Nyári egyveleg: StrandCafé

Mostanság nem sok minden történt, férjem a hétvégén dolgozott, ugyan itthon, de mégis, így nem mentünk kvázi sehova.

Egy rövid időre beültünk az Alte Donaunál levő StrandCaféba, ahol végre kirpróbáltuk a Khase által reklámozott sárgabarackgombócos fagyit. Tényleg jó volt, pedig én nem vagyok már egy ideje nagy fagyis, de ez ízlett. A teteje pirított mogyoró, a belseje vaníliafagyi, aztán a közepén meg baracklekvár van. Érdemes megkóstolni, aki erre jár, állítólag a Tichy fagyizó találmánya, de úgy látszik már elterjedt. A StrandCaféról el kell mondani, hogy van terasza a folyópartján, és általában annyian vannak, hogy nekünk is 5 percet várni kellett mire asztalt kaptunk, szépen libasorban állni és várni, mire kiosztják az asztalokat nekünk:))) Na ilyet utóljára Velencében láttunk. Amúgy azt figyeltem meg, hogy pl. ennek is meg a Schweizerhausnak is van 1-1 specialitása, a Schweizerhausnak a sült csülök, a StrandCafénak a faszenes grillen készült sült oldalas, ezeket nyomják ezerrel, az emberek meg viszik, kaphatók rá. Plusz minkettőben van eredeti Budweiser, ahogy néztük az alapbeszerzést a Schweizerhausos intézi, a többiek kvázi tőle veszik. De akárhogy is: megoldják. 

Nekem július végén lesz a B2es nyelvvizsgám, nagy nehezen rászántam magamat, így arra készülök, aztán reménykedek, hogy lányos zavaromban nem szerencsétlenkedem el:)) Az írásbeli része biztos jó  lesz, a próbafeladatok alapján is. Amúgy azt figyeltem meg, hogy a magyaroknak - magamat is beleértve - hihetetlenül nincs önbizalmuk, tisztelet a kivételnek. Az összes magyar osztálytársam, be volt, van parázva a vizsgától, pedig simán jól beszélnek, a spanyolok meg, mi az nekik hozzáállással, 0 stresszel elmennek és megcsinálják.

Közben lassan de talán már gyorsabban pörgetjük a vállalkozásosdit is, kezd szorítani az idő, szeptemberben el kéne indulni, de azzal is ezer dolog van.
Nemrég kezdődött el a nyár, aztán már milyen gyorsan vége is lesz.