Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz

Kérésre írnék egy regényről, amit most olvastam. Nem szoktam itt könyvekről írni beszámolót, és nem is mondtanám, hogy ez a legjobb könyv, amit olvastam mostanság, de Karina kedvéért a Café et Croissant blogról szívesen megteszem. 

A könyv címe: Kedves Jó barátném!, és Ferenc József leveleit tartalmazza, amiket Schratt Katalinhoz írt. Gyakorlatilag végig a leveleket idézi be a könyv, egy-két kiegészítő megjegyzéssel, írással. Schratt Katain az uralkodó barátnője volt, de általános vélekedés szerint testi kapcsolat nem volt közöttük, csak lelki társak voltak, ha lehet így mondani. Magát a színésznőt Erzsébet szerezte a férje mellé, miután Őneki már nem volt kedve a férjével foglalkozni, helyette utazgatni akart,  így támogatta a két fél kapcsolatát, hiszen a színésznő adta meg Ferenc Józsefnek azt, amit normális esetben a feleségnek kellett volna megadni. Kifelé, a külvilág felé Schratt Katalin Erzsébet barátnője volt, és ennek alapján találkozhatott nyugodtan magával az uralkodóval. Olyannyira, hogy Ferenc József és Erzsébet egymás közti levelezésében is sokszor emlegetik a barátnét, sőt a 2 nő még tanácsot is ad egymásnak vagy aggódást is fejeznek ki egymás iránt Ferenc József közvetítésével. Ennek ellenére Erzsébetnél ez nem lehetett más, mint "hála" aziránt a nő iránt, aki tehermentesíti őt, hiszen verseiben kifejezetten negatív véleményt formál Schratt Katalinról.

Schönbrunnban a park mellett szereztek a színésznőnek házat (Gloriettegasse és a Maxingstraße sarkán), így a parkban sétálhatott együtt a két fél. A Hofburgban meg Ferenczy Ida lakosztályában volt ugyanez biztosítva.

Ennek alapján Ferenc József leginkább Schönbrunnban szeretett tartózkodni, hiszen számára ott volt a legkellemesebb lehetőség a színésznővel lenni. Több esetben, amikor akár Budán, akár máshol volt, és onnan írt levelet, mindig kifejezte a vágyát, hogy bárcsak ott lenne Schönbrunnban. Általában reggel találkoztak, igen korán, 7 órakor, így a színésznőnek már 5 kor fel kellett kelnie, hogy rendbe tegye magát.
Kettejük viszonya sose lett olyan közvetlen, mint amilyen várható lenne, Ferenc József mindvégig megtartotta a pár lépést távolságot irányába, végig magázták egymást.

Ezenkivül az első nő Ferenc József életében végig a felesége maradt, neki mindig úgy írt hogy "Édes szeretett lelkem", Schratt Katalinnak meg úgy hogy "Legdrágább barátném"

A levelezés nagy része magánjellegű dolgokról szól, ha szóba is kerül benne a politika olyan felszínesen, hogy nem nagyon lehet érteni, követni a mögötte húzodó folyamatokat. A levelek mögött nem annyira az uralkodó van, hanem inkább csak egy férfi, aki szeretetre vágyik, és nem nagyon kapja meg, hiába "pedálózik" érte.
Erzsébet halála után a két fél viszonya megromlik, egyrészt nincs már ürügy/hátvéd arra, hogy miért is találkoznak, másrészt ettől a színésznő megsértődik, hogy Ferenc József őt nem vállalja fel eléggé a nyilvánosság előtt.

Azt a népszerűséget, ami Ferenc József és Erzsébet személyét övezi Ausztriában de még Mo-on is, meg a világ többi részén, maguk az említett személyek egyénisége nem indokolja. Se Ferenc József, se Erszébet nem volt különösebben tehetséges még osztrák szemszögből nézve sem. Mégis valószínűleg az általuk is fémjelzett kor volt az az időszak itt Közép-Európában a meglévő nehézségek ellenére is, ami mind gazdaságilag, mind kultúrálisan olyan fejlődést mutatott, indított, amit azóta se sikerült semmilyen szinten újra bemutatnunk, kiv. talán Ausztriát. A XX. század magával rántotta a régiót, immár a közös, valamely biztonságot nyújtó állami/birodalmi keret hiányában könnyen és gyorsan 2 nagyhatalom áldozatául esett: mind Németország, de főleg a Szovjetunió diktatórikus uralma olyan sebet ejtett a térségen, amit még évtizedek múlva se fog tudni kiheverni. Ezenkívül, ahogy Brigitte Hamann a Rudolfról szóló könyve végén írja "Ausztria-Magyarország pedig sok kisebb, egymással marakodó nemzetállammá hullott szét", akik még véletlenül se keresik az egymással közös gyökereket vagy az egymással való összefogás mélyebb, nemcsak látszólagos lehetőségét. Pedig, ahogy a Der Standard tavasszal megállapította, az 1. világháború kitörésének jövőre esedékes szomorú 100 éves évfordulója jó ürügyet adhatna az együtt gondolkodásra, hogy mi és miért is történt a háború végén.