által vezetett anyakönyvekben. Hála a folyamatos digitalizálásnak, ez már nem olyan bonyolult mint régen, mert nagyon sok minden online megtalálható. 

Állami anyakönyvek itt: https://familysearch.org/search/image/index#uri=https://familysearch.org/records/collection/1452460/waypoints

Egyházi anyakönyvek meg itt: https://familysearch.org/search/collection/1743180

Mindkét adatbázist a mormonok készítették, és mindkettő hiányos még, ráadásul az egyházi része csak kereshető, és rengeteg elírás van benne, így nagy fantáziával lehet megkeresni sokszor az adott őst.

Mindkét típusú anyakönyv teljes egészében másolati példányban kutatható személyesen a MOL levéltár Lángliliom utcai kutatótermében. Azonban mielőtt odamennénk, pár nappal előtte, érdemes velük felvenni a kapcsolatot, és a szükséges mikrofilmeket kikérni, mert különben nem lesz előkészítve és úgy nem tudunk kutatni. Az, hogy az érintett évszám és hely melyik mikrofilmen van, azt ezen az oldalon lehet megnézni: http://193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/mikrofilm-anyakonyvek

Beírjuk a települést és kiadja a hozzá tartozó összes mikrofilmet, az A...-val kezdődő számot kell megadni a MOL munkatársának, onnan tudják beazonosítani.

Tehát pl. ha van egy Szabó István nevű ősünk, akiről tudjuk hogy pl. 1875-ben született Székesfehérváron, akkor a székesfehérvári születési anyakönyveket kell elővennünk az 1875-ös évből. Szépen kikeressük az adott évet, és a születési anyakönyvnél rögtön megtaláltjuk az adott gyerek apja, anyja nevét. Mondjuk apa Szabó János, anya mondjuk Kikerics Magda. Érdemes az adott anyakönyvet ettől az időponttól hátra és előre 10-10 évvel átnézni, hogy születtek-e testvérek, és ebből képet kaphatunk arra is, hogy az adott család helyi származású volt-e v. netán csak az adott gyerek született ott. Ha ezt végignéztük és arra jutottunk, hogy odavalósiak, akkor elővesszük a házassági anyakönyveket és a legidősebb gyerek születési időpontjától kezdődőn visszafelé haladva elkezdjük keresni Szabó János és Kikerics Magda házasságát. Teszem azt szerencsénk van és megtaláljuk a házasságot 1870-ben, akkor kérdés, mi van a házassági bejegyzésben. Általában ez széles síkon mozog, a kor általában benne van, sok esetben a házasultak szülei neve is, és adott esetben a származási hely is, ami szintén paptól függő, hogy mennyire pontos bejegyzés (volt olyan esetem, ahol pontosan leírta a pap, hogy Morvaország melyik település, és olyan is, hogy csak annyi volt hogy Ausztria).

Ha itt megtudjuk a kort (mondjuk a példánk szerint Szabó János 25, Kikerics Magda 20 éves volt), és valószínűsíthető, hogy továbbra is az adott településen érdemes kutakodni, akkor újra elővesszük a születésit és most már Szabó János és Kikerics Magda születését keressük figyelembe véve a házasságkötéskor megadott kort (tehát 1870-ből kivonjuk a 25-öt ill. a 20-at). Mivel sok esetben ez a kor felfelé v. lefelé volt kerekítve, nem kell megijedni, ha 2-3 éves csúszás van az időben. Ha megvan a születés, akkor ugyanúgy megyünk tovább ahogy eddig.

Ideális esetben a fent leírtak alapján sikerrel járunk és végigvisszük a családot az 1600as évek végéig, tovább Mo-on nem lehet jutni (kiv. nemesi család) v. csak a régi Királyi Mo. területén, ugyanis, ahol a török volt, ott nem igen maradtak fenn, ha egyáltalán vezették, anyakönyvek.

Ha azonban valahol hiányos bejegyzés van, vagy egyszerűen "eltűnik" az adott család az adott településről, akkor baj van:)))) Ilyenkor jönnek a képbe az egyéb kisegítő iratok, adatbázisok.

Először érdemes megnézni az adott település halotti anyakönyveit, hátha ott haltak meg, és általában a halotti bejegyzésbe beírják szintén a származási helyet. Ha ez se vezet sikerre, akkor jó szolgálatot tehet a mormonok fent belinkelt adatbázisa ill. az összeírások:

1715-ös országos összeírás: http://193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/az-1715_-evi-orszagos-osszeiras

1720-as országos összeírás: http://193.224.149.8/adatbazisokol/adatbazis/az-1720_-evi-orszagos-osszeiras

Végső esetben érdemes átnézni az utolsó település körül levő falvak, városok anyakönyveit, hátha...

Ezenkívül persze még sok tucat lehetőség van, de alapjáraton ezeket érdemes tudni.

Alapvetően a legtöbb családnak van ilyen-olyan ága az egykori Habsburg Birodalom mindenféle területeiről, így további fontos digitalizált anyakönyvek helyei:

Csehország:

Forrás: http://www.genealogienetz.de/reg/SUD/images/crarch-gross.jpg

regionális levéltárak szerint bontva:

Brünn, Prága, Pilsen: http://actapublica.eu/

Opava: http://matriky.archives.cz/vademecum/searchlink?fcAr=217000010-0&fcAr=217000010-1&fcDb=10041

Trebon: http://digi.ceskearchivy.cz/

Zámrsk: http://vychodoceskearchivy.cz/zamrsk/matriky/

Litomerice: http://matriky.soalitomerice.cz/matriky_lite/

Szlovákia:

digitalizálva csak a mormonok oldalán: https://familysearch.org/search/image/index#uri=https://familysearch.org/records/collection/1554443/waypoints

Ausztria:

Alsó- és Felső-Ausztria: http://www.matricula.findbuch.net/php/main.php?ar_id=3670#1

A többi tartományról nincs információm

Horvátország, Szlovénia:

Nincs információm

Kifejezetten közös, a volt HB összes részére kiterjedő kutatási lehetőségek vannak a bécsi hadi levéltárban, itt őrzik pl. az I. vh-ban szolgált katonák iratait, nem kell személyesen elmenni hozzájuk, a magyar delegátus e-mailben is elérhető kiss.gabor@mail.militaria.hu. Nagyon segítőkészek, bár aki eddig itt dolgozott, már visszament Mo-ra, az új emberről nincs információm.

Kirándulás Salzkammergutba (Hallstatt és Bad Ischl)

Egy kis kapcsolódásra volt szükségünk, és mivel az iskolában pár napos szünet volt nekem, így úgy döntöttünk, hogy 2 napra elutazunk vidékre. A férjemnek már régóta ígértem, hogy "elviszem" Hallstattba, így most jó ötletnek tűnt. Obertraunban szálltunk meg egy magán panzióban, a tulaj angol volt, aki már 9 éve ott él a családjával abban a faluban, és nagyon magának érezheti már a dolgot, mert május elsején szépen felöltözött népviseletbe, kitette az osztrák zászlót a házra, szóval tökéletes integráció:)

Az időjárás nem volt túlontúl kedvező, csak az egyik nap volt napos, de legalább nem esett. Meglepően nyugodt képét mutatta a város (Hallstatt), csak napközben voltak többen, délutánra kvázi kiürült a hely, ami nekem új volt, mert amikor arra jártam régebben, akkor nyár volt, és mindenhol turisták lógtak. Most estefelé vágni lehetett kvázi a csendet és a nyugodtságot. A város változatlanul nagyon szép, kis mesebeli hely a tó szélén. 

Sajnos viszont a hajó nem üzemelt, csak a vasútállomáshoz közlekedett egy, ami nekem hiányzott, mert annak idején nagy élményként éltem meg.

Ami nekem legjobban tetszett ez alkalommal, az a májusfaállítás volt Obertraunban. Kb. az egész falu ott volt, apraja-nagyja, meglepően sok fiatal, amiből látszott, hogy itt Ausztriában a falvakban is meg lehet élni, van perspektívája a fiatalság számára.

Egy fát állítottak fel a falu közepén de azon legalább 20 ember dolgozott, a többiek persze csak nézték, mint mi is. Lehetett kolbászt és sört venni-enni. Ment a dumaparti a falusiak között, sajnos ez nekünk kimaradt, mivel nem tartozunk oda.

Kb. másfél óráig tartott, mire a fát sikerült felállítani, de mindenki jól érezte magát. Utána rögtön jött egy 

egytengelyes pótkocsis traktor, ami elvitte a más feleslegessé vált eszközöket, úgyhogy a szervezettség is megvolt.

Elmentünk még Bad Ischl-be is, ami a császári-királyi család egyik nyaralója volt.  Itt egy valószínűleg olasz idegenvezetőt fogtunk ki, akinek első csoportja voltunk, úgyhogy jókat szórakozott, rötyögött, szerintem inkább az idegességét leplezve, bár ki tudja? Mindenesetre mókás egy csoport volt. A kastélyparkja most nagyon szép volt, igazi tavaszi bujaság, minden nagyon zöld, és még sok minden virágzik. Szerencsére itt se voltak most sokan.