A hétvégére elromlott kicsit az idő, így valamelyest módosítani kellett a programot, és ami miatt szomorú vagyok, hogy az eléggé párás idő miatt a Wachau megtekintése is újra el lett halasztva. De azért volt pár szép dologban így is részünk.
Szombaton estére vendéget vártunk, azt a lányt, akinek eladtam a vonatjegyemet, így nem volt lehetőség hosszú programot csinálni. Elnéztünk a közelben levő virágoskertbe, ami tkp. a bécsi városi kertészet bemutatókertje, nagyrészt ahogy néztünk, onnan viszik a virágokat a parkokba, másrészt viszont berendeztek több bemutató kertet, udvart a területen, sőt volt ott még háztáji állat is, meg ami nekem a legjobban tetszett, az egy régi vidéki ház mellett kialakított konyhakert. Az egész konyhakertet lekerítették alacsony fakerítéssel, az egyes ágyások szegélyét téglákkal rakták ki és az ágyások között kavicsos talajon lehet mászkálni, ami azért jó, mert ha az ember kimegy az eső után petrezselyemért akkor nem lesz nyakig sáros. Díszítésként a kertbe még egy madárijesztőt is raktak. Nem tudom, volt egy film, amiben láttam más hasonlót, és akkor is nagyon tetszett, ilyen az amikor a konyhakertet nem kell a ház mögé rakni, hanem lehet elől, frekventáltabb helyen. Láttunk kicsi, szopós barikat is, meg volt kicsi kecske is. Játszótér is volt, itt is megfigyeltük, mint több helyen a városban, hogy a játszótereknél a talajt felássák és helyére összevágott faágakat tesznek, ami jó puha. Több pad, hinta(szék) várta a látogatókat, így helytálló az itteni szlogen, hogy "die Stadt gehört dir" vagyis hogy a város a tiéd.
Sajnos sok virág, fa még nem nyílt és kissé hűs is volt az idő.
Vasárnap nem mertünk elindulni Wachauba, mert ugyan sütött a nap, de párás volt az idő, és hát féltünk, hogy úgy a hajóutat nem lehet túlzottan élvezni. Így úgy döntöttünk, hogy a bécsi erdőbe vesszük az irányt és megnézzük azt a helyet, ahol hajdanán Rudolf (Ferenc József fia, a trónörökös) öngyilkos lett, valamint a szomszéd faluban levő ciszterci apátságot.
Mayerlingben eredetileg vadászkastély volt, jelenleg kolostorként üzemel (Ferenc József akaratának megfelelően). Be lehet menni, az a hely, ahol Rudolf öngyilkos lett, az már maga a templom és abból nyílik egy két szoba, ahol egy mini kiállítást szenteltek a császári-királyi családnak és főleg a trónörökösnek, még herendi porcelán készlet is van, de főleg fényképek, a hölgy, aki vezet, röviden elmondja a tudnivalókat, nem több, kb. ennyi az egész, inkább csak a történelem-szeretőknek ajánlanám.
A szomszédban levő ciszterci apátság, ami állítólag Európában a legnagyobb, viszont egy műremek (Heiligenkreuz) 1133-ban alapította (Babenberg) Lipót őrgróf. Volt egy majdnem egy órás vezetés a kolostorban, szerencsére az idegenvezető olyan szépen beszélt németül, hogy nagyjából értettem is mindent.
Nagyrészt gót és román elemek dominálnak mind a templomban, mind a kerengőben, persze itt-ott van barokk ill. rokokó elem is, pl. intarziás fabútor.
80 feletti a létszám a kolostorban és sok a fiatal. Manapság már ők is használják a modern technikát, laptopjuk és mobiljuk is van, de este 6 után már nem lehet se beszélgetni, se internetezni. A kórusénekük világhíres lett, több CD-n árulják az énekeket. Itt lehet belőle ízelítőt kapni: http://www.youtube.com/watch?v=UiRpXsWlZK4.
Magyar vonatkozása is van a kolostornak, állítólag II. András balatoni halat és sót adott a kolostornak, ezért hálából minden évben imádkoznak azóta is II. Andrásért és feleségért.
A templom egy térről nyílik, aminek a közepén egy Szentháromság szobor van. Az egész nagyon hangulatos. Bizonyítva, hogy errefelé van fizetőképes belföldi turizmus, mind a kolostor előtt levő kertes étterem, mind a mayerlingi étterem (mi itt ebédeltünk) tele volt emberrel.
képek jönnek: holnap.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen