Strand + nyelvvizsga

Rólam köztudomású, hogy a 31 fok feletti meleget nem bírom, az életfunkcióim a minimumra csökkennek, aktivitási fokom meg a zéró alá..Úgyhogy ennek örömére, meg az én szerencsémre, a német nyelvvizsgám időpontjában van a legnagyobb kánikula...

Az ember nyugodtan azt hihetné, hogy összeesküdtek ellene..., persze aztán lehet, hogy mégse:) Mindenesetre többféleképp tudom mondani németül, hogy mennyire utálom a hőséget. 

Ennek ellenére az írásbeli érzéseim alapján nem sikerült rosszul, holnap jöhet a szóbeli.

Közben, ha már itt vagyunk az Alte Donau sarkában, tegnap is, meg ma is elmentünk vízibiciklizni és mellette úszni, lubickolni, jól esett, bár a víz már itt is 27 fokos, ami már nem mondható hűsítőnek.:) De valamennyire felfrissít. Még dinnyét is sikerült a férjemnek egy egész finomat szerezni a Handelskai megállónál levő piacról, ami szerintem majdhogynem jobb, mint a Naschmarkt, és sokkal több magyar termékük van.

Első lépést megtettük: voltunk a Wirtschaftskammerban

Miután a MINGO-s tanácsadás lezajlott, és eldöntöttük, hogy bt formában fogunk működni, így elmentünk a kamarához, mert az az alapja mindennek. 2 barátságos hölgyhöz kerültünk, elmondtuk mit akarunk, beírták a gépbe az adatokat, aztán mondták, hogy már mehetünk is a cégbírósához a bejegyzést intézni, és mivel első cég nekem, így mentesülünk az eljárási díjaktól (NeuFög alapján). Ugyan még az erkölcsi bizonyítványt be kell majd hoznunk nekik, de addig is haladhat a dolog. 

Úgyhogy most azért kicsit izgulok, mert cégem még sose volt, mindig alkalmazott voltam, és hát azért ez fura lesz  nekem, de szerencsére a férjem érti a dörgést, így Ő segít. Én meg általában jó tanuló vagyok, ha új dologról van szó, kis idő után már jól tudom alkalmazni a rendszert. Viszont duplán bonyolult a helyzet, hogy mindezt egy kvázi idegen országban, idegen nyelven, úgyhogy még magam is csodálkozom magamon, nem szoktam én ilyen bátor lenni, de azt hiszem, most erre kell mennünk.

Persze lehetne azt is csinálni, hogy fogjuk magunkat és szépen haza menekülünk a jó kis kényelmes régi életünkbe, de egyrészt az már odalett, másrészt azzal nem jutunk előbbre, sőt inkább vissza. Ez meg ha sikerül, akkor utána tényleg elmondhatom/juk, hogy igen ez sikerült, megcsináltuk, letettünk valamit az asztalra.
Azt mondták nekünk ismerőseink, hogy az első 2 év a kemény a külföldi életben, utána már beáll, úgyhogy nekünk még van egy hátra, ami pont a vállalkozás beindításával és felfuttatásával fog telni, és az ebből adódó problémákkal.

Egyébként a Schwedenplatzon levő cukrászdát tudom ajánlani, hatalmas választékuk van fagyiból, és mindent biotejből, meg természtes alapanyagokból készítenek, a fagyik krémesek, igaz az ára is elég "krémes", úgyhogy nem mindennapos fagyizásra van, ennek ellenére hatalmas forgalma volt. Én áfonyás kelyhet ettem, tényleg jó volt, na, pedig én már nem vagyok annyira fagyis mint régen...
Egész nyár alatt valami 140 fajta fagyit futtatnak végig, megvan egy naptárban, hogy melyik nap melyik fagyi a "különleges", ami nincs mindennap. Mivel nem használnak fagyasztott terméket, így aminek nincs szezonja ill. nem kapható alapanyagú, az akkor értelemszerűen nincsen. Úgyhogy az én kedvenc fügés fagyim is csak aug. végén lesz pár napig.

http://www.gelato.at/

Strandolás Bécsben, az Alte Donauban

A hétvégén nagyon jó idő volt, még nem kánikula, de már pont nyári, így kaptunk az alkalmon, és átugrottunk az Alte Donauhoz strandolni. A  csónak nem túlzottan alkalmas rá, a strandra meg nem szerettünk volna annyira menni, mert ott minden négyzetméteren vannak, így a vízibiciklit választottuk. Elsőre úgy tűnt, hogy a program el fog maradni, mert sehol nem volt semmi szabadon, se csónak, se bicikli, aztán már feladtuk, indultunk volna haza, amikor az egyik csónakháznál pont megláttam, hogy egy vízibicikli jön be partra és ráadásul láthatóan nem várt rá senki, mert ez a kölcsönző már kissé eldugodtabb helyen volt. Gyorsan belepattantunk, egy magyar fiú volt a csónakoknál, már 3 éve itt dolgozik, nagyon meg van elégedve, nem megy haza. 

Utána tekertünk elfelé, kerestünk egy nyugisabb helyet, aztán beereszkedtünk a vízbe. Elég sokáig áztattuk magunkat, meg úsztunk is, közben figyelni kellett a biciklit, mert a hullám vitte erre-arra. Másrészt meg jó volt, hogy elfáradás után bele tudtunk kapaszkodni. Úszás után, mikor sikerült magunkat a biciklire visszaoperálni, mert nem ment elsőre, ki tudtam feküdni az elejére napozni, meg szárítkozni. Ezt a fordulót megcsináltuk mégegyszer, aztán elfáradtunk, azért a víz veszi ki az energiát az emberből.

Befejezésül jött a Strandcafé, sajnos most a fagyiból már nem volt, de a férjem örülhetett a sörének.

MINGO - avagy vállalkozni Ausztriában

Mivel egy ideje már eldöntöttnek tekinthető tény, hogy munkavállalás helyett megpróbálunk itt vállalkozni, így utánajártunk kicsit, hogy honnan és kitől lehet hozzá segítséget kapni. Értem ezalatt különösen a jogi feltételeket ill. az egyéb társult kérdéseket. Hiába vagyok jogász, értelemszerűen nem igazán értem a német jogi formulákat v. csak nagy nehézségek árán. Elég nehezen de rátaláltunk a Mingora, ami tkp. Bécs város és az EU közös támogatásával létrehozott és fenntartott szervezet, és a bevándorlókat segíti a vállalkozás indításában, fenntartásában stb. 

Regisztrálni kellett a honlapjukon https://www.mingo.at/, és másnap jött egy mail, hogy ezen a napon várnak szeretettel egy ismerkedő beszélgetésre. Mivel ezelőtt nekünk már volt kapcsolatunk azzal a magyar nővel, aki később a segítséget adja, így ez kb. csak amolyan adminisztrációs eljárás volt, de kötelező. Valószínűleg itt szűrik meg, hogy a tanácsadó mit számol majd el nekik. Az első beszélgetés németül van, a Rathaus közelében a Wirstchafts Agentur-ban, de nagyon segítőkészek, kedvesek, úgyhogy nem volt gond. Érdeklődtek, hogy mit szeretnénk csinálni, mikortól, hogyan stb. Aztán elmondták, hogy ők miben tudnak segíteni, adtak leírást, hogy mihez milyen lépések vannak stb. A konkrét tanácsadásos rész majd most következik.

Kerékpárral Bécsben

Nem vagyok egy nagy kerekes, aminek részben az az oka, hogy eddig még nem sikerült megtalálni azt a nyerget, ami fél óra biciklizés után ne tenné tönkre a hátsó felemet. Viszont a tömegvonzás törvénye az hatott rám is, nevezetesen, hogy itt amerre megy az ember, mindenhol sokan bicikliznek. Ez valamint az, hogy amúgy nem túl sokat mozgok, rávett arra, hogy elszállítmányoztassam ide a kerékpáromat és kipróbáljam milyen a város a kerékpárról. Már 3-szor tettem egy kisebb túrát, és rájöttem, hogy itt tényleg élvezetesebb kerékpározni, főleg ha az ember el tud feledkezni a nyereggondjairól. Nagyon jó dolog, hogy az ember simán bicikliúton be tud menni a város szívébe, egészen a Hofburgig, és egyszer se kell szerencsétlenkedni forgalmas útakon. 

Majdnem mindenfelé van kerékpárút, így könnyű eltévedni is, mert a jelzések nem mindig követhetőek, vagy van, amikor csak az egyik irányba mondja meg, hogy az hova vezet. De lehet kapni az önkormányzattól ingyenes kerékpártérképet, amit a címedre kiküldenek, így ha nagyon elkavarodik az ember, elő tudja venni és mehet tovább. Létezik olyan is, hogy egyirányú kerékpárút, tehát az úttest egyik oldalán az egyik irányba vezet a bicikliút, a másik oldalán a másikba, erre figyelni kell, mert nálam is volt, hogy már egy ideje szembe mentem a forgalommal, mire észrevettem:))) A másik, hogy itt kifejezett forgalom van a kerékpárúton, tehát ha azt hiszed, hogy na most nem jönnek szembe veled, akkor is jönnek, meg utánad is, ha lassú vagy, kielőznek. Egy-egy jelzőlámpánál egész sor alakul ki bickliből..Szóval olybá tűnik néha, hogy az egész város biciklin ül:))

A Práternél van egy számláló is, ami azt számlálja, hogy hányan haladtak el biciklivel, aznap már 4 ezer felett volt a szám.

Nyári egyveleg: StrandCafé

Mostanság nem sok minden történt, férjem a hétvégén dolgozott, ugyan itthon, de mégis, így nem mentünk kvázi sehova.

Egy rövid időre beültünk az Alte Donaunál levő StrandCaféba, ahol végre kirpróbáltuk a Khase által reklámozott sárgabarackgombócos fagyit. Tényleg jó volt, pedig én nem vagyok már egy ideje nagy fagyis, de ez ízlett. A teteje pirított mogyoró, a belseje vaníliafagyi, aztán a közepén meg baracklekvár van. Érdemes megkóstolni, aki erre jár, állítólag a Tichy fagyizó találmánya, de úgy látszik már elterjedt. A StrandCaféról el kell mondani, hogy van terasza a folyópartján, és általában annyian vannak, hogy nekünk is 5 percet várni kellett mire asztalt kaptunk, szépen libasorban állni és várni, mire kiosztják az asztalokat nekünk:))) Na ilyet utóljára Velencében láttunk. Amúgy azt figyeltem meg, hogy pl. ennek is meg a Schweizerhausnak is van 1-1 specialitása, a Schweizerhausnak a sült csülök, a StrandCafénak a faszenes grillen készült sült oldalas, ezeket nyomják ezerrel, az emberek meg viszik, kaphatók rá. Plusz minkettőben van eredeti Budweiser, ahogy néztük az alapbeszerzést a Schweizerhausos intézi, a többiek kvázi tőle veszik. De akárhogy is: megoldják. 

Nekem július végén lesz a B2es nyelvvizsgám, nagy nehezen rászántam magamat, így arra készülök, aztán reménykedek, hogy lányos zavaromban nem szerencsétlenkedem el:)) Az írásbeli része biztos jó  lesz, a próbafeladatok alapján is. Amúgy azt figyeltem meg, hogy a magyaroknak - magamat is beleértve - hihetetlenül nincs önbizalmuk, tisztelet a kivételnek. Az összes magyar osztálytársam, be volt, van parázva a vizsgától, pedig simán jól beszélnek, a spanyolok meg, mi az nekik hozzáállással, 0 stresszel elmennek és megcsinálják.

Közben lassan de talán már gyorsabban pörgetjük a vállalkozásosdit is, kezd szorítani az idő, szeptemberben el kéne indulni, de azzal is ezer dolog van.
Nemrég kezdődött el a nyár, aztán már milyen gyorsan vége is lesz.

Betakarítás-befőzés

Az egész hétvége ezidáig azzal telt, hogy ezt-azt raktam el télire. Nem volt túl sok semmiből, de legalább minden gyorsan romlik, így pl. a meggyet nem volt érdemes tárolni, a ribizli se volt túl meggyőző, hogy kibírja több napig. Csináltam többféle ribizlilekvárt, kipróbáltam, hogy ízesítem, teszek bele fahéjat, szegfűszeget v. éppen vaníliát, tettem el konyakos meggyet üvegbe egy recept alapján, így csináltam még meggylekvárt is, bár ezzel annyira nem voltam megelégedve, mert túl édesnek éreztem...

Viszont nagy boldogság, hogy itt Bécsben a Müllerben találtam olyan meggymagozót, ami ténylegesen működik is, és ahogy nézem majdnem 100%-os a magozó pontossága, legalábbis egy meggyet se találtam, amiben benne hagyta volna a magot. Taps és ováció neki:)))

A hétvégén learattuk otthon a kertben a levendulást is, abból is van bőven, lesz miből zsákocskákat készíteni.