Múlt vasárnap szép idő volt, így elmentünk kirándulni.
Olyan helyet szerettem volna választani, ahol szépen érvényesülnek az őszi színek, így az Alpok a fenyőerdeje miatt kiesett. Nem messze innen, az osztrák-cseh határnál van a Thaya nevű folyó, ami határfolyó is egyben, és a területe nemzeti parkká van nyilvánítva. Gondoltam az jó lesz.
Elsőre kicsit megijedtem, mert ahogy hagytuk el Bécset, úgy romlott el az idő, bújt el a nap. Aztán mire elindultunk a túraösvényen, addig kék lett az ég, és sütött a nap, szóval teljesen ideális idő volt, és pont olyan, ami szeretek az őszben. Szerintem kihagyhatatlan.
Sajnos elfelejtettem szendvicset pakolni, meg kenyerünk se lett volna elég, de szerencsére a nemzeti park büféjében fel voltak készülve erre az esetre is, így csomagoltak nekünk 2 turista szendvicset.
Rögtön az elején volt egy kilátóhely a környező erdőkre, és a Hardegg nevű falura és annak várára. Ez határfalu és a vasfüggöny leomlásáig gyakorlatilag semmilyen forgalma nem volt a falucskának. Újra végig lehetett játszani a fejekben, hogy milyen jó, hogy már nincs vasfüggöny, és hogy mekkora egy szemétség volt az. Utána volt egy rész, amit vadmacska útnak neveztek, merthogy állítólag a parknak van vadmacskája, sajnos mi nem láttuk őket.
Aztán az út végig a folyó mellett annak partján haladt, néhol annyira közel a folyóhoz, hogy vigyázni kellett az amúgy se túl sima úton ne csúszunk meg. Kidőlt fák itt, ott, máshol kövek, de vadregényes volt. Az egyik tisztáson annyira szépen sütött a nap, hogy lefeküdtem a fűbe, nagyon jól esett érezni a napocskát.
A végén eltávolódva a folyótól egy kis patak futott le a hegyről, ott csobogott mellettünk. Visszaérve a civilizációba én már el voltam fáradva, de még vissza kellett gyalogolni a parkolóhelyre.
Kilátás Hardeggre
Folyó partja, túloldal Csehország
Kidőlt fák az úton
Kis patak csordogál
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen