Nagyon szép idő köszöntött ránk most szombaton, se meleg nem volt, se hideg, és még a nap is sütött. Ezért aztán fogtuk magunkat, és tettünk egy kirándulást a Wachauban, ami a világörökség része. Gyakorlatilag Wachau nem egy település, hanem egy egész régió, kultúrtáj Krems és Melk között. Bortermelő vidék, végig a part mentén a napos oldalon szőlőültetvények sora.
Kremsig elmentünk autóval, onnan viszont jött a dolog lényegi része: hajóra szálltunk. Melkig a hajóút 3 órás, hiszen áramlással szemben haladunk, így én vittem magammal egy könyvet, hogy az eseménytelenebb részeken tudjak olvasni, kinn a hajón, a legfelső részen. Szerencsére nem voltak sokan, valószínűleg az iskolakezdés miatt sem, így kellemesen el tudtunk helyezkedni. Egy magyar csoporttal összefutottunk, ők alkották a hajó nagyobbik részét:)
Egész nyáron nem voltunk sehol kettesben, kvázi végigmelóztuk a nyarat, így nagyon jól esett a kis kikapcsolódás, mégha csak egy napos is volt és mégha csak - innen nézve - belföldi is.
Kremstől elhaladva
Az út során kisebb-nagyobb falvakat, igen jól megművelt szőlőültetvényeket - a hegy oldalában, sokszor igen lehetetlen helyeken (az egyik magyar útitárs meg is jegyezte, hogy ha Mo-on így hasznosítanák és művelnék a mezőgazdasági földterületeket, akkor robbogna a gazdaság:))),szerintem azért nem ilyen egyszerű a dolog, de mint mindenben ebben is van valami) és itt-ott várromokat lehetett látni.
Dürstein
Spitznél, ami állítólag a Wachau közepe, kiszállt a fél hajó, így a magyar csoport is, helyette jöttek egyéb népek fiai.
Spitz
Schloss Schönbühel
Utána, jóval ebéd után érkeztünk Melkbe. 1-2 hónappal ezelőtt öntöttel el őket a Duna, legalábbis az óváros lejjebb levő részeit, és hogy ez még nem tűnt el nyomtalanul, arra utalnak a tér közepén levő munkálatok nyomai.
Melk az árvíz után 2 hónappal
Több háznál láttuk,hogy a meszelést már befejezték, de a ház még nincs átadva, nem használják, ez főleg a part menti házakat érinti, feljebb már nincs ilyen látvány, ott minden normális mederben folyik. Őket már nem érte el a árvíz. Ebéd után, ami felejtős volt mentünk a katedrálisba. Nem volt sok időnk rá, így szinte csak végigrohantuk, mert ment vissza a hajónk. Nekem a legjobban a könyvtár meg a csigalépcső tetszett, a könyvtár egy olyan könyvmolynak mint én, nem vitás, hogy tetszik, ha csak egy sort odaadnának nekem azokból a régi könyvekből .....:))) A katedrális nagyon barokk, teli van arany diszítéssel, így nekem nem jött be, bocs azoknak, akik a barokk rajongói:))) A barokk nem az én stílusom, így a heiligenkreuzi apátság rám nagyobb hatást gyakorolt, mint a melki katedrális...
Katedrális belülről
Apátság parkja
A csigalépcső
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen