Húsvéti vásár Bécsben

A rossz idő ellenére sikerült eljutnom/nunk 2 húsvéti vásárba is. Itt egyértelműen a schönbrunni tetszett jobban, egy kicsit talán kisebb volt mint az adventi vásár, de jó és értelmes dolgokat lehetett kapni. Kajában még jobb volt mint az adventi, mozart golyót kósoltuk, kb. mint a szilvásgombóc, csak marcipánnal van töltve, de finom, ízletes volt. Az italokat nem próbáltuk végig, egyrészt el kezdett esni, másrészt nem voltunk túl rózsás alaphangulatban. Volt ott 2 magyar árus is, az egyiknél vettünk egy teásbögrét, úgyhogy azt lehet mondani, hogy a magyarok is szépen megjelennek a bécsi vásárokban, és már a frekventáltabb helyeken is.

A hangulat érdekes volt, tojás mellett hó, esett is, nagykabát is kellett, szóval nem egy normális húsvét előtti idő. De a turisták már megjelentek, egyre többen vannak, mindenhol...

A másik vásár Freyungban volt, az Altwiener adventi vásár helyén, ez szerintem nagyobb volt mint a karácsonyi, mert kicsit hátrébb szintén voltak még árusok. Az itt szokásos magyar árus most is megvolt, megkaptam a kedvezményemet, amit karácsonykor ígért, ha megint vásárolok nála. Az árusok itt nem nagyon nyerték el a tetszésemet. Díszletnek volt itt rengeteg festett tojás, de meg kellett állapítsam, hogy haza beszéljek, a magyar hímes tojás nekem jobban tetszik. Bár szerintem az itteni tojások nem voltam népművészetiek...

Hála a Billának jó sok fehér tojást sikerült begyűjtenem, a végén olyat is kaptam, ami nagyobb volt valamivel mint az átlagos tojás. Úgyhogy nagyrészt már írókával be is festettem, majd a kreatívos bejegyzésemben teszek fel képeket. Viszont az osztrák tojásfesték nem bizonyult nálam olyan hatékonynak, mint a magyar, nem fogta be elég erőteljesen a tojásokat, így nem jött ki jól a kontraszt az írókázott mintával. Szerencsére már Mo-on vagyok és tudtam venni festéket és ezek jobbak lettek már.

Képeslap

Az elmúlt időszakban sokat beszélgettünk férjemmel arról, hogy mennyivel értékesebb volt régen a képeslap, amikor Karácsonyra, Húsvétra, Névnapra olyat küldtek az ember ismerősei, és hogy manapság mennyire elcsépelt lett előbb az e-mailes képeslapküldés, utána jött az sms v. legújabban a Facebookon egy-két sor. Lehet csak én vagyok így ezzel, de nekem ezek nem sokat jelentenek, tudom, hogy nekem is kb. mennyi energiám van egy ilyen facebook üzenet küldésben és hogy mennyire nem jelent már-már semmit. Kapok egy figyelmeztetést a facebookon, ráklikkelek az ismerősre aztán ennyi...(le van tudva az egész)

Ezért elhatároztuk, hogy idén az ismerőseink egy részének Húsvétra postai úton küldünk képeslapot. Meglepő volt, hogy mindenki mennyire örömmel reagált rá, sokkal nagyobb volt a visszhangja, mint akár egy e-mailes lapnak. Nekem meg jutott az az öröm, hogy másnak örömet szerezhettem.

Milyen jó lenne, ha újra divatba jönnének a képeslapok...

Ti hogy vagytok ezzel?

Inkább hagyományos képeslapot szeretnétek kapni v. modern, netes lapot, üzenetet?

Kiállítások a Wien Museumban

A héten a szlovák lánnyal voltunk a Wien Museumban, 2 kiállítást szerettünk volna megnézni, az egyik a Spiele der Stadt elnevezésű játékkiállítás, a másik a 10 centi alatti miniatűrökből készített kiállítás.

Egyik se volt túl nagy, és egyikben se lehetett fotózni, a játékkiállításon szívesen tettem volna, de nem engedték, mondván a boltban lehet kapni róla könyvet, hát igen, tényleg lehetett, de 30 euró volt és jó vastag, annyit azért nem ért meg egy kiállítási anyagról szóló könyv, még nekem se, pedig eléggé könyvmoly vagyok...Egyszer kíváncsi lennék, hányan veszik meg ezeket a könyveket, hogy van-e értelme fenntartani a fotózási tilalmat...??

Úgyhogy képeim nincsenek, csak a Múzeum oldaláról tudok ajánlani kis ízelítőt:

http://www.wienmuseum.at/fileadmin/user_upload/Ausstellungen/KALENDER_2012/Spiele_der_Stadt/Folder_und_Begleitprogramm_Spiele_der_Stadt_Glueck_Gewinn_und_Zeitvertreib.pdf

Ami érdekes volt a kiállításon az az, hogy régen mennyire az épp akkor folyó történelmi eseményekhez igazították a játékokat, és nem feltétlenül a háborúra kell gondolni (bár az is volt a játékon), de pl. az ipari forradalom után majd minden játék az új találmányokkal volt kapcsolatos. De kártyákon is szerették ha híres emberek vannak rajta v. az adott hely híresebb nevezetességei, semmiképpen sem semmitmondó figurák:)))

Ezenkívül volt olyan lottó, ahol a Habsburg Birodalmon belül a nyertes egy adott eladósodott ex-vagyonos házát, birtokát nyerhette meg:)

A városépítési játékaik majdhogynem jobban voltak, mint amiket jelenleg lehet kapni, tényleg úgy néztek ki mint egy igazi város kicsinyített példányai.

Újabb szerep jutott ebben a kávézóknak, ott folyt nagy élet, billiárdasztalok voltak majd minden kávézóban.

A miniatűrkiállításnál összegyűjtöttek mindenféle tárgyat, amit 10 centi alatti, így volt ott olyan apró ajándék, amit a férfiak adtak a bálokon a nőken, amikor fel akarták kérni őket táncolni (a táncra hívó papír mellé járt), a régi vonatjegyeken, apró medálokon át egészen a kindertojásban levő játékokig.

http://www.wienmuseum.at/fileadmin/user_upload/Ausstellungen/KALENDER_2013/Unter_10/Folder_Unter_10.pdf

Sajnos elkapott a nátha tegnapra virradóra, úgyhogy ez a hétvége se ígérkezik a legjobbnak, pedig még a húsvéti vásárokba se sikerült eljutnom:((( Jövő hétre meg megint beteg időt mondanak...ami inkább az adventi mintsem a húsvéti vásárhoz illik.

Álláslehetőségek informatikusoknak Ausztriában, Németországban és Svájcban - ahogy mi látjuk

Gondoltam ideje lenne összegezni az elmúlt másfél évünk álláskeresési tapasztalatait az említett országokban, városokra lebontva különösen Münchenben, Bécsben, Zürichben, Baselben és Genfben.

Ismerve az otthoni informatikai helyzetet férjem úgy döntött, hogy külföldön keres munkát. Eleinte gond nélkül ment a dolog és az első állást Baselben gond nélkül, csont nélkül megkapta - igaz egy indai cégnél. A problémák akkor kezdődtek, amikor az adott munkahelyet - nem lévén ott sok értelmes munka - le akarta cserélni. A tapasztalatunk innen kezdődnek, tavaly augusztusában. Férjemnek 15 + év tapasztalata van az informatikában, annak egy ágában (SAP) dolgozik szinte kezdetek óta, és soha életében eddig nem keresett állást, mert mindig őt keresték meg a munkával.

Az utóbbi időben az történt, hogy egyszerűen megszűnt az a piac (nagy fekete döglött lóra hasonlít), amin eddig dolgozott és a megmaradt koncokért küzdenek (ölik egymást) a még benne levő szereplők. Konkrétan Bécsben kb. 0 v. max. 2 állás van meghirdetve az adott szegmensben. Szerintem ez mindent elmond a dologról. Münchenben ugyan van pár állás meghirdetve kb. másfél év óta folyamatosan (ugyanazok a cégek ugyanazokat az állásokat hirdetik évek óta szünet nélkül), de munka mögötte ott sincs ill. olyan állást tud csak az ember találni, ami

- magas utazási hajlandósággal jár, konkrétan arról van szó, hogy a kedves munkavállalót felveszik ugyan Bécsbe de rögtön kezdhet is Hamburgban, és ott is kell maradnia fél évig, aztán, hogy utána hova kell mennie arról nem esik szó. Ill. másik variáció, hogy felveszik Münchenbe, aztán egyik héten Hamburg, másik héten Berlin stb. Ez persze nagyon jó lehet egy 20évesnek, hiszen családja nincs, viszont kalandnak jó, de semmi értelme egy családos ember számára.

- kifejezetten kezdőket, alacsony bérrel keresnek, ami kb. max. havi bruttó 2 ezer eurót jelent, így egy tapasztalt embernek esélye sincs. Több olyan volt, ahol oda is írták, hogy 22-28 év közöttieket keresnek v. pedig pályakezdőket várnak. Ha az embernek nincs szerencséje, akkor ezt csak az állásinterjúk után közlik veled. Volt olyan esetünk, hogy a 2. interjú után úgy váltak el, hogy ajánlatot fognak tenni, erre pár nap múlva kisütötték, hogy inkább egy juniort vennének fel.

- többi ilyen állás esetén az embert alapjáraton behívják, aztán az interjún kiderül, hogy hát igazából nem nagyon van munka stb. Volt olyan eset, hogy behívták interjúra, aztán ott kb. az első 10 percben elhangzott, hogy hát most nem nagyon tudnak munkát ajánlani, de azért behívták, mert hátha lesz nekik valami fél év múlva, 1 év múlva, és akkor lesz miből válogatniuk:) De volt több olyan is Münchenben, hogy interjú után az adott manager saját autójában elvitte a férjemet az állomásra, aztán pár nap múlva mondták, hogy nem tudnak neki mit ajánlani.

- munkaközvetítőn keresztüli, ez teljességgel felejtős, nincs náluk semmi olyan, ami tényleges cégnél tényleges munka, volt olyan közvetítő, aki közölte, hogy nála most nincs munka, hanem egy adott cégnél majd elmegy nyugdíjba egy kolléga 2 év múlva, és most kezdik kiválogatni a jelölteket, akik majd 2 év múlva munkába állhatnak:)
Legújabb trükkje az állásközvetítőknek, hogy olyan cégnevet választanak, amiből első ránézésre az ember azt gondolja, hogy rendes informatikai cég, és csak miután jobban megnézi, jön rá, hogy ez is csak egy közvetítő....

Gondoltuk megpróbáljuk az informatika más területét is, ill. azokat amikben férjemnek szintén van tapasztalata de nem kifejezetten az amit eddig csinált, de határterület. Ennek alapján az is elmondható, hogy a helyzet itt is ugyanaz.

Konklúzió: az informatikai piac a D-A-CH-ban kipukkant és innentől már csak a fiatal, pályakezdőknek van esélyük, addig amíg tapasztaltabbak lesznek, de ez is csak hipotézis, mert ezen a téren nincs tapasztalatunk. Nekik is csak azért mert olcsóbban lehet alkalmazni őket, mint az öregebb, nagyobb tudással rendelkező rókákat:) Szinte az összes fejlesztést, üzemeltetést - költséghatékonyság címén  - elhordták a cégek Ázsiába munkahelyek százait szüntetve meg Európában, még a minőség romlása árán is. Megáll-e ez a folyamat, nem tudhatjuk, ami Európa számára létkérdés lenne az már lassan nem csak a folyamat megállítása, hanem egyenesen a visszafordítása.

Még a napokban is találtunk olyan cikket az interneten, ami arról ír, hogy Németországban minden informatikusra 3,7 állás jut, csak az a baj, hogy ezt sehol nem láttuk. Azt, hogy az ebben a cikkben szereplő állítás mennyire nem igaz, igazolja a kommentelők véleménye is.

http://deutsche-wirtschafts-nachrichten.de/2013/03/04/deutschland-zu-wenig-ingenieure-zu-viele-soziologen/#comments

Ha van köztetek, akinek hasonló, más v. épp ellenkező tapasztalata van, írjátok meg a kommentben, nagyon kíváncsi lennék a ti véleményetekre, ill. tapasztalatotokra.

Ebéd a szlovák lánynál: Knédli

Gondolom, mivel annyit beszéltünk a knédliről és annak fajtáiról, hogy a szlovák lány úgy döntött, hogy ma megvendégel engem ebédre, mert tegnap csinált knédlit 1 kiló lisztből. Én meg azonnal vigyázban állok, ha knédli evésről van szó - ilyenkor biztos a cseh vérem lesz domináns, úgyhogy elfogadtam a meghívást. Minden nagyon finom volt, a knédli első osztályú és ezúttal pontosan az, amit én értek knédli alatt. Most már csak a készítését kéne megtanulnom, de ami késik nem múlik.

A  héten meg szeretném próbálni azt a gombócot, amit a suliban csináltunk, ami igazából olyan mint a mi szilvásgombócunk, csak nem szilva van benne hanem épp sonka v. egyéb gyümölcs.

Nem sok gasztronómiai újdonsággal találkozom itt Bécsben, érthető módon, ezért minden apró különbséget ki kell élvezni:))

Budapest-München közötti vasúti közlekedés: van változás - nincs változás

Januárban foglalkoztam behatóbban a kérdéssel (akkor volt érdekesebb számomra és egyben elkeseredésre okott adó), nevezetesen, hogy miért van az, hogy ha a München-Bécs szakaszon 20 perccel csökkent a menetidő, a München-Budapest szakaszon viszont változatlan maradt. Jobban megnézve feltűnt, hogy annyi történt, hogy Bécsben a vonatok már 25-30 percet várakoznak.

Előzménynek tudni kell, hogy az osztrákok Wien és St. Pölten közötti szakaszon, ahol eddig kanyargott a pálya a bécsi erdő miatt, a forgalmat az újonnan kialakított vasúti alagútba (13 km hosszú) valamint az új pályára vezették át és így az adott szakaszon a vonatok 250 km/h-val tudnak haladni.

Utánaolvasgattam a neten, hogy mi lehet az oka, hogy a München-Bp. szakaszon nem változott a menetidő, tehát hogy miért nem nyertünk semmit abból, hogy az osztrákok dolgoznak, építenek stb. Ha mi nem csinálunk semmit, akkor talán használjuk ki, amit mások csinálnak.

Egy másik blog szerint ennek az oka az, hogy az osztrák vasúttársaság nem kívánja tovább átvenni a magyarországról kilépő vonatok késését és ezért hagy időt Bécsben, hogy ha Magyarországról késve is érkezik a vonat, Salzburgba, Münchenbe már pontosan tudjon megérkezni.

Ez lehet egy magyarázat igen, többször tapasztaltam, hogy a magyar részen megmagyarázhatatlan okokból - szintén a blog szerint az egyre rosszabb állapotban levő pálya miatt - szed össze 10-15 perc késést a vonat, bár annyira nem általános.

Gondoltam írok a MÁV-nak is, lássuk, mivel mentik magukat, a választ, ami 3 hónapra rá érkezett meg, bemásolom, mert szerintem ez is siralmas:

"Az osztrák vasúttársaság (ÖBB) folyamatosan fejleszti vasúti hálózatát, melynek egyik eredménye, hogy Bécs és Salzburg között jelentős beruházással csökkentette az eljutási időt. A vonalon számos Budapestet Münchennel, illetve Salzburggal és Innsbruckkal összekötő nemzetközi vonat közlekedik. A vonatok nem csak Ausztriában, hanem Magyarországon és Németországban is ütemes menetrend szerint közlekednek.

Hálózatunkon ezek a vonatok (Railjet) a belföldi közszolgáltatás részeként közlekednek, a Budapest és Szombathely/Sopron között közlekedő IC vonatokkal együtt alkotnak egységes rendszert Budapest és Győr között, valamint fontos szerepet játszanak a kelet-nyugati kapcsolatokban a Budapest-Keleti pályaudvaron kiépített csatlakozási rendszernek köszönhetően. A rendszer egyik elemében bekövetkező bárminemű nagyobb változtatás (a 20 perc már annak számít) magával vonja az egész Dunántúl menetrendjének megváltoztatását, illetve hatással van a keleti országrész menetrendjére is.

Az osztrák vasúttársaság tájékoztatása szerint, az Ausztriában alkalmazott menetrend csak 2 évig lesz érvényben, addig, amíg a bécsi főpályaudvart teljesen át nem adják. Utána további menetrendi módosításokat terveznek a Budapest – Bécs – München vonalon.

A MÁV-START Zrt. a Megrendelővel (Állam) történt egyeztetés után és annak egyetértésével úgy döntött, hogy csak egy jelentős menetrendi változtatást fog végrehajtani, mégpedig akkor, amikor már a bécsi főpályaudvar is teljes kapacitással fog üzemelni."

Tehát a lényeg, hogy a MÁV szerint 2 év nem elég hosszú időtáv arra, hogy a csatlakozó vonatok menetrendjét kissé átszabják. Csak az a probléma, ha így halad a vasúti fejlesztés tőlünk nyugatra, akkor sose lesz 2 évnél hosszabb idő, amíg a vonatok ugyanazon menetidővel közlekednek. Érdekes, hogy az ÖBB-nek nem okozott ekkora gondot, hogy a Linzbe, Salzburgba 20 perccel előbb érkező vonatokhoz igazítsa a többi vonat forgalmát. Csendben teszem hozzá, hogy pl. hiába van a celldömölki "gőzös" a railjethez igazítva, általában nem sikerül időben odaérnie, hogy el is érje, szóval nagyrészt mindegy is.

Laxenburgban jártunk és egyéb

Rendre rossz idő lett hétvégére sajnos, úgyhogy némileg beszűkültek a lehetőségeink. A kastélyt Nieder Weidenben most nem néztük meg (itt az egyik ősöm volt császári vadász, úhogy érzelmi okokból fontos nekem a kastély), mert az olvastam, hogy csak áprilistól lesz nyitva, és messzebb is van, így most inkább elugrottunk Laxenburgba, ahol szintén császári-királyi kastély van és sétáltunk egyet a parkjában. Mondjuk ez is tavasszal lesz majd igazán  szép, úgyhogy vissza is kerül a programlistára. Jó nagy parkja van, most alig volt  pár ember de láthatóan nagyobb életre vannak felkészülve. Valahogy még nagyon téli vagy inkább őszi hangulatú volt az idő, épp akkor nem lehetett a tavaszt érezni.

Előtte beugrottunk a Starkl kertészetbe, mert nagy virágbarátok vagyunk és rendszeres látogatói mindenféle kertészeteknek. Próbáltuk azokat a virágokat venni, amiket otthon nem nagyon lehet kapni, ritkaság v. épp nagyon tetszik. Így lett pár különleges primulánk, hajtatott virágunk és pár egyéb.

Tegnap volt itt Bécsben egy Kreatív Messe, gondoltam nézzünk ki, milyen. Nem vártam tőle túl sokat, mert mint továbbra is ez a véleményem, hogy otthon jobb a kreatív kínálat v. legalábbis több helyen lehet több mindent kapni. De ez igaz Münchenre is, ott se volt semmi kreatív bolt az utamban...(azt is fenntartom, hogy lehet én csinálok valamit rosszul hogy nem találom a lelőhelyeket) Úgyhogy a vásár is ilyen volt, ami meglepett viszont, hogy rengeteg a scrapbooking technikához az alapanyag, gyakorlatilag a vásár fele arról szólt, a többi technikából csak ízelítők voltak. Voltak workshopok is, amiken végül nem vettem részt.

A nyomorultak musical eredeti angol nyelven német felirattal egészen követhető volt:) Legutóbb a moziban alig volt hely (Haydn angol nyelvű moziÖ, annyira szűken voltunk, itt a Donauzentrumban az utolsó sorok kifejezetten szélesek és kényelmesen ki tudja az ember nyújtani a lábát, igaz 1 euróval drágább a jegy, mint az előtte levő sorokba.

Bécsi fotók VII: Freyung

Már régen csináltam fotókat, úgyhogy ideje volt, tegnap Bécs Freyung negyedében jártam, a képek ott készültek. A negyed az adventi vásáráról híres, az Altwiener vásárt itt tartják, ami a jobbak közé tartozik, több magyar eladóval. Meglepve olvastam a bécsi programfüzetben, hogy lesz húsvéti vásár a város több pontján, köztük itt is, kíváncsi vagyok, hogy miből is áll pontosan, még sose voltam, úgyhogy teljesen új élmény lesz.

Fehér tojás a Billaban

Ma nagyon megörültem a Billaban magamnak:) Évek óta keresek otthon fehér tojást, mert szinte minden kreatív újságban azt ajánlják húsvéti tojásdísznek, hiszen azon sokkal jobban mutat mindenféle díszítés, de persze otthon sehol nem lehet kapni. Úgyhogy gondoltam itt figyelmesebb leszek, mert az volt az alapfeltevésem, hogy itt biztos fogok találni valahol, ez csak úgy jött, mert hogy állítólag itt mindenféle dolgot lehet kapni. Még nem voltam rápörögve, csak annyira hogy ha boltban jártam, figyeltem. Erre ma szembejött a Billaban, gyönyörű fehér tojások, egyedül a sorszámozást kell róla eltávolítani de az se túl nagy meló. Persze jelenleg az utolsó dobozt hoztam el, azért még remélem, hogy lesz még. Mindenesetre ezeket mind kifújom, hiszen dísznek jók lesznek. Remélem az energiámat is összeszedem rá, mert mostanában eléggé leálltam a kreatívkodással, pedig ötletem az van, az újságok itt vannak, kinéztem csomó mindent, úgyhogy csak arra várnak, hogy nekilássak. Sajnos húznak lefelé az élet gondjai, de ideje erőt venni magamon és jön a húsvét, újra lehet díszeket készíteni.

Amúgy meg itt van a TAVASZ. Egész héten remek idő volt, ma már egyenesen 18 fok...már-már abnormális. Bár jövő hétre megint borúsabb és hidegebb időt mondanak. Így tavasszal egy dolog hiányzik otthonról, az erkélyemmel szemben levő mandulafa:) Ilyenkor már árgus szemekkel szoktam figyelni, hogy mikor buggyanak ki rajta a virágok, teljes virágzásában gyönyörű, szerintem a legszebb fa:))

Bécsi kávéházak nyomában

Ma délutánra az iskolával egy séta volt betervezve, azt ígérték, hogy a tanárnő megmutatja az ismertebb kávéházakat és beszél a történetükről. Összesen csak 3-an mentünk és a tanárnő, valószínűleg azért is, mert hónap vége-eleje volt, és sokan, akik egy hónapra jöttek, azok a kurzus végeztével hazamentek (mint nekem is legalább 2 osztálytársam).

Túl sok információval nem lettem gazdagabb, végülis a dolog lényege abban merült nagyjából ki, hogy miután kivülről megnéztünk egy-két kávézót, beültünk a Café Centralba italozni.

De ami elhangzott és érdekesebb az a következő:

- a bécsiek úgy tudják, hogy a kávét a török megszállás alatt (nem tévedés valóban így hangzott el, köszönjük, hogy azonosulnak velünk, és nem kell rögtön megsértődni, ha az egész volt Habsburg Birodalmat Ausztriának gondolják, sajnos elfelejtettem hol lehet enni a legjobb gulyást, pedig elhangzott:)))) ismerték meg és mikor sikerült őket kizsuppolniuk, akkor jöttek létre az első bécsi kávéházak.

- A Cafe Sacherben fejlesztették ki a Sacher tortát, de állítólag manapság nem olyan jó ott a torta, mint a többi helyen.

- A kávézók a költök, írók, művészek, civilek találkozóhelye volt és még manapság is szeretnek a bécsiek akár órákat a kávéházban tölteni olvasgatva, gondolkozva

- A Starbucks-ban csak kávéízű valamit árulnak, úgyhogy a bécsiek inkább a kávéházba mennek ha kávét akarnak inni, ahol kb. 1 tucat vagy még több faja kávé közül választhatnak.

Megnéztük kivülről a Café Sachert, Café Nikolt (ez arról híres hogy ciccák vannak a kávézóban), a Café Diglast, Café Alt Wient, Café Hawelkat és a Café Centralt, tehát azért nem vittük túlzásba, és mivel több helyre be se néztünk, így a fotók egy része nem az enyém.

Mivel tudtam már egy ideje, hogy lesz ez a séta, így előtte utánajártam a témának (előbújt belőlem a történész, hiába) és annak is, hogy voltak-e és vannak-e Bp-en is hasonló kávéházak és meglepetéssel (?) olvastam, hogy igen voltak. Az meg tényleg meglepett, hogy a millenium évében 600 kávézó volt Budapesten és persze mind egytől egyig elválaszthatatlan volt a bécsi kávéházaktól. Erről egy nagyon jó, informatív cikk az alábbi:

http://www.korunk.org/?q=node/7210

A cikk lényege az alábbi : "Az épületek azonos belmagassága, hasonló külső- és belsőépítészeti térkezelése révén s nem mellékesen a kávéházi enteriőrök és a tárgykultúra közelsége miatt az egykorú fényképfelvételek mai szemlélője első látásra meg sem képes állapítani, vajon melyik Duna-parti fővárosban jár. Mintha ama híres óriástükrökben a másik város kávéháza fénylett volna."

(...) "Nem kevesebbet jelentett ez, mint hogy a – történetileg elsősorban és kétségkívül – bécsi mintákat követő s jórészt épp az itt tárgyalt korszakban kiépült nagykávéházak hálózata kulturális értelemben még további két évtizedre felrajzolta a Monarchia egykori határait Európa térképére."

Azt tudjuk, hogy a budapesti kávéházak sorsa mi lett..., szerencsére a rendszerváltozás után a Ferenciek terén a Centrál kávézó újra működik, mint ahogy a New York kávéház is, mindkettő tagadhatatlanul idézi azt a kort, amiben építették, és egyszeri látogatásra mindenkinek ajánlanám.

Ha meg valakit még jobban érdekelnek a régi pesti kávéházak, annak ajánlanám a Kávéforrás c. könyvet Balla Vilmostól.

Café Diglas

www.agefotostock.com

Café Alt Wien

www.stadtbekannt.at

Café Hawelka

Copyright: saját

Café Hawelka

Copyright: saját

Café Bräunerhof

Copyright: saját

Café Central

Copyright: saját

Copyright: saját

Copyright: saját

Ez a hónap is eltelt

Ez a hónap is eltelt, a suliban péntekkel végét ért a csoportom és hétfőn jórészt újakkal kezdek v. folytatom a tanulást. 1 hónap 1 szint, úgyhogy ilyenkor mindig sokan abbahagyják, hazamennek stb.

A végére egész jól összeszoktam a csoporttal, kiderült, hogy akiket fiataloknak hittem, nem is annyira fiatalok, max. még nem tartanak ott, hogy férjük v. tartós kapcsolatuk/munkájuk legyen. A finn lánnyal és egy szerb lánnyal lettem inkább jóban. A szerb lánnnyal a végére jó kedéllyel húztuk egymást azzal kapcsolatban, hogy mire Belgrádba ér a Duna mennyire szennyezett, vagy hogy épp az általa nosztalgiával gondolt Jugoszlávia v. az egykori Monarchia volt-e a nagyobb ill., hogy ki kezdte az első világháborút. Az egésznek csak a játék volt a lényege, úgyhogy ilyen szinten is maradt. Én nagyon szeretem a történelmet és értem is, tudom is, de ilyenkor én is lemegyek a játékos szintre.

Emiatt aztán kicsit szomorú volt a búcsú, de hát a modern technikának köszönhetően akár kapcsolatban is maradhatunk. Úgy látom, hogy ma már a legtöbb ember a kapcsolattartáson a facebookot érti, mert nekik is rögtön az volt a kérdésük, hogy fenn vagyok-e a facebookon...az hogy mi az email címem az kb. már lassan senkit nem érdekel. Annyira nem tartom jó tendenciának, mert a facebook-kal kapcsolatban nekem igen erős - főleg adatvédelmi - aggályaim vannak, és néha frusztrál, hogy már kvázi ott zajlik a társasági életem egy része...Hol van már a régi romantikus és szerintem izgalmasabb levelezgetés, amikor izgatottan vártam, hogy a barátnőm, aki akkor épp Bécsben lakott, mikor küldi a levelet, és mennyivel másabb volt azt olvasni, a leveleket elrakni aztán 10 év múlva újra elővenni. Persze így meg kvázi naprakész az ember, de valami mégis elveszett belőle.

Akkor csak az igazán életképes kapcsolatok tudtak fennmaradni, hiszen energiát kellett beletenni, levelet megírni, feladni, bélyeget venni rá, ma meg már kvázi minimális energiát igényel, hogy az ember valakivel kapcsolatban maradjon, egy gomb a facebookon meg kb időnként pár sor, hogy hogy vagy mint vagy, vagy még azt se csak figyeli az ember mi történik az üzenőfalon, aztán ha úgy van kedve csak dob egy üzenetet, hogy menjünk el egy kávéházba beszélgetni. Ami egyrészt nagyon jó, mert tényleg sokszor azokkal is napi kapcsolatban vagyok most is akiktől épp 250 km-re lakok, másrészt meg felszínesebbé válnak a dolgok.

De nem tudok ellene sokat tenni, így élvezem azt amit ad, hogy kapcsolatban maradok emberekkel.