Kis bolt versus áruházak

Érdekes cikket olvastam a mai újságban, azt vizionálta a cikk írója, hogy újra divatba fognak jönni a kis boltok szemben a nagy áruházakkal, mert egyrészt a nagy áruházak működése nem tud hosszú távon rentábilis maradni, hiszen árversenybe kerül, nincs más vonzereje csak az olcsó  ár, másrészt, hogy az emberek már nem feltétlen szeretnek v. akarnak a városból kimenni a város szélén levő áruházakba egy-két dologért.

Nem tudom, mennyi az igazság benne, de elgondolkodtam én is kicsit a saját tapasztalataimról. Épp a múlt héten volt egy teljesen pozitív élményem egy kis bolttal kapcsolatosan. Fonalra volt szükségem a hímzéshez, így elmentem a Mariahilferen levő elég nagy boltba, gondoltam ott biztosan van az összes szín. Hát nem, nem volt, utána továbbküldtek egy kicsi boltba, ahol viszont nem volt túl barátságos velem az eladó, főleg nem tetszett neki, hogy a fonalszínek nem voltak felírva, csak azok száma. Így ő is továbbküldött egy másik szintén nem túl nagy boltba. Itt viszont örömmel fogadtak, mondtam neki, hogy hát sajna a színeket nem tudom, csak a számokat, de mondta a hölgy, hogy az nem probléma. A végén pedig egy száz éves kasszagépnél fizettem. És igen, itt tényleg szereztem poz. vásárlói élményt, amit se a Tescoban se az Aldiban nem kap meg az ember, mert teljesen személytelen az egész, és ott valóban csak az ár számít, itt viszont számít a kiszolgálás, a hangulat stb. 

Otthon is volt pár ilyen kis boltom, ahova szerettem járni, és ha olyan kellett, ami ott is volt, inkább oda mentem mint az áruházakban. Nem tudom, hogy ez tendencia lesz-e, hiszen annyi kis bolt megszűnt az áruházak létrejöttével, de én részemről nem bánnám. Vagy legalábbis nem baj, ha színesítik a palettát.

Eredmények

A jelenlegi negyedév egész eredményesnek mondható webshopilag. Felvettünk új termékeket is, már egyáltalán nem érdekel, hogy az adott áru milyen minőségű, Kínából van-e v. sem, mert a vevőt se érdekli, csak az ára, és egyre több vevő jött, most már a heti 7 vevő az megvan, de néha már azt is meghaladja. Ami már duplája az előző negyedév teljesítményének. Persze bőven van még mit alakítani és hát van is hova fejlődni, de a tendencia jó.

Továbbra is sok a bajom-gondom a szállítással, mert ugyan mióta leszerződtünk az egyik céggel, azóta olcsóbban viszik el a dobozokat, de még mindig jelentős rajta a szállítási költség, főleg úgy hogy a termékek jelentős része nem Ausztirába megy, hanem Németországba...Nem tudom, valami miatt nem igazán érem el az osztrák vevőket, pedig amúgy azok hálásabb vásárlók. Másik jelentős költség az ebaynek a költsége, mert bár a honlap megy és szép a dizájnja is, de mégse várásolgatnak ott az emberek, sőt alig van látogató, ellenben az ebay-jel, ahol az összes forgalmam 99%-a képződik. Viszont cserébe, fizetek havi díjat és még minden egyes tranzakcióból 10%-ot lenyúl rólam, így sokszor az árból max. a 10- 20% az ami nálam marad nyereségként. Ami azért elég kevés...Még akkor is, ha az ebayen drágábban kínálom a terméket mint a saját webshopomon.

Elgondolkodtam azon, hogy egyáltalán vásárolnak-e manapság már az emberek webshopokon v. mindenki csak az ebay-amazon bűvöletben él? Az az érzésem, hogy nem. V. maximum egy-két ismert webshopot használnak még, mint pl. az OTTO meg hasonlók, aztán itt ki is fújt. Végülis az ebayen és az amazonon már mindent meg lehet kapni. Az adott cégek ezt meg jól ki is használják....

A lakáskereséssel csak vergődünk. A kínálat az alábbi:

 -tetőtér

- olyan lakás, ami északi-keleti tájolású

- lakás 2 szobája folyosóra nyílik

- új építésű és már csak a "maradék" eladó

- forgalmas út mellett van.

- magas a Rücklage, amit arra fizetnek, hogy majd x. idő múlva a házon nagyobb felújítást hajtsanak végre

- az áron felül és a saját hitelrészleteden felül még fizethetsz x. ideig Wohnbauförderung hitelt is, ami egy kedvezményes hitel, és az eladótól kell átvenni. Tehát az adott ház, lakás végülis nem x. be kerül, hanem x+y-ba.

Ezeket lehet találni, ha az ember olyan 85 m2 nagyobbat keres és nincsen mondjuk fél milliója rá.

Az újépítésű házak lennének a legideálisabbak, de itt nagyon észnél kell lenni, mert még az építés megkezdése előtt eladják a jobb lakásokat, házakat, amikor már építik csak a maradék van (értsd tetőtér).

Úgy lehet talán kifogni jót, ha az ember talál olyat, ami épp tervezés alatt van, arra jelentkezik (voranmeldung), majd amikor elkezdik árulni, kap róla egy mailt a részletekkel, és mehet a céghez megbeszélni, aztán még van ideje válogatni v. meggondolni magát. Persze ezeket a tervezés alatt való házakat nem hirdetik sehol, az építető honlapján lehet csak magtalálni...

Lakásárak - Bécs

Elkezdtük nézegetni a lakásokat Bécsben és környékén, mert nem sok értelme van minden hónapban egy rakás pénzt kiadni lakbérre, ami megy a kukába, ha annyi pénzért a hitelt is tudnánk fizetni, amit mégis a saját lakásunkra fizetnünk, és nem egy idegen lakásra idegen embernek.

Lényeg a lényeg, hogy az egyik ingatlanostól jött egy érdekes kitekintés a bécsi m2 árakat illetően. Kicsit talán torzítanak az adatok, a mi tapasztalatunk szerint legalábbis azért valamivel olcsóbbak a m2 árak mint a táblázatban. Az, hogy az első kerület ennyire drága az azért benne van a pakliban szerintem. Az más kérdés, hogy azért összességében hihetetlen ár egy 50m2-es belvárosi lakásért a 369 000 euró...még akkor is, ha mondjuk a Hofburg közelében van.

Ami viszont meglepő, főleg Budapestről nézve, hogy a többi belvárosi kerületek mennyire jó helyen végeztek, szinte mindegyik a legdrágább szektorba van besorolva. (még a bécsi Józsefváros is a budapesti Józsefvárossal szemben ugye jelentős a kontraszt). Azért tegyük hozzá, hogy itt a belvárosi bérházak sokkal jobb állapotban vannak, mint az otthoniak, de ennek azért történelmi okai is vannak, amit most nem részleteznék, de a 2. vh. előtt még a budapesti belvárosi lakások is komoly értéket képviseltek...azóta az ottani lakásállomány pusztulása szinte megállíthatatlanul folyamatos.

Meglepődtünk, hogy a "mi" kerületünk ennyire elől végzett, vagyis a második kategóriába benne van, de tény ami tény, hogy egész jó kerület!

Mindazonáltal biztosan sok itt élő embernek van sok pénze, mert a mi házunkba is kitettek egy hirdetést a héten egy lakásról (penthouse-nak mondott de a valóságban nem az), ami 450 ezer körül volt meghirdetve és pár nap alatt kb. az összes letéphető cetli eltűnt a hirdetésről...

De a szlovák nagykövetség is hirdetett egy 19. kerületi 80 m2 körüli lakást, amit mi megnéztünk, és nem volt jó, árnyékos nagyon, forgalmas a környék és drága a rezsije (400 euró körüli havonta), mégis akadt rá 9 jelentkező akik benyújtották a követségnek az ajánlatukat, a minimum ár rá 290 ezer volt. Messze nem ér annyit...Persze a 19. kerület az olyan mint az otthoni Rózsadomb, tehát sokan csak sznobizmusból vesznek ott lakást, egyébként az a környék messze nem volt rózsadombi...Az igazi 19. kerület feljebb van, és ott már jórészt csak villák vannak...

A szlovák nagykövetségen dolgozó ismerősünk szerint sokan befektetésnek veszik az ingatlanokat, van pénzük v. épp hitelre, ahogy tetszik, és utána kiadják a lakásokat 2-3 diáknak és ezzel jó üzletet csinálnak.

új élmények a MÁV-val

Biztosan csak én vagyok ennyire peches, de ez már a második esetem 1 éven belül a MÁV-val.

A mostani helyzet a következő volt: Adva van egy nemzetközi vonatjegy, amit a MÁV-nál nem lehet otthon kinyomtatni megvétel után, hanem oda kell ballagni az állomáson levő automatához, bepötyögni a kódodat, és utána jön a jegy v. nem persze. Vasárnap nagy nyugalomban, bár némileg óvatosan, hogy nehogy csak 5 percem maradjon a vonatindulásig (megéreztem talán?), mentem ki a Kelenföldi pályaudvarra. Arról már nem is írnék, hogy hogy néz ki a főváros egyik legforgalmasabb és Nyugatról érkezve az első állomása, mert azon már át is síklok. De megérne az is egy misét...

Irány az automata, van belőle kettő is, az egyiket kiválasztottam, bepötyögtem a kódomat, aztán kiírja, hogy technikai hiba, próbáljam meg máshol. Gondoltam biztos elírtam  a kódot, úgyhogy mégegyszer nekiláttam, semmi. Átmegyek a másikhoz, az biztos jó lesz, ugyanaz a hiba. Végső elkeseredésemben odamentem a pénztároshoz, ő biztosan tud segíteni, hiszen Bécsben is volt már, hogy egyszer nem sikerült elővarázsolnom a jegyet az automatából, aztán az ügyfélszolgálaton odaadták nekem. Biztos itt is így lesz. Hát nem. Előadtam a hölgynek a bánatomat, mondtam hogy segítsen, mondta, hogy nem tud. Azt hittem biztos valamit rosszul mondtam el, úgyhogy újra nekiláttam elmagyarázni, hogy mi a helyzet, mondta nem tud segíteni. Akkor már kezdett felmenni bennem a pumpa, főleg mikor kiderült, hogy ő sehogy nem tud hozzáférni a jegyemhez, tehát azt a jegyet, amit szépen megvettem, akár a hajamra is kenhetem. 

Mert, hogy végül is nincs jegyem. Mondom de van, vettem egyet. Az nem számít, mert nem tudják előállítani. Mondom oké, értem én, de ez a maguk hibája nem az enyém, én fizettem érte sok pénzt, tehát biztosítsák, hogy el tudjak utazni. Nem, nem, így nem megy, vegyek új jegyet és a másik jegyem árát visszakapom majd (v. nem ugye). Láttam, hogy teljesen felesleges vitatkozni, a hölgy velem szemben épp úgy nem tehetett az egészről mint én, persze a MÁV vezérigazgatója nem áll ki az utasok közé, tehát akármit mondok az csak falra hányt borsó. Közben kiderült, hogy az automata az egész országban és már hajnal óta nem működik...és már többen ordítoztak a kedves pénztárosokkal. A mellettem levő pénztárban egy lány Münchenbe szóló menetjegyét nem sikerült kinyomtatni, így neki az egész mutatvány 200 eurójába került. Remek! de egyszer talán visszakapja a felét.

Nem volt más mit tenni, vettem egy jegyet. A helyzet további pikantériája, hogy az eredeti jegyem az első osztályra szólt volna, de mivel oda a kedvezményes jegyek már elfogytak (mondjuk úgy, hogy az én helyemen nem utazik senki...tehát csak papíron fogytak el), a nem kedvezményes meg dög drága, így maradt a másodosztályú kirándulójegy, persze ez is drágábban, mint az eredeti lett volna (többek között ezért szoktam első osztályra jegyet venni, mert bár a kirándulójegy visszaútra szóló jegyét elméletben el lehet adni Bécsben, de macerás és bizonytalan, maradt már rajtam ilyen,...., és az első osztály mégis kényelmesebb). Persze szépen elkértem a megfelelő papírt a jegy árának visszaigényléséhez, amit persze megint csak személyesen lehet csak leadni, pl. mail meg ilyen "mai" "modern" eszközök ááá, ki van zárva, nem is értik.

Ezek után egész megnyugtató érzés volt átérni a határon.