Így a síelésre készülve, vagy inkább arról gondolkodva, hiszen még mindig necces, hogy érdemes-e elmennünk, találtam egy jó - osztrák - cikket a síelésről ill. arról, hogy egykor milyen is volt, mennyire más, nem mondom a cikkel ellentétben, hogy szebb, csak inkább, hogy más. Abban az időben, amikor még mi magyarok gondolni se nagyon gondoltunk a síelésre.
Gondoltam megosztom veletek, kissé átírva:
Képzeljük el, hogy nincs Gore-Tex anyagból készült síruházat, amikor a kesztyű pillanat alatt átázik és nem melegíti többet az ujjakat, így azok is egy idő után nyirkossá, hideggé válnak. Aztán ott van maga a síruha, a kabát ás a nadrág, ami egy pár óhatatlan esés után szintén vizessé válik, és onnantól nincs mese, már az se melegít, hanem inkább hűt. Egy dolog marad a vacogás:) Aztán odaérve a lifthez, megfogva annak fagyott fém szerkezetét, esetleg odaragad maga a kesztyű is.
Ma: különféle vízhatlan és meleg, légáteresztő ruhában síelünk, ami sokadik esés, vagy hóban hempergés után is vízhatlan és meleg marad. A kesztyű kényelmes és meleg, szintén vízálló, a kiegészítők száma, fajtája végtelen, a sízoknitól kedve egészen a aláöltőzőig, mindent lehet kapni. Ha ezek után még valaki fázik, akkor rosszul csinálja.
Képzeljül el a síterepet, ahol nincsenek pontosan kiépítve a pályák, így könnyen megeshet, hogy egy kezdőknek való pálya végül - minden jelzés nélkül - egy nehéz fekete pályában végződik. Vagy amikor egy pálya azért jelent igazi kihívást, mert műhó hiányában egy hómentes hét alatt az egész pálya arculata megváltozik és hirtelen "barnára" vált, vagyis itt-ott sziklák-kövek, földes rész kerül a síelő lába ill. léce elé. Ráadásul egy olyan korban, amikor a lécek is hosszúak és kemények voltak.
Aztán amikor nagy nehezen célba ért a síelő, kiderül, hogy a lift még jó messzire van, ami távolságot éppen sík terepen síléccel és síbottal haladva kell áthídalni. Aki kezdő síelő pontosan érti miről beszélek.
Ma: Minden síterepnek van saját térképe raja a pálya színe, meredeksége, hossza, az útközben található hütték neve, és a pályák jó része úgy van kiépítve, hogy a liftnél végződik, v. ha nem akkor jön a síbusz és visszaviszi a síelőt a lifthez, így csak nagyon minimálisat kell sík terepen közlekedni.
Képzeljük el, hogy egyszemélyes liftben ülve, rossz időben nem látjuk a liftszerkezetet tartó oszlopokat és úgy érezzük magunkat, mintha csak a levegőben egy kötélen lógnánk. Aztán egyszer csak erős szélben a lift megáll, mi meg ott ringatózunk a hidegben, átnedvesedett ruhában - egyedül.
Ma: Nagyobb részt kabinos liftek, az ülőliftek is több személyesek és kényelmes lábtartóval biztonsági korláttal és masszív szerkezettel felszerelve.
diepresse.at
