Ugyan ezen a hétvégén se volt tavaszi idő, de már nem bírtunk magunkkal, muszáj volt kimozdulni. Végre eljutottunk az egyik ősapám lakóhelyére is, Niederweidenbe. Az anyakönyvek tanúsága szerint 1764 és 1780 között szolgált ott császári (Habsburg) vadászként, az összes gyereke ott született. Mivel az anyakönyveket Engelhartstetten községben vezették, így nem egyértelműen dönthető-e, hogy a 2 kastély közül melyikben is dolgozott, pláne, hogy a kettő között csak 2 kilométer van és mindkettő császári vadászkastély. Úgyhogy az állhat közelebb a realitástól, hogy mindkettőben megfordult.
Mindkét kastély eredetileg, a "zentai győző" Savoyai Jenő kastélya volt, halála után - nem lévén gyereke - az unokahúga örökölte az összes kastélyát. Egy alkalommal akkora barokk, pompás ünnepséget szerveztek 1755-ben Niederweiden-Schlosshofban, amire meghívták az uralkodópárt, hogy Mária Teréziának kedve lett a 2 kastélyt megvenni. Onnantól kezdve a férje ill. időnként az egész család tavasztól késő őszig több hetet töltött ott. A kastélyt megnagyobbították, hogy az uralkodópárt ellátó személyzet is helyet kapjon.
Jelenleg mindkét kastély elég jó állapotban van, a Niederweideni a kisebb, és az jelenleg nem volt bejárható, csak májustól van nyitva.
A Schlosshof belseje semmi különös, felejtős, a kertje nagyon szépen gondozott, láttuk, hogy mennyi virággal be van ültetve, sajnos még nem virágoztak.
Mivel az időjárás nem volt kedvező, így turista is csak elvétve fordult meg, de láthatóan nagyobb létszámban szoktak jönni, mert nagy parkolója van, és ahogy olvastam mindenféle program szokott lenni a kastélykertben.
Meglepetésünkre a parkoló mellett az erdőben annyi hóvirágot láttunk mint soha, egész hóvirágtenger volt mindenfelé. Látszik, hogy itt nem kell védeni őket...
Milyen szép! Imádom azt a környéket!
AntwortenLöschenhm látom már nekünk egy hónapra lakóhelyet kéne cserélnünk:)))
AntwortenLöschen