Eltűntem

Az elmúlt egy hónapban nem igen írtam ide semmit. Egyrészt megpróbáltuk a gyerek dolgot, sajnos egyelőre sikertelenül, de emiatt érthetően leredukálódott a tevékenységeink köre, másrészt beszűkült az érdeklődési köröm is egy időre. De erről nem szeretnék többet írni. Másrészt ebből kifolyólag nem nagyon volt miről írnom. Pedig megnyíltak már a kedvenceink is: Strandcafé, Schweizerhaus, fagyizó a Schwedenplatzon, amiket azért ki is használtunk.

Közben találtunk egy lakást a 23. kerületben, ami elég jól néz ki, megfelelő lenne, és árban is olyan, hogy nem vetkőzünk ki magunkból, de kicsit még variálunk, mert nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Férjemnek van egy rossz érzése vele kapcsolatban, de nem tudja megfogalmazni mitől, szerintem inkább attól, hogy nekem nem volt "az igen ez az" érzésem. Aztán ki tudja? Ez is nehéz döntés, sok pénzről van szó ahhoz, hogy az ember félre menjen, de kár lenne egy jó lehetőséget is kihagyni. Nekem semmi tapasztalatom lakásvásárlásban, így nem is tudok mire hagyatkozni, ellenben a férjemmel.
Azt hittük, amikor beköltöztünk a mostani lakásunkba, hogy áá ez jó lesz, mert majd innen könnyű lesz odébb állni, hát nem...Azóta megszoktuk és megszerettük a kényelmet amit nyújt, a park közelsége, az örökpanorámás erkély, hogy alig fél óra és benn vagyunk a városban, 15 perc alatt eljutunk a moziba, nyáron egy törülközővel el tudunk sétálni az Alte Donaura csónakázni. Ezek mind mind olyan dolgok, amiket nehéz itt hagyni, és hiába, hogy az új lakás milyen szép helyen van stb, mégis ezek elvesznének. Úgyhogy gondolom ez is benne van, legalábbis részemről, mert hát a férfiak nem annyira kötődősek, mint a nők. De hát ez a lakás nem a mienk, és ahogy néztük, egy itteni lakást nem is a mi pénztárcánkhoz szabtak...