Filmajánló: Berlin, a fal leomlik

Az elmúlt napokban találtam egy jó német filmet, aminek a címe Berlin, a fal leomlik vagy németül Wir sind das Volk. Rögtön tudtam, hogy ez nekem való film, a németek általában elég jó filmet készítenek az NDK napjairól. Nem mondom, hogy mindig pontos és reális, de az biztos, hogy a sok amerikai II. világháborús film után, amiben mindig Amerika meg az amerikai katonák a félistenek, felüdülés olyan filmet is látni, ami rólunk is szól, vagyis ha nem is közvetlenül, de mégis a sorsunk nagyrészt egy volt az akkori NDK-val. Ilyen témájú filmek voltak: A mások élete, az Alagút, a Légihíd, és ez a mostani is. Sajnos ezeknek a filmeknek az amerikai filmekkel ellentétben sokkal kisebb a viszhangjuk, jóformán alig tud valaki a létezésükről, ezt a filmet is a TV2-nek sikerült hajnali 2-kor adni, mi se ott néztük...

1989-ben járunk, annak is a második felében, közel az összeomlás, de még ennyire a végén is a rendszer minden erővel próbálta az embereket visszafogni.

A film fő témája egy szerelmespárról szól, ahol a férfi újságíró, és már több gondja volt a Stasi-val. Ezért, hogy ne kerüljön újra börtönbe egy társával szökni próbál a berlini falon keresztül még 1983-ban. Sajnos a szökés csak neki sikerült, társát a határőrség lelővi. A férfi az NSZK-ban egy tévéstúdiónak dolgozik, és az NDK-ban maradt párja ill. annak testvére segítségével juttatnak át hozzá videófelvételeket az NDK-ban zajló eseményekről, amiket ő a nyugati tévékben bemutat. A Stasi természetesen a nyomukban, megpróbálják kideríteni, ki juttatja át neki a határon a felvételeket, a barátnőjét megfigyelik. A barátnője közben megtudja, hogy terhes. A film ezután 1989-ben folytatódik, a nő a már nagyobbacska gyerekkel Mo-ra megy, hogy onnan átszökjön Ausztriába, ez azonban csak a gyereknek sikerül, a nőt elkapja az államrendőrség, és visszaszállítják Németo-ba. Ott mindenféle kínzásnak vetik alá, hogy meg tudják tőle, ki és hogyan juttatja át a filmeket a határon. A nő kitart igen sokáig.

Közben a rendszer kezd összedőlni.

Ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy a mai ember problémája mennyire kicsi az akkori ember problémájához képest? Manapság, amikor az ember jöhet-mehet a világban, azt mond, ír le, amit akar, és mindezt természetesnek vesszük. Ott azok az emberek ezekért küzdöttek akár az életük árán is, kérdés, hogy meg tudjuk-e becsülni a tettüket? Képesek vagyunk-e értékelni eléggé a szabadságot? Igenis fontos, hogy a fiatalság is megismerje azt, ami akkor történt, hogy tudja, érezze, hogy nem volt mindig minden így, és hogy az az idő soha ne jöjjön vissza.

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt? 

Ki tett itt csontból, húsból törvényt? 

És kérdik, egyre többen kérdik, 

Hebegve, mert végképp nem értik – 

Ők, akik örökségbe kapták –: 

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

/Márai Sándor/