A XVI. század története III. rész

Miután nagyjából felvázoltam, hogy milyen lett az állami berendezkedés a három részre szakadt országban, most nézzük meg, hogy ennek milyen hatása volt a gazdaságra, társadalomra és kultúrára.

Gazdaság: Mivel az osztrák, itáliai és német területek lakossága ez időben jelentősen növekedett ill. a seregeket élelemmel kellett ellátni, így a termékek és nyersanyagok ára számottevően emelkedett, ami által az agrárkonjunktúra Mo. gazdasága számára óriási lehetőséget kínált. Részben a Habsburg Birodalommal fennálló perszonáluniónak köszönhetően a magyar kereskedőknek az osztrák-német területekkel való kapcsolata még kedvezőbbé vált. Bécs egyik negyede a német és itáliai kereskedőházak lerakatainak központja volt, itt a magyar kereskedők is kapcsolatokat építhettek ki. Az 1563-as bécsi szálláshely-nyilvántartás szerint egy-egy magyar kereskedő a legnevesebb német kereskedők házainak szomszédságában már állandó szállással rendelkezett. Mo. volt a kora újkori világ egyik legnagyobb hús-és bőrexportőre. Egy-egy szultáni hadjárat és elhúzódó hadakozás során mind Bécsben mind a német területeken súlyos ellátási zavarok keletkeztek. 1526 előtt Mo.  legjobb bora a Szerémségből származott, ennek szerepét majd a Tokaj-Hegyalja vette át. A német és itáliai kalmárok már nem szívesen merészkedtek a hadszíntérre, így rá voltak szorulva a magyarok segítségére, akik viszont elsajátították a nyugati kereskedők legfontosabb szokásait. Az 1540-es években külkereskedelmünk évente igen tekintélyes aktívummal zárt. A kereskedelemből származó hasznot a városi polgárok nem ipari vállalkozásba, hanem újabb üzletekbe fektették, így az ipar fejlődésének lemaradása tovább nőtt.

A 3 részre szakadt ország egyes területeinek lakói számára a kereskedelmi kapcsolatok fenntartása előnyökkel járt. A török hódoltság területén tenyésztett állatra a Habsburg Birodalomban komoly szükség volt, az európai ipar-és luxuscikkekre pedig a törökök és az erdélyi fejedelemség alattvalói is igényt tartottak. Ezen áruk mind csak a királyi Mo-on keresztül áramolhattak ide-oda.

A legtehetősebb kereskedők a hódoltsági részekről a királyi Mo-ba költöztek, de csak akkor lehettek igazán sikeresek, ha korábbi kapcsolataikat fenntartották, és onnan irányították hálózatukat.

Ilyen volt Thököly Sándor esete, aki Mezőtúrról költözött Nagyszombatra. A török országrészben szerzett helyismeretét, a budai pasával való kapcsolatát használta ki, úgy hogy szabad királyi város polgáraként vámmentességgel és még Ausztriában is szabad mozgási lehetőséggel rendelkezett. Később már nem utazott a török országrészbe garantálva hűségét uralkodójához, hanem kalmártársaira bízta a hálózat működtetését.

Emiatt a 3 részre szakadt ország gazdasága egységes maradt.

Városhálózat: A középkor végén a városokban lakott az ország össznépességének 8 százaléka, ami a németországi 10-15 százalékos arányhoz képest már akkor is lemaradást jelentett.  Ezen század tovább rontott. Pozsony és Kassa, Nagyszombat és Győr szerepe viszont megnőtt. A török fennhatóság alá került szabad királyi városok jelentősége azonban csökkent.

Társadalom: Egy-egy társadalmi csoport sorsát az határozta meg, hogy miként volt képes kihasználni a lehetőségeket, eddigi életmódján változtatni. Mint láttuk ez a magyar nemesség esetén nem teljesen sikerült.

Új társadalmi rétegként jött létre a végvári katonaság, aminek tömegeit jobbágyok és földjüket vesztett kisnemesek alkották. Mivel uralkodói szolgálatban álltak, így mentesültek a földesúri joghatóság alól, önálló igazságszolgáltatással és vallásszabadsággal rendelkeztek. A városi polgárság jó része pánikszerű gyorsasággal  távozott a Hódoltságból és vert gyökeret a királyi Mo., Erdély ill. Nyugat-Európa városaiban. A menekülők többsége magyar volt, így pl. Kassa eredeti német polgársága elvesztette többségét a városban.

Mindezek közben sok ezer ember vált a frontvonal közelében földönfutóvá, a helyzeten Bethlen és I. Rákóczi György fejedelem hadjáratai tovább rontottak. Ez a réteg ugyanis mindig kapva kapott az alkalmon, hogy a polgárháborús viszonyok között rablással szerezzen magának élelmet. Erre a végső megoldást csak a II. Rákóczi Ferenc mozgalmát követő konszolidáció hozta meg, mely a török kiűzését követően ezen réteget visszairányította oda, ahonnét kiszakadtak.

Betelepülések:

A nagy seregek általában a folyók, patakok mentén haladtak előre, ahol nagyrészt magyarok éltek. Ezenkívül jelentős volt a már említett elvándorlás is a Hódoltságból a királyi Mo. ill. a Fejedelemség irányába. A tönkretett falvak benépesítésére mindenképp szükség volt, ezért a magyar földbirtokosok akár erővel is telepítettek le szerbeket, vlahokat és bosnyákokat az elnéptelenedő megyékbe. Volt olyan is, hogy egy-egy nagybirtokos-család összeveszett azon, kinek a birtokán telepedjen meg egy ismeretlen területről érkező bevándorlóhullám. A különböző etnikumok együttélése ekkor még nem okozott gondot.

Összegzés:

Az állandó háborúskodás és az ország szétdarabolódásának káros következményei miatt a század mérlege összességében negatív. Legsúlyosabb következmény a településhálózat pusztulása és az abszolút népességszám csökkenése. A Fejedelemség elszakadása az amúgy is elmaradott országrész gazdasági és társadalmi fejlődésének sem kedvezett.

Mindazonáltal a Habsburg Birodalom által rendszeres segélyekkel támogatott királyi Mo. Európa szilárd ütközőzónájává vált. S bár kétségtelen, hogy az idegenből érkező és az ország összbevételeit megközelítő éves támogatás nem jótékony adakozás, hanem az ország örökös tartományok védelme érdekében nyújtott segítség volt, mindez a tényeken nem változtat. A súlyos területi, anyagi és vérveszteség ellenére a két világbirodalom határán a 16. században a magyarság mégis elérte egyik fő célját, amely a szorult helyzetben egyáltalán lehetséges volt: a megmaradást, sőt részben önálló államiságának megtartását is.

Akit jobban érdekel a téma, a könyven kivül itt található előadás hallgatható:

http://300ev.lovassy.hu/index.php/oesszes-hir/142-palffy-geza-eladasa-videon