Kalandpark

A hétvégén bepótoltuk, amit az elmúlt egy hónapban kihagytunk. Egyrészt jött a férjem egyik barátja, őt elvittük a Práterbe szombat délután, addigra lett valamivel jobb idő, sőt a végére már egész napossá változott. Most nagyon szép volt a Práter, mert virágoztak a gesztenyefák, és ott abból nagyon sok van, megfigyeltük, hogy a szelidgesztenyének nem fehér hanem pirosas-rózsaszínes virága van.

Felültünk egy-két játékra is, nekem új volt a gokart, eddig kicsit tartottam tőle, de semmi különös, igaz nem száguldottam, meg nem is túl komoly a pálya. Mivel a vendégünk még új felfedező Bécsben, így felvittük az Óriáskerékre, elég sokat kellett a sorunkra várni, de végülis egész szép volt a kilátás a gesztenyés Práterre.

Másnap immár kettesben, fogtuk magunkat és felmentünk a Kahlenbergre a kalandparkba.! Kicsit bizonytalankodtunk, mert még sose voltunk ilyen helyen, de szerencsére mindenkinek megmutatták, hogy kell felvenni a biztosító felszerelést, meg volt egy mini gyakorlópálya, ahol ki lehetett próbálni, hogy mit mikor és hova kell kapcsolni.

3 fajta nehézségi szint van, mint a sípályákon: kék, piros, fekete, és mindegyikből több fajta van. Persze mi a kékkel kezdtünk, abból is az 1. számú pályával. Az első akadályt még vettük, aztán jött egy olyan, ahol a kötélen le kellett volna csúszni egy másik pontra, ezt főleg a férjem nem merte bevállalni. Úgyhogy kicsit filóztunk, majd visszafordultunk. Sajna mindegyik pálya végén volt egy ilyen, úgyhogy végig kellett gondolni, hogy merre az arra. Végül én rászántam magam, és végigmentem egyen, és egyáltalán nem volt se vészes se semmi ez a lecsúszós szakasz, sőt majdnem az a legjobb, úgyhogy rábeszéltem férjemet is, hogy jöjjön Ő is. Innentől már ment minden, és kb. 4-5 pályán végigmentünk. A többi akadály arról szól, hogy izgő-mozgó tárgyakon haladva v. épp kötélen haladva át kell menni a másik fákra, persze közben végig ki vagy kötve, tehát ha el is bukod a lépést, akkor sincs semmi. Erre például nagyon jó ez a lecsúszós rész, mert az ember megérzi, hogy nem kell izgulnia, tartja a kötél, a karabiner és minden. 

Elég sokan voltak kinn, de azért még kezelhető volt, 4 órát lehet ott tölteni egy jeggyel, mi most annyit nem használtunk ki, mert már későn jöttünk, de az alatt végig lehet menni szerintem az összes pályán.

Össességében nagyon bejött, mert az embert átmozgatja és a természetben is van.

Eltűntem

Az elmúlt egy hónapban nem igen írtam ide semmit. Egyrészt megpróbáltuk a gyerek dolgot, sajnos egyelőre sikertelenül, de emiatt érthetően leredukálódott a tevékenységeink köre, másrészt beszűkült az érdeklődési köröm is egy időre. De erről nem szeretnék többet írni. Másrészt ebből kifolyólag nem nagyon volt miről írnom. Pedig megnyíltak már a kedvenceink is: Strandcafé, Schweizerhaus, fagyizó a Schwedenplatzon, amiket azért ki is használtunk.

Közben találtunk egy lakást a 23. kerületben, ami elég jól néz ki, megfelelő lenne, és árban is olyan, hogy nem vetkőzünk ki magunkból, de kicsit még variálunk, mert nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Férjemnek van egy rossz érzése vele kapcsolatban, de nem tudja megfogalmazni mitől, szerintem inkább attól, hogy nekem nem volt "az igen ez az" érzésem. Aztán ki tudja? Ez is nehéz döntés, sok pénzről van szó ahhoz, hogy az ember félre menjen, de kár lenne egy jó lehetőséget is kihagyni. Nekem semmi tapasztalatom lakásvásárlásban, így nem is tudok mire hagyatkozni, ellenben a férjemmel.
Azt hittük, amikor beköltöztünk a mostani lakásunkba, hogy áá ez jó lesz, mert majd innen könnyű lesz odébb állni, hát nem...Azóta megszoktuk és megszerettük a kényelmet amit nyújt, a park közelsége, az örökpanorámás erkély, hogy alig fél óra és benn vagyunk a városban, 15 perc alatt eljutunk a moziba, nyáron egy törülközővel el tudunk sétálni az Alte Donaura csónakázni. Ezek mind mind olyan dolgok, amiket nehéz itt hagyni, és hiába, hogy az új lakás milyen szép helyen van stb, mégis ezek elvesznének. Úgyhogy gondolom ez is benne van, legalábbis részemről, mert hát a férfiak nem annyira kötődősek, mint a nők. De hát ez a lakás nem a mienk, és ahogy néztük, egy itteni lakást nem is a mi pénztárcánkhoz szabtak...