A tegnapi keléshez képest sokkal jobban vagyok, de még mindig fáj minden mozzanat, így nem viszem túlzásba. Főleg a szívem szenved úgy érzem az erőlködéstől - lehet a meglevő szívbillentyűbetegségem - most lassítja a gyógyulást. Azért próbálkozok egyre többet, mert délelőttre kiderül, hogy ma mehetek haza és hát tegnap elképzelhetetlen volt, hogy én itt lemegyek a földszintre. A többi szobatársam is készülődik, egy marad, egy lány, akit tegnap hoztak be, vakbéllel, ő még egy éjjelre bennmarad. Félek a pakolástól, de ahogy elkezdem belejövök, mire Apa megjön a gyerekkel már fel vagyok öltözve és úgy nagyjából bepakolva.
Felírnak mexalent fájdalomra, én inkább novalgint szedek, nekem az jobban bejön egyelőre még a napi megengedett maximumot, napi 4-et, ha feküdhetnék nem kellene, de így könnyebben megy a mozgás.
Sikerül hazajutnom, és nem is olyan nehéz. Ott aztán gondok vannak, mert nincs otthon semmi kaja, erre nem készültünk, Apu alig bír a gyerekkel, én már sok vagyok neki, így magamnak kell valami kaját találni.
Az ágyból még csak segítséggel tudok felkelni, így nem szívesen fekszek le, főleg a kanapén üldögélek, ami viszont nagyon kényelmes.
Délutánra már belerázódunk, lesz ennivaló is, én is kezdek besegíteni a dolgokba, így haladunk. Meglepően jól helytállok, annak ellenére, hogy alig tudok pihenni. A mozgás nehézkes, lassan megy minden, de csinálom. Talán a szívem már nem esik úgy ki a helyéről mint eddig. Holnaptól az ebédet hozzák, ennyiben jobb biztos Ausztira, itt van ilyen Hilfwerk, aki segíti a családokat, gyerekeket, öregeket és nem rászorultsági alapon, tehát nem kell hozzá szegénynek v. nagyon betegnek lenni. Felhívtam őket felvettük a címemet, nevemet, melyik menüt szeretném és kész, holnap már hozzák is a kaját. Egy hétig, v. esetleg a jövő hét végéig fogjuk kérni, ez is nagy segítség.
Evés után sokszor puffadok, teli vagyok gázzal, de ez még lehet a műtét során belémpumpált sok gáztól is. Ezenkívül még nem volt székletem, az is puffaszthat, meglássuk, holnap veszek Rowachol kapszulát, hátha az segít.
A gyerek szeretné ha ölbevenném, de nem merem, még fáj ahhoz mindenem, ez nekem is rossz meg neki is, reméljük talán majd 1 hét múlva már az is megy. JÁtszani is csak minimálisan tudok vele, mert a lehajolás, guggolás problémás, az úgy kialakított pozicíót sokáig tartani nem tudom.
Ellátni nem tudom, csak segíteni az ellátásában, az átöltöztetés se megy, túl nehéz, ott is emelni kell.
9-kor simán elalszok háton is, addigra már nagyon fáradt vagyok, az otthon ágy kényelmesebb.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen