Boldog Karácsonyt!

Áldott, szép Karácsonyt, és sikeres, eredményes, boldog Új Évet kívánok minden kedves Olvasónak vagy ide tévedt Látogatónak!

Karácsony előtt

Eljöttünk már Bécsből, majd csak Szilveszterre megyünk vissza. Az elmúlt időszak elég sűrű volt szerencsére, a webshop körül jól alakultak a dolgok, beindultak a rendelések, karácsonyi ajándékként egy étterem is rendelt tőlem 25 db-ot az egyik termékemből. Azért az dobott a lelkesedésemen, de amúgy is érezhetően fejlődünk. Így is sok munka van vele. Az Amazonnal sajnos folyamatos gondok vannak, mindig más és más, egyáltalán nem korrektek az eladókkal szemben, úgyhogy valószínűleg bezárjuk az ottani nagy nehezen megnyitott helyünket.

Vettünk idén is Bécsbe is karácsonyfát, a mostani már 1,60 m körül van, szép formájú, a tavalyihoz képest a méretbeli növekedés jelzi már a bécsi otthon újabb minőségét, presztízsét. Nem akartam túl díszíteni, hogy jobban érvényesüljön a fa formája. Sajnos már csak a hálóba fért be, hiába már belaktuk a lakást.

Nem csináltam viszont mézeskalácsot, egyrészt, mert nem nagyon volt időm-hangulatom rá, másrészt, mert Mo-on felejtettem a formákat (van már jó sok féle). Még lehet itt itthon (na ez így most már kezd bonyolulttá válni, Bécsben is meg Bpen is otthon vagyok) fogok csinálni valami sütit azonkívül, amit anyukám és az anyósom csinálnak, gondolkozok rajta. Igazából nem éreztem, hogy a mézeskalácsnak akkora népszerűsége lenne, bár jó eljátszani vele. 

Viszont sok szép képeslapot küldtem ki ismerősöknek, tényleg jókat találtam, igaz drágább mint az otthoniak, de szerintem Mo-on kevés a szép képeslap. Úgyhogy volt nekem most bőven, gondoltam, hátha szerzek egy kis örömet a többieknek, végül is manapság már nem mindennap kap az ember lapot. Mégis más mint egy mail, de erről már korábban cikkeztem. Egyelőre úgy tűnik sajna, hogy különösebb pozitív visszajelzésem nem volt. Ez kis csalódás nekem, de úgy látszik manapság már csak az internet számít.

Adventi vásár Pozsonyban

Azt hiszem lassan egész adventi vásár szakértők leszünk, annyi helyen jártunk már. Most jött a lehetőség és az ötlet, hogy a szlovák barátainkkal együtt megnézzük a pozsonyi vásárt. Miért is ne, hiszen nincs messze Bécstől.

A vásár maga némi csalódást okozott, mert se nem olyan impozáns, mint mondjuk a bécsi, se nem annyira kézműves jellegű, mint a bp-i és kicsit olyan "vidéki". Mindazonáltal az látható volt, hogy erősen a kaja-pia duóra álltak rá, abban nincs hiány, puncsban nincs akkora választék, viszont van helyette valami mézes alkohol is. Kajában vannak a hagyományos ételek, megjelenik a kürtős kalács is, de nem faszénen sütve. Amúgy semmi különös, viszont a hűtőmágnesek igazán jók és kreatívak, úgyhogy azokból be is gyűjtöttünk egy párat:))) Maga a város régi része elég jó állapotban van, a többi olyan lepukkant mint Bp.

A társaság viszont remek volt, velük jól éreztük magunkat, és végül is most inkább az volt a lényeg, hogy közösen mentünk, s nem maga a rendezvény, így inkább egymásra figyeltünk és mellékes volt a vásár milyensége. Attól függetlenül is élveztük a napot, az időt.

Valahogy így van az eddigi adventi vásár rangsorunk:
1. Colmar
2. Bécs/München
3. Budapest
4. Regensburg
5. Basel/Pozsony

Ádventi készülődés vagy annak hiánya?

Az utóbbi időben nem sokat foglalkoztam az adventtel, csak úgy berobbant, aztán már a fele oda is van, de hát volt egyéb dolgom is, és most valahogy nem sikerült igazán időben ráhangolódnom. Pedig én ezt az időszakot szeretem a legjobban, amikor minden szép, ki vannak világítva az utcák, az utcai árusok által árult sült gesztenye v. egyéb finomság illata csábítja az embert, a karácsonyi muzsika és hasonlók. Sütés-főzés, kreatívkodás stb.

Aztán azért az adventi koszorú mégis hiányzott, úgyhogy alkottam, szokásos mennyiségben, hogy mindenhova jusson, Bécsbe a közös fészkünkbe, aztán meg mindkettőnk "gyerekszobájába".

Most elhatároztam, hogy az utolsó 2 hétben már csak visszafogottan foglalkozok a céggel, hiszen a webshop már elkészült, a termékek felkerültek, úgyhogy most kicsit meg lehet pihenni, nem nagyon, mert a grafika még készül, és folyamatosan kell alakítani a termékkínálatunkat is, hogy több húzótermékünk legyen. De azt hiszem a következő két hét nem lenne jó, ha csak erről szólna, kicsit most ki kell kapcsolni. Úgyhogy már elkezdtem hallgatni a karácsonyi rádióadókat, http://arabellaxmas.radio.at, az meg csak jót tesz:))

Gasztronómiai meglepetések a Julius Meinl-ben

Ha valaki így Bécsben jár, akkor kajabeszerzésben rögtön a Naschmarktra gondol, csomó ember egyszerűen meg van bolondulva érte. Ami engem illet a kezdetektől nem hatott meg, és ez a későbbiekben sem változott, annak ellenére, hogy pl. halat ott tudok csak igazán beszerezni, még más forrást nem találtam. Közben helyiek mesélték nekem, hogy ez az anomália azért van, mert régen még sokkal nagyobb volt a piac maga, aztán pár éve megváltoztatták és több helyet engedtek a vendéglőknek, ami által viszont a zöldéges rész beszűkült.

De letérve a Naschmartkról, nemrég hallottam egy lelkes ismerősünktől, aki sose lakott itt, de ha erre jár, mindenféle finomsággal távozik, hogy a Grabenen levő Julius Meinl-ben ill. a Merkurben a Hoher Martk-on mindenféle különlegességeket lehet kapni, meg amúgy is hatalmas a választék. Sokáig nem éltem vele, de aztán kedvet kaptam a megtekintéséhez.

A Julius Meinlről szólva, nem sokkal a Kiegyezés előtt alapították Bécsben, és eleinte csak kávét árult, logója egy fekete arcbőrű gyerek piros sapkával.

Aztán a Monarchiában a maga ágában vezető szerepet töltött be, és ezt az első világháború után is megőrizte. Európaszerte 1000 filiája volt, és ekkor már egyéb élelmiszereket is árult, átlag feletti minőségben.

A 2. világháború után csak az osztrák filiái maradtak meg, 2000-es éve közepén meg kivonult az élelmiszerkereskedelemből, és csak a Grabenen levő boltot hagyta meg. Azóta csak a kávéüzletekre és gyártásra koncentrál.

Gyár Ottakringben

Jelenlegi bolt a Grabenen

A Grabenen levő bolt 2 emeletes és a bolt közepén van egy panorámalift, ettől egy kicsit bonyolult a tájékozódás, de csak elsőre, utána az ember rájön, hogy a lift körül van berendezve a bolt. Az első emeleten van a zöldség, tejtermék és a csokoládé. Már belépéskor az ember rosszul lesz a sok csokoládé látványától, van itt mindenféle csoki, német, osztrák, svájci, francia és egészen finom belga csokoládék is, minden ízesítésben. Ezenkívül keksz, lekvár, bármi. 

A külföldi termékeknél mind feltűntetve, hogy melyik országból származnak.

A zöldséges részében vannak a hagyományos zöldségek, gyümölcsök, meg sok-sok egzotikus, amiket még sose ettem, így most se kívántam meg persze. Lehet kapni olyan gesztenyét is, ami meg van főzve, pucolva, és úgy van zacskóba zárva. 

Az emeleten van a tea- és kávé részleg, olyan kávékkal, amik venezuelából és egyéb messzi tájakról származnak, sőt van olyan kávé is, ami izesített mint a kávéházakban, de mindegyik kávészemes, tehát darálógép nélkül nem sokra megy vele az ember. Teában is van sok különlegesség, a Meinl saját márkás teái is nagyon finomak.

Aztán van kakaópor ezerféle, sőt olyan is, ami mondjuk vanilliával ízesített.

Találtam egy egész kupacnyi liba és kacsamájat, francia és magyar, mind volt. Ugyanúgy több sornyi választék kaviárból, és az igaziból is, persze ha az embernek van ezekre pénze...

Többféle ravioli van, amit ott helyben készítettek (gyúrtak), és kilóra adják, tehát teljesen friss. Ettem kecskesajtos ízesítésűt is, a péksége első rangú, finom, ropogos kenyereket árulnak. Legutóbb beleválasztottam egy szárított paradicsomos baguette-be, kissé ijesztően hangzik, de jó ízű volt:)))

Aztán persze sok olyan van, amivel fogalmam sincs mit lehet kezdeni, csokikrémek, pisztáciakrémek, gesztenyepüré natúr, ízesített, ez meg az. Tehát igazából minden van, ami kellhet a sütéshez és főzéshez, de nem kell mindennap. Vagyis szerintem ez a bolt arra jó, hogy ha van valami recept, amihez az embernek különlegesebb alkotóelem kell, vagy alkalmanként, ha valami újra, másra vágyik, de semmiképp se a napi bevásárláshoz. Amire még nagyon alkalmas, az az ajándékvásárlás, hiszen szinte bármit veszünk, az biztos hogy nyerő lesz a megajándékozottnál, mert nem kap olyat a sarki boltban.

A Merkur is hasonló akar lenni, ott is több emelet van, középen lifttel, és próbál a választékon variálni, de én még nem látom, hogy annyira nagy választéka lenne mint a Meinl-nek, de lehet csak azért mert a Meinl-ben voltam elsőnek, és onnan már nem volt akkora durranás. Mindenesetre van ez is, a tészta- és a sajtválasztéka ahogy néztem igen hatalmas, sok olasz tészta van, színes, fodros, bármilyen, meg sajt és sajt.

50 féle só például a legkülönbözőbb területekről.

ez mind csak só....

Advent Regensburgban

Idén Regensburgba vettük az irányt, hogy megnézzük ott milyen az adventi vásár, és hogy milyen maga a város.

A bajor egyetemi város a Duna partján fekszik, 150 ezer körüli lakosa van. 1135 és 46 között épül meg a ma is látható kőhídja a Dunán, nem sokkal később szabad birodalmi város címet kap. Többször adott helyet a német-római császárság birodalmi gyűlésének, amire igen büszkék. 1803-ban aztán a birodalom szétesésével elveszíti szabad városi címét, és előbb a Mainzi érsek kezére, majd utóbb a Bajor királyság birtokába kerül.

Megérkezve egy nagy jó állapotban levő állomás fogadott, itt is egy bevásárló központtal egybeépítve. Az állomás sokkal jobb benyomást kelt, mint a müncheni. Viszont itt is hiányoltam, amit Münchenbe is, hogy nincsenek igazán jól kiírva a dolgok, mi merre, így kis idő mire a turista megtalálja, amit szeretne.

Sajnos az idő végig taknyos volt, nem esett éppen, de vízes volt a talaj, meg az egész levegő, tehát nem volt kellemes a sétálgatás. Bezzeg persze azóta itt Bécsben csak napsütéses nap van...

A szállásunk felejtős volt, de egy éjszakára pont megfelelő az Ibis hotelben. Innen mentünk várost nézni. A városházán, ami régen a birodalom gyűlés helye is volt, saját idegenvezetőt kaptunk, mivel rajtunk kivül nem jelentkezett más a vezetésre. Az egyik tanácsterem faborítású faláról kiderült, hogy a fa, kőris, Magyarországról származott évszázadokkal előttről. Egyébként ebben a teremben esküvőket tartanak manapság, igen jó hangulata lehet. A pincében még eredeti állapotában megtekinthető a kínzókamra és a hozzátartozó összes nem túl bizalomgerjesztő eszköz..Ezeknek a működését is megismertük, szerencsére csak szóban.:))

A városnak szép régi katedrálisa van, gótikus stílusban épült, ami nekem a kedvencem, így örömmel vártam a látogatást. Sajnos a templom nem volt kivilágítva, így kissé félhomályos volt a templom, de gondolom a "sparen-politikába" nem fér bele, hogy a turistalátványosságot kivilágítsák. Ja igen és itt is mint pl. Baselben is, be lehet hajtani a belvárosba autóval.

Egyébként a templom tényleg szép, mégha azért a francia koragótikát nem is éri el.

A kőhídon átsétáltunk, de éppen be volt állványozva, ez is lehetett volna jobban kihangsúlyozva, ápolva, viszont a hídról, meg a túlpartról nagyon szép volt a kilátás a városva, a templomtoronnyal és a többi épülettel még ilyen borús időben is.

Van a városnak kastélya is, nevezettesen a Thurn und Taxis családé, akik még mindig a kastély egyik részét lakják, és a világ egyik leggazdagabb családjának számítanak manapság is. A kastélybelső eléggé rokkokó, de rendben van, ápolt, és maga a kastély is kellemes benyomást keltett, a vezetés a kastélyba érdekes volt, de itt már nem voltunk egyedül:)))

Elég hamar szembesültünk azzal, hogy az adventi vásárok itt nem úgy működnek, ahogy vártuk. Először is csütörtök dél körül, kora délután még sehol semmi nem volt kvázi, egy két eladó készülődött, de nem voltak nyitva a bódék. Úgyhogy ettől kicsit elkeseredtünk. Estére azért már megjött az élet, nagy nehezen megtaláltuk a főtéren levő vásárt is, addigra már a fél város ott volt, sok-sok ember. Az árusok átlagosak voltak, a kaja is nagyrészt itt kimerült a kolbászban. Azonban találtunk olyan árust, aki mindenféle szerzámokat (kalapács, csavar stb) árult csokiból elkészítve. Nagyon jópofa, vicces volt, meg se lehet mondani, hogy nem valódi szerszámok megrozsdásodva, hanem csoki.:)))

A kastélynál levő vásár a legnagyobb és a leghangulatosabb, de érdekes módon itt belépő jegyet szednek a vásárba, méghozzá 6 Eurót. Ami azért fura, mert végülis az ember költeni megy a vásárba, dehát ez van.

Viszont jó ötlet volt ott, hogy a legtöbb stand fenyőágakkal volt dekorálva, takarva, több helyen tűz égett szóval volt egy sajátos atmoszférája, kicsit sajnáltuk, hogy a végén jutottunk be, így nem maradt rá sok időnk, de ez is mint a többi is, 12 előtt nincsen nyitva. Itt még kajában is nagyobb volt a választék, egy standnál még faszénen sült kenyeret is árultak, igen jól néztek ki, de sajnos nem hoztunk belőle.

A harmadik vásár a híd túlpartján van, de ezt nem sikerült megnézni, mert amikor arra jártunk, szintén dél körül, akkor még zárva volt, az meg 14kor nyit:))))

Szóval, ha valaki épp arra jár ádventben, erre készüljön fel, hogy délelőtt nincs semmmi.

A városháza a még nem kivilágított fenyővel

Itt már azért alakult valami...

Csokoládé-szerszámok a vásárban

A gótikus templom kivülről

...és belülről

Átkelés a hídon

Bezárt v. még ki nem nyitott ádventi vásár a túloldalon.

Regensburgi utcácska, kivételesen autó nélkül.

Vásár a kastélynál, fenyőágakkal

Történész-konferencia a nagykövetségen

A Collegium Hungaricum oldalán olvastam, hogy szerveznek egy konferenciát "Österreich und Ungarn, Zusammenleben im 20. Jahrhundert" vagyis Ausztria és Magyarország, együttélés a 20. században címmel. Mivel rólam köztudott, hogy erősen történelmi érdeklődésű vagyok, kaptam az alkalmon. Meg kell mondjam azonban, hogy az első megkeresésemre a kultúrintézet azt írta, hogy forduljak a nagykövetséghez meghívóért, a megadott mailcímre 3szor is írtam, egyszer se kaptam semmilyen jellegű választ, még azt se, hogy köszönjük, hogy érdeklődött, de szevasz.

Végül a Collegium Hungaricum titkárságán megígérték, hogy felvesznek a résztvevők listájára. Volt bennem ezek után némi kétség, hogy beengednek-e, de végülis nem volt ezzel gond.

Belépve az épületbe megcsodálhattam a nagykövetség impozáns épületét, a barokk palotát, amit 1747-ben a magyar vármegyék és szabad királyi városok adományaiból vásárolt meg Nádasdy Lipót akkori kancellár a Királyi Udvari Kancellária számára, aztán Mária Terézia által adott támogatásból megszépítették.

Fotók innen:

 http://www.moksha.hu/utazas/rendhagyo-tortenelem-ora-koronas-evoeszkozzel/

Szerencsére a palotát sikerült megtartani a magyar állam kezén nem úgy mint az egykori szintén barokk Testőrpalotát, amely szintén értékes épületet sikerült a kommunista kormánynak elidegeníteni..., így az már osztrák tulajdonban van (ez csakis rajtunk múlt, ne mutogassunk tehát az osztrákokra miatta)

Visszatérve a konferenciára, úgy vettem észre kb. az első percekben, hogy itt kvázi csak szakmabeliek vannak, osztrákok-magyarok, kb. mindenki ismer mindenkit, a "pór népből" csak én vagyok. De hát gondoltam sebaj. Aztán végül is nem voltam túlzottan megelégedve az előadásokkal, amik mind németül zajlottak. Kezdve azzal, hogy a nagykövet állandóan ööözött, aztán volt egy olyan előadó a végén, fiatal ugyan, aki mindent papírból olvasott fel, alig nézett a hallgatóságra és meglehetősen hosszan vontatottan ecsetelt valamit, ami már nem kötötte le a figyelmemet, így nem tudom megmondani miről.. Azért volt egy-két érdekes előadás, nekem ugyan nem mondtak sok olyat, amire rácsodálkoztam volna, amit ne olvastam már volna így vagy úgy valahol, kiv. azt az előadást, ami Ausztria és Magyarország között a közös állami tulajdon felosztásáról való tárgyalásokat, megállapodásokat érintette, kiderült, hogy még 1941-ben is volt nyitott kérdés ez ügyben. Ez teljesen fehér folt a buksimban, úgyhogy majd utána kell olvassak.

Összegezve azt biztosan nem mondanám, hogy sokkal okosabb lettem, de egy élménnyel gazdagabb, és hát az is számít.

Éves dolgok országa

Amikor az ember már egy ideje itt van, feltűnik neki, hogy szinte mindenkinek éves bérlete van. Egy darabig nem érti az ember, hiszen Magyarországon nem éri meg éves bérletet venni, ugyanannyiba kerül, mintha az ember havonta vásárolgatná. Aztán amikor már erre is ráér az ember lánya, akkor utánanéz, hogy hogy is van ez. Ez történt velünk is, kiderült, hogy itt bizony úgy van megcsinálva az éves bérlet, hogy ha azt veszed akkor kvázi 2 hónapot kapsz ajándékba:) Tehát mintha csak 10 hónapnyi bérletet fizetnél ki. Hoppá. Így, miután persze bennünk is lezajlott a maradjunk-menjünk sorsdöntő csatája - még tavasszal, mi is ebbe az irányba mentünk el, főleg miután kiderült hogy nem csak januártól januárig, hanem bármelyik hónaptól a következő év vonatkozó hónapjáig lehet venni. 365 Euróért éves bérlet büszke tulajdonosai lettünk, és ilyenkor mellbevágja delikvenst, jelen esetben minket, hogy Budapesten az éves bérlet ára átszámítva (300 Ft egy euró  áron) 420 euró..., tehát 55 euróval drágább az amúgy sokkal kevésbé működő tömegközlekedés.

Ugyanez igaz az autópálya matricára is, amivel sajnos még nem tudtunk élni, mert ott naptári év alapján működik a rendszer. 82,70 euró az osztrák éves matrica, míg átszámítva 143 euró a magyarországi éves matrica.

Így aztán nem vitás, hogy többszörösen megéri ezeket az éves dolgokat kihasználni, gondolom biztos van még több dolog is, érdemes figyelni. Láthatóan mindenben támogatják, ha az ember hosszú távon gondolkodik és hosszabb távra vásárol. Olyannyira jól, hogy simán a magyar árszint alá csúsznak rögtön az árak, ami már inkább elgondolkodtató.

Amire viszont büszkék lehetünk, hogy nálunk már jó ideje nem kell ragasztgatni a matrciákat, hanem elektronikusan működik a dolog, na ebben még a svájciakat is lekörözzük.:))

Magyar vendéglő Bécsben

Az ember Bécsben nem igazán érzi a magyar konyha hiányát, hiszen az osztrák és a magyar konyha kistestvérek, másrészt meg én is azt főzöm otthon. (mekkora felüdülés lett volna nekem mondjuk annak idején Londonban találkozni egy ilyen kis kajáldával...ahol a végén rosszul voltam az angol konyhától) De mivel Márton-nap volt a héten, és kaptunk a Facebookon egy reklámot, hogy egy bécsi magyar kajáldában lehet libát enni, és pénteken épp egész nap programunk volt, így benéztünk. A hely neve Ilona Stüberl és a Grabenről nyílik az utcácska, amiben van.

Nem túl nagy étterem, annak idején egy magyar házaspár nyitotta az 56-os magyar menekülteknek, aztán a helyiek, mármint a bécsiek is felkapták. Kedves kis hely, a kiszolgálás első rangú, tetszett nekünk a libás szalvéta, így adtak pár darabot csak úgy ajándékba, a pincér is magyar, az étteremvezető hölgy is. A kajákat mind régi matyó mintás edényekben adják, ill. itt is divat a bonyhádi piros zománcozott edény.:)

Az étlap a jól ismert ételeket ajánlja, sok közülük olyan, amit inkább itthon főz az ember, étteremben ritkán találkozik vele, mint pl. székelykáposzta. De persze a bécsi szelet, alias rántott hús itt se hiányzik az étlapról.

Lehet inni viszont Aranyászok sört például. Szóval változatosság kedvéért érdemes kipróbálni, ha az ember nem annyira éttermi, inkább igazi egyszerű de nagyszerű ételekre vágyik.

http://www.ilonastueberl.at/

Konferenciák sorozata

Az elmúlt időszakban mindenféle meghívót kaptunk részben a Kamarától, de részben az Erste Banktól, hogy vegyünk részt ilyen meg ilyen konferencián ingyen. Mivel itt a Kamaránál úgy van a rend, hogy a tevékenységeddel azonos csoportba kerülsz bele mint tag, így most is az internetes kereskedelemről szóló konferenciára v. Road-Showra hívtak meg.

Elég fontos esemény lehetett, mert a fejesek egész sora felvonult, kezdve a gazdasági minisztertől egészen a kamara elnökéig. Maga a konferencia egész jó volt, beszéltek a webshopok felépítéséről, megalkotásáról, a marketingről, stratégiákról, fizetés-szállítás, minden téma érintve volt, persze teljes mélységéig nem mentek bele a dolgokba, de jó pár ötletet, érdekességet össze lehetett gyűjteni. A szünetben feltálalt szendvicseket olyan gyorsan lesáskázták, hogy nekünk nem maradt semmi, szerencsére a végére érkezett virsli, sajt, meg ilyenek, abból már volt bőven mindenkinek. Vár ránk még 2 konferencia, az egyik adóügyi, a másik marketing a modern világban, sőt péntekre van egy egész napos fejtágításunk üzleti német nyelv tárgyban. Úgyhogy igaza van az egyik blogtársamnak, hogy ugyan itt drágák a szolgáltatások, de legalább az ember kap érte valamit.

A grafikust időközben le kellett váltanunk, mert nem igazán értette a feladatot, úgyhogy most úgy készül a webshop, hogy egy Magento sablonra, és aztán ha elkészül az igazi grafika, akkor arra lesz átrakva. Szerencsére úgy néz ki, hogy találtunk egy kreatív grafikust, aki láthatóan érti a dolgát, és talán nem kell mindent a szájába adnom. Persze a fejlesztővel se egyszerű zöldágra vergődni. Az ebaynél napok óta rendszerhiba van, azzal is küzdelem van, így estére annyira teli a fejem, hogy teljesen zombi leszek.

Amit sajnálok, hogy kreativkodásra nem jut se időm, se energiám, jön az Advent, Karácsony és semmit nem csináltam, pedig nagyon hiányzik, de ahhoz meg nyugalmas, feltöltő időszak kell. Nem olyan mint a mostani, amikor mindenen jár az agyam csak a Karácsonyon nem.

Némi kis előrelépés

Kb. 2 hónap küzdelem után, most jutottunk oda, hogy a héten 3 vevőnk is volt, és ebből 2 az ebayről, igaz mindenki egyféle termékre pattant rá, amit nemrég vettünk fel a palettánkra. Nem is értem túlzottan, hiszen edényt minden konyhaboltban lehet kapni, de úgy látszik mégis ez a húzóerő. Úgyhogy most némi örömködés van. Sajnos a webshoppal kapcsolatban csak negatív dolgokról tudok beszámolni, a grafika elkészült, és aztán kiderült, hogy alkalmatlan egy webshop grafikájának, úgyhogy nagyjából kezdheti a grafikus újra. Persze nem sajnálom őt túlzottan, hiszen, mint szakember kellett volna látnia a problémát, de hát minden nem mehet ugye. Viszont mi még állunk és várunk rájuk, úgyhogy valószínűleg a Karácsonyt már bukjuk is, ill. csak az van, ami az ebayen elmegy. Ha valaki mondta volna nekem előre, hogy ennyire nehézkes egy webshopot beindítani, lehet nem vágok neki.

Az Amazonnal már ott tartunk, hogy legutóbb már Luxemburgból hívtak fel, persze megint el kellett magyaráznom mi a helyzet, hogy az összes közüzemi számla a férjem nevén van, és kicsit komplikált lenne most az ő kényük-kedvük miatt a nevemre íratni. Ezt elmondtam és leírtam már nekik tucatszor, de mindig újra akarják hallani. Most ott tartunk, hogy lehet velem kivételt tesznek. Meglássuk, eléggé szkeptikus vagyok velük szemben.

Amivel teljesen meg vagyok elégedve az az itteni kamara. Már a cégalapításkor nagyon segítőkészek voltak, azóta meg a 3. konferenciára küldik a meghívót és mindez benne van a tagdíjba, az egyik konferencia kifejezetten a webshopokról fog szólni, a másik meg adózási eligazítás lesz. A 3.-ról lecsúsztunk, de előregisztráltak minket a soron következőre.

Ezenkívül összejöttem egy Svájcban élő magyar lánnyal, aki szintén most kezdett el webshopozni és teljesen nyitottan állt hozzá, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat. Úgyhogy ezúttal is köszönöm a Svájc is más blog tulajdonosának, hogy összehozott bennünket:)

Duna ártér: Donau Auen Nemzeti Park

Úgy jött ki, hogy egymás után két hétvégét is itt töltöttünk, és mindkét hétvégén egy-egy nemzeti parkban jártunk. Igaz ez utóbbi kissé rövidre sikerült, mert reggel mikor felkeltünk még hatalmas köd volt a környéken, így csak délután indultunk el. Persze sokat nem kellett menni, az ártér itt van Bécs mellett nem sokkal, tkp. Bécs és Pozsony között terül el.

Orth an der Donau városban van a park főbejárata vagyis központja, itt van egy vadászkastély, ez errefelé gyakori, az én ősöm is ezen a környéken volt vadász, mint korábban írtam. A terület a Habsburgok egyik vadászhelye volt.

A kastélyhoz tartozik egy kis sziget, amit ilyen tanösvény jellegűre alakítottak ki, főleg gyerekek részére persze. Legérdekesebb rész, amikor le lehet menni a föld alá, vagyis itt éppen a tó alá, és onnan alulról (benne) nézni a tavat. Érdekes élmény volt, sajna a fotón nem jön ki nagyon.

Innen indulnak a különböző túrák a Duna ártérbe, elég hatalmas terület, több lehetőség van a kirándulásra, biciklizésre és hajózásra. Részletes tájékoztató prospektust adnak, ami tartalmazza az összes túra térképét és leírását. Idő híján, mi csak egy igen rövid túrát választottunk, ami nem is ment el a Dunáig, csak az ártérben maradt. 

A Duna legkisebb és legnagyobb vízállása között 7 m különbség van, ami táplálója a növény- és állatvilág sokszínűségének.

Hazafelé már majdnem a városhatárnál volt egy bácsi, annyi de annyiféle tököt árult, hogy nem tudtunk neki ellenállni. Szépen kis táblán le volt írva, hogy melyik töknek mik a jellemzői, és mire használható fel. Volt több fajta nagy tök és voltak persze a kisebb dísztökök is, de ennyifélét még sose láttam. Alig tudtam választani, persze evésre nem mertem letérni a megszokott fajtától:)

 Tó alulról és belülről

Kirándulás a Thayatal Nemzeti Parkban

Múlt vasárnap szép idő volt, így elmentünk kirándulni.

Olyan helyet szerettem volna választani, ahol szépen érvényesülnek az őszi színek, így az Alpok a fenyőerdeje miatt kiesett. Nem messze innen, az osztrák-cseh határnál van a Thaya nevű folyó, ami határfolyó is egyben, és a területe nemzeti parkká van nyilvánítva. Gondoltam az jó lesz.

Elsőre kicsit megijedtem, mert ahogy hagytuk el Bécset, úgy romlott el az idő, bújt el a nap. Aztán mire elindultunk a túraösvényen, addig kék lett az ég, és sütött a nap, szóval teljesen ideális idő volt, és pont olyan, ami szeretek az őszben. Szerintem kihagyhatatlan.

Sajnos elfelejtettem szendvicset pakolni, meg kenyerünk se lett volna elég, de szerencsére a nemzeti park büféjében fel voltak készülve erre az esetre is, így csomagoltak nekünk 2 turista szendvicset.

Rögtön az elején volt egy kilátóhely a környező erdőkre, és a Hardegg nevű falura és annak várára. Ez határfalu és a vasfüggöny leomlásáig gyakorlatilag semmilyen forgalma nem volt a falucskának. Újra végig lehetett játszani a fejekben, hogy milyen jó, hogy már nincs vasfüggöny, és hogy mekkora egy szemétség volt az. Utána volt egy rész, amit vadmacska útnak neveztek, merthogy állítólag a parknak van vadmacskája, sajnos mi nem láttuk őket.

Aztán az út végig a folyó mellett annak partján haladt, néhol annyira közel a folyóhoz, hogy vigyázni kellett az amúgy se túl sima úton ne csúszunk meg. Kidőlt fák itt, ott, máshol kövek, de vadregényes volt. Az egyik tisztáson annyira szépen sütött a nap, hogy lefeküdtem a fűbe, nagyon jól esett érezni a napocskát.

A végén eltávolódva a folyótól egy kis patak futott le a hegyről, ott csobogott mellettünk. Visszaérve a civilizációba én már el voltam fáradva, de még vissza kellett gyalogolni a parkolóhelyre.

 Kilátás Hardeggre

  Folyó partja, túloldal Csehország

 Kidőlt fák az úton

 Kis patak csordogál