A hétvégén nagyon jó idő volt, még nem kánikula, de már pont nyári, így kaptunk az alkalmon, és átugrottunk az Alte Donauhoz strandolni. A csónak nem túlzottan alkalmas rá, a strandra meg nem szerettünk volna annyira menni, mert ott minden négyzetméteren vannak, így a vízibiciklit választottuk. Elsőre úgy tűnt, hogy a program el fog maradni, mert sehol nem volt semmi szabadon, se csónak, se bicikli, aztán már feladtuk, indultunk volna haza, amikor az egyik csónakháznál pont megláttam, hogy egy vízibicikli jön be partra és ráadásul láthatóan nem várt rá senki, mert ez a kölcsönző már kissé eldugodtabb helyen volt. Gyorsan belepattantunk, egy magyar fiú volt a csónakoknál, már 3 éve itt dolgozik, nagyon meg van elégedve, nem megy haza.
Utána tekertünk elfelé, kerestünk egy nyugisabb helyet, aztán beereszkedtünk a vízbe. Elég sokáig áztattuk magunkat, meg úsztunk is, közben figyelni kellett a biciklit, mert a hullám vitte erre-arra. Másrészt meg jó volt, hogy elfáradás után bele tudtunk kapaszkodni. Úszás után, mikor sikerült magunkat a biciklire visszaoperálni, mert nem ment elsőre, ki tudtam feküdni az elejére napozni, meg szárítkozni. Ezt a fordulót megcsináltuk mégegyszer, aztán elfáradtunk, azért a víz veszi ki az energiát az emberből.
Befejezésül jött a Strandcafé, sajnos most a fagyiból már nem volt, de a férjem örülhetett a sörének.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen