Az iskola és főleg az előző csoportom hozta azt a lehetőséget, hogy megismertem szimpatikus lányokat. A csoport nagyrésze persze szétszéledt, ahogy az lenni szokott, meg nem is mindenki passzolt mindenkihez, de a 2 francia lánnyal fennmaradt a kapcsolatom, tettem is érte, hogy megmaradjon de partnerek is voltak benne, úgyhogy mára szerveztünk egy beülős délutánt. Iskola után vártak engem és elsőnek a Naschmarkton kajáltunk, töltött palacsintát (sonka, tojás, sajt volt a töltelék), aztán utána odébbálltunk és elmentünk a Demel teaházba a Burg közelében. Lehet lesni a teaház egy részén, hogy hogyan készülnek a sütemények, mert üvegfal van és remek illat kering arrafelé. Süteményt nem ettünk végül, csak nézegettük, hogy milyen gusztusak és persze milyen drágák:)
A beszélgetés során meg kellett állapítanom, hogy részemről még nem megy gondtalanul a megértés, megértettés, küzdök vele és fáradok is benne. De igazából ez az amit nem nagyon volt alkalmam gyakorolni, úgyhogy új élmény. Megbeszéltük, hogy talán a jövő héten is összeülünk egy kajálásra, úgyhogy lehet, hogy alakul a dolog.
A másik, ami megfogott az egy kérdés a fejemben, hogy hogyan magyarázzam meg egy franciának, hogy mi magyarok itt Bécsben (v. bárhol a világban) miért nem tartunk össze? nekik ez teljesen természetes, hogy ismerik itt egymást és ahol tudnak segítenek a másiknak...
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen