Biztosan csak én vagyok ennyire peches, de ez már a második esetem 1 éven belül a MÁV-val.
A mostani helyzet a következő volt: Adva van egy nemzetközi vonatjegy, amit a MÁV-nál nem lehet otthon kinyomtatni megvétel után, hanem oda kell ballagni az állomáson levő automatához, bepötyögni a kódodat, és utána jön a jegy v. nem persze. Vasárnap nagy nyugalomban, bár némileg óvatosan, hogy nehogy csak 5 percem maradjon a vonatindulásig (megéreztem talán?), mentem ki a Kelenföldi pályaudvarra. Arról már nem is írnék, hogy hogy néz ki a főváros egyik legforgalmasabb és Nyugatról érkezve az első állomása, mert azon már át is síklok. De megérne az is egy misét...
Irány az automata, van belőle kettő is, az egyiket kiválasztottam, bepötyögtem a kódomat, aztán kiírja, hogy technikai hiba, próbáljam meg máshol. Gondoltam biztos elírtam a kódot, úgyhogy mégegyszer nekiláttam, semmi. Átmegyek a másikhoz, az biztos jó lesz, ugyanaz a hiba. Végső elkeseredésemben odamentem a pénztároshoz, ő biztosan tud segíteni, hiszen Bécsben is volt már, hogy egyszer nem sikerült elővarázsolnom a jegyet az automatából, aztán az ügyfélszolgálaton odaadták nekem. Biztos itt is így lesz. Hát nem. Előadtam a hölgynek a bánatomat, mondtam hogy segítsen, mondta, hogy nem tud. Azt hittem biztos valamit rosszul mondtam el, úgyhogy újra nekiláttam elmagyarázni, hogy mi a helyzet, mondta nem tud segíteni. Akkor már kezdett felmenni bennem a pumpa, főleg mikor kiderült, hogy ő sehogy nem tud hozzáférni a jegyemhez, tehát azt a jegyet, amit szépen megvettem, akár a hajamra is kenhetem.
Mert, hogy végül is nincs jegyem. Mondom de van, vettem egyet. Az nem számít, mert nem tudják előállítani. Mondom oké, értem én, de ez a maguk hibája nem az enyém, én fizettem érte sok pénzt, tehát biztosítsák, hogy el tudjak utazni. Nem, nem, így nem megy, vegyek új jegyet és a másik jegyem árát visszakapom majd (v. nem ugye). Láttam, hogy teljesen felesleges vitatkozni, a hölgy velem szemben épp úgy nem tehetett az egészről mint én, persze a MÁV vezérigazgatója nem áll ki az utasok közé, tehát akármit mondok az csak falra hányt borsó. Közben kiderült, hogy az automata az egész országban és már hajnal óta nem működik...és már többen ordítoztak a kedves pénztárosokkal. A mellettem levő pénztárban egy lány Münchenbe szóló menetjegyét nem sikerült kinyomtatni, így neki az egész mutatvány 200 eurójába került. Remek! de egyszer talán visszakapja a felét.
Nem volt más mit tenni, vettem egy jegyet. A helyzet további pikantériája, hogy az eredeti jegyem az első osztályra szólt volna, de mivel oda a kedvezményes jegyek már elfogytak (mondjuk úgy, hogy az én helyemen nem utazik senki...tehát csak papíron fogytak el), a nem kedvezményes meg dög drága, így maradt a másodosztályú kirándulójegy, persze ez is drágábban, mint az eredeti lett volna (többek között ezért szoktam első osztályra jegyet venni, mert bár a kirándulójegy visszaútra szóló jegyét elméletben el lehet adni Bécsben, de macerás és bizonytalan, maradt már rajtam ilyen,...., és az első osztály mégis kényelmesebb). Persze szépen elkértem a megfelelő papírt a jegy árának visszaigényléséhez, amit persze megint csak személyesen lehet csak leadni, pl. mail meg ilyen "mai" "modern" eszközök ááá, ki van zárva, nem is értik.
Ezek után egész megnyugtató érzés volt átérni a határon.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen