Ott hagytam abba, hogy felvázoltam a könyv alapján az okokat, hogy miért sikerült az Oszmán birodalomnak olyan simán elfoglalnia Mo.-ot ill. szerencsénkre annak csak egy részét. Az ország 3 részre szakadt:
A királyi Mo. maradt a magyar király kezén, aki persze ekkortól már Habsburg volt, a középső részből alakult ki a Török Hódoltság ill. létrejött egy török vazallus állam, az Erdélyi fejedelemség.
A királyi Mo.-n az uralkodók felismerték, hogy országaikból csak akkor kovácsolhatnak erős birodalmat, ha a megerősödött rendek hatalmát korlátozzák, másrészt az eddig lazán kapcsolódó részeket egységesebb központi irányítás alá vonják. Ez főleg a már emlegetett hadügyi ill. a pénzügyi igazgatást érintette. A pénzügyeket a Budán, később Pozsonyban felállított Magyar Kamara intézte.
Az 1560-as évekre új határvédelmi rendszer született, ami a fővárból, védőzóna erősségeiből, a kő-és palánkvárakból ill. az őr-és strázsaházakból állt. A főkapitányságok katonaságának fizetését nagyrészt a velük szomszédos külföldi tartományok vállalták magukra. (stájer, karintiai, krajnai, alsó-ausztriai, cseh-morva)
A magyar rendeknek részben emiatt, részben a már említett lassú alkalmazkodásuk miatt pusztán a belpolitika és az igazságszolgáltatás irányítása maradt meg. Mindazonáltal még mindig kedvezőbb helyzetben voltak, mint a folyamatosan visszaszorított osztrák v. erdélyi rendek.
Erdélyi fejedelemség végig a török állam vazallusa volt, amit az oszmánok folyamatosan a Habsburgok elleni ütőkártyának használtak fel. A fejedelmek önálló külpolitikát csak a szultán jóváhagyásával folytathattak, éves adót fizetett a Portának. A belpolitika területén viszont korlátlan hatalommal rendelkeztek. A tanácsnak csak véleményezési joga volt. A fejedelmek felhasználták egymás ellen a magyarok, székelyek, és szászok gyakran civakodó képviselőit. Ennek következtében a fejedelmi hatalom erős túlsúlyban volt a gyenge rendiséggel szemben. Az Erdélyi fejedelemség mindazonáltal a középkori magyar királyság legfejletlenebb tartománya volt, és ezen az "önálló" államiság se tudott jelentősen változtatni, annak ellenére, hogy egyre inkább bekapcsolódott a Mo-on fellendült távolsági kereskedelembe. Erdély jövedelme azonban még arányaiban is messze elmaradt a királyi Mo. éves jövedelmeitől, városfejlődése is alacsonyabb szintű volt és az elmaradás tovább nőtt.
A széttagoltság igazi hasznát a királyi Mo. nemesei élvezték, akik rendi kiváltságaik megvédésére a fejedelemséget bármikor bevethető ütőkártyának használták fel a bécsi udvar központosító törekvéseivel szemben.
Török hódoltság: a birodalom fegyveres erejének jó része állandó jelleggel itt tartózkodott, kiépítették saját várrendszerüket. A vezető réteget nem számolhatták fel, a magyar nemesség a királyi Mo-on ill. a fejedelemségben talált menedékre és igyekezett minden korábbi kapcsolatát megtartani a hódoltsági területekkel, az ottani alattvalóiktól adót is követeltek (kettős adóztatás). A határ átjárható volt, így a határ menti királyi végvárak élelemellátását a hódoltsági területekről sikerült megoldani. A korábbi intézmények tovább működhettek, az oszmánok számára Mo. mindvégig hadszíntér maradt, nem törekedtek a polgári berendezkedés kiépítésére, mint pl. a balkáni államok esetén. Az elfoglalt megyék igazgatási központjaikat egy-egy királyi végvárba tették át, de szolgabíróik és esküdtjeik révén továbbra is ellátták feladatukat egykori területeiken.
A III. befejező részben írok a gazdaságról, társadalomról és kultúráról, plusz az összegzés
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen