Szintén ígért bejegyzés, és ezután újra visszatérek a blog fővonulatához, Bécshez:)
Szóval ami a családfámat illeti, összességében szoktam mondani, hogy kvázi én vagyok az egykori Habsburg Birodalom lenyomata, hiszem az őseim annak különböző területeiről különböző időben, más-más okból érkeztek Mo-ra végül, ők maguk is különböző nemzetiséghez tartoztak, amit biztosan tudok, hogy van bennem: magyar, szlovák, cseh, német, osztrák, francia vér.
Legrégebben született ősöm, Hans Hinkelmann, 1653-ban született, akinek a szülei Joannes Hinkelmann és Ursula voltak, ők Morvaországban születtek, és mai szóval "szudétanémetek" voltak. Hogy ennyire ne legyen egyszerű a hovatartozás, kapcsolatban voltam pár éve egy öreg szudétanémet kitelepítettel, aki egyértelműen azt mondta, hogy ők nem németnek, hanem osztráknak tartották magukat, ami érthető is, azt hiszem. Egyébként ez az egyik legérdekesebb ágam, sokáig az ükapám szintjén meg voltam akadva, mert nem tudtam, hogy hol született, csak annyit, hogy Eisenbergben, ami több helyen van. Még, kevésbé tapasztalt koromban volt ez a megakadás, így évekig nem tudtam előbbre jutni. Aztán amikor már kissé ügyesebb lettem, akkor állt össze a kép, hogy de hát tudom a házasságkötésének helyét, és még sose néztem meg a házassági anyakönyvét. Erre írtam az ottani plébánosnak, aki tájékoztatott, hogy mit tartalmaz a bejegyzés, köztük pontosan azt is, hogy az Eisenberg egy morvaországi település, megadva szinte minden információt. Repültem a boldogságtól, pláne attól, hogy akkoriban már kezdték a csehek feltenni a netre az anyakönyveket, így nem kellett sokat várnom, és a kért település anyakönyveit otthonról is kutathattam. Itt ismerkedtem meg elsőnek a gót írással, sajnos még most se olvasom jól, nagyrészt úgy hogy a keresett nevet bevéssem az agyamba gót betűsen és arra koncentrálok:))) Mindenesetre rövidebb idő alatt sikerült felgöngyölítenem a családfámat az említett időpontig ezen az ágon. Az ág vegyesen német (osztrák) ill. cseh ág. Itt tovább azért nincs semmi, mert errefelé meg a harmincéves háború pusztított...Az ükapám, aki innen eljött, lakatos volt és az 1860as években érkezett Magyarországra, még a Magyarok Krónikája is megemlíti, hogy az ipar fejlődése miatt szükség volt itt megfelelő számú iparos emberre, akik főleg Morvaországból érkeztek...Szóval az 1860-as években került ide, elvett egy turócszentmártoni lányt, és onnantól már itt éltek.
A másik érdekesebb ágam az apai oldalon van. Egy francia (Banzet) és egy cseh (Drahokoupil) nevű családról van szó, akiknek a legtöbb tagja itt-ott vadász volt. Egyszer feltettem a kérdést egy fórumon, hogy mégis kikből lettek régen vadászok, és a válasz az volt, hogy vadász apától. Valóban így történt, több generáción keresztül vadász, vadász..., sőt após is, vő is. Csak az variálódott, hogy ki kit szolgált (érsek v. császár-király). Sajnálatos módon ez egy eléggé "vándorcirkuszos" foglalkozás volt, így 1-2 év itt, 1-2 év ott, nagyon nehéz volt követni, és megtalálni a szükséges anyakönyveket, hiába volt meg egy-egy gyerek születési helye, csak nem jött szembe a házassági bejegyzés. Nagyban segített nekem itt a mormon adatbázis, ahol valamennyire nyomon tudtam követni az eseményeket:) Meg az esztergomi érseki levéltárban talált 200 éves irományok, amiket az őseim írtak, és amiken szerepel a hely és az idő. Aztán meglett a házassági, amiből csak annyit tudtam meg, hogy származás Ausztria ill. Bohemia. Újra felvettem a kesztyűt, és addig gyúrtam, míg meg nem lett a halotti, ahol azért már értelmes bejegyzést találtam. Végül most itt is el vagyok akadva, mert Ausztriában elvesztettem egyelőre a szálat. A csehországi részen meg várom még, hogy felkerüljenek az illetékes anyakönyvek a netre, de ott könnyebb dolgom van, mert az amúgy is rendkívül ritka név (Banzet) elvezetett egy lányhoz, akinek ugyanezzel a névvel éltek ősei ugyanazon a településen, ahova az én utam vezet.
Ezen érdekesebb részek mellett, vannak olyan ágak is, amiket egy vagy két településen sikerült felgöngyölítenem, és eljutnom vele a 17. - 18. század fordulójáig, ezek mind magyarországi ágak. Egy ágnál találtam olyan bejegyzést, ami arra utal, hogy az adott ős nemesi eredetű, a többi esetén ilyen nem volt.
Másik helyen volt olyan, hogy az adott ősöm születési bejegyzésénél az anyja neve Bíró Mária, a házassági bejegyzésnél már Molnár Mária, ezen még nem tudok továbbjutni, és a két nevet hova tenni.
Jó adag ágam van, amiket az egyre romló (már-már olvashatatlan) íráskép v. teljesen használhatatlan, hiányos bejegyzés miatt nem tudok továbbkövetni, mint a 18-19. század fordulója.
Alapvetően türelem játék, ritka, hogy hirtelen nagy eredményt lehessen elérni, inkább sok apró eredmény után, jön egy jelentős. Sokszor a legnagyobb élmény, amikor egy elveszett ágat az ember valahol - távol az eredeti, kiinduló helytől - újra megtalál.
A másik érdekesebb ágam az apai oldalon van. Egy francia (Banzet) és egy cseh (Drahokoupil) nevű családról van szó, akiknek a legtöbb tagja itt-ott vadász volt. Egyszer feltettem a kérdést egy fórumon, hogy mégis kikből lettek régen vadászok, és a válasz az volt, hogy vadász apától. Valóban így történt, több generáción keresztül vadász, vadász..., sőt após is, vő is. Csak az variálódott, hogy ki kit szolgált (érsek v. császár-király). Sajnálatos módon ez egy eléggé "vándorcirkuszos" foglalkozás volt, így 1-2 év itt, 1-2 év ott, nagyon nehéz volt követni, és megtalálni a szükséges anyakönyveket, hiába volt meg egy-egy gyerek születési helye, csak nem jött szembe a házassági bejegyzés. Nagyban segített nekem itt a mormon adatbázis, ahol valamennyire nyomon tudtam követni az eseményeket:) Meg az esztergomi érseki levéltárban talált 200 éves irományok, amiket az őseim írtak, és amiken szerepel a hely és az idő. Aztán meglett a házassági, amiből csak annyit tudtam meg, hogy származás Ausztria ill. Bohemia. Újra felvettem a kesztyűt, és addig gyúrtam, míg meg nem lett a halotti, ahol azért már értelmes bejegyzést találtam. Végül most itt is el vagyok akadva, mert Ausztriában elvesztettem egyelőre a szálat. A csehországi részen meg várom még, hogy felkerüljenek az illetékes anyakönyvek a netre, de ott könnyebb dolgom van, mert az amúgy is rendkívül ritka név (Banzet) elvezetett egy lányhoz, akinek ugyanezzel a névvel éltek ősei ugyanazon a településen, ahova az én utam vezet.
Ezen érdekesebb részek mellett, vannak olyan ágak is, amiket egy vagy két településen sikerült felgöngyölítenem, és eljutnom vele a 17. - 18. század fordulójáig, ezek mind magyarországi ágak. Egy ágnál találtam olyan bejegyzést, ami arra utal, hogy az adott ős nemesi eredetű, a többi esetén ilyen nem volt.
Másik helyen volt olyan, hogy az adott ősöm születési bejegyzésénél az anyja neve Bíró Mária, a házassági bejegyzésnél már Molnár Mária, ezen még nem tudok továbbjutni, és a két nevet hova tenni.
Jó adag ágam van, amiket az egyre romló (már-már olvashatatlan) íráskép v. teljesen használhatatlan, hiányos bejegyzés miatt nem tudok továbbkövetni, mint a 18-19. század fordulója.
Alapvetően türelem játék, ritka, hogy hirtelen nagy eredményt lehessen elérni, inkább sok apró eredmény után, jön egy jelentős. Sokszor a legnagyobb élmény, amikor egy elveszett ágat az ember valahol - távol az eredeti, kiinduló helytől - újra megtalál.
Most értem ide!
AntwortenLöschenMilyen jó, hogy ezt leírtad!
Egyébként bennem is ezek a vérek keverednek, Dorkában még van apai ágon egy kis szerb is, Dominique apai ágán pedig belép az olasz és a lengyel is..érdekes ez a kutatás...azt hiszem, kicsit jobban belemélyedek....
Ha elakadok, majd kereslek! :)
Ez a vadász-vonal is nagyon érdekel engem...elképesztő lehetett olvasni erről neked!
persze, alapvetően mindenki kevert errefelé:)))
AntwortenLöschenpersze, írj, ha gond van, de otthonról csak egy szűkebb területet fogsz tudni érdemben kutatni. A mormon - magyarországi, rk, egyházi keresztelések - adatbázis csak támpont, nem igazán kutatási anyag. Konkrét anyakönyv, Szlovákia, Csehország, Ausztria egy részéről van fenn itt-ott, amit írtam ill. a magyar állami anyakönyvek.
Hát vicces volt, irtózom mindenféle véres dologtól, pláne a vadászattól:))) az volt a nagyobb szám, amikor az általuk írt feljegyzéseket olvastam 200 évvel ezelőttről:))) a levéltárban már porosak voltak.