Osztrák - (bajor) népviselet mint trend

Azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy a népviseletről senkinek sem a divat és a fiatalság jut az eszébe:) Mégis a kettő nem zárja ki egymást, sőt. Aki volt már az Októberfesten Münchenben vagy csak látott róla képeket,  az biztos tudja, hogy miről beszélek. Ki tudja, honnan indult a divat, az biztos, hogy már rég nem csak az Októberfestről van szó és nem csak Münchenről, hanem épp úgy igaz ez a fordulat Ausztriára is.

A C&A-tól kezdve a kifejezetten erre szakodosott üzleteken át egészen az Aldi itteni leányáig, a Hoferig, sőt még diszkontokban is mindenhol lehet kapni megannyi fajta, színű, stílusú népviseleti ruhát. Ezt nyomják most mindenhol, újságokban, hirdetésekben stb. A legnépszerűbb persze a Dirndl-nek nevezett női ruha, ami magából a 2 részes ruhából - fűzős, egy kis blúzból, meg egy köténykéből áll. Ha valaki egyszer felpróbálta v. jobban megnézte, pontosan tudja, miért népszerű: úgy van kialakítva, hogy a ruha ne eltakarja, hanem megmutassa a nő alakját, kiemelje a melleit, emellett, színes, vidám, és ha jó helyen vesszük, akkor jó anyagból van, egyáltalán nem kényelmetlen viselet ellentétben a sok tömeggyártott ruhákkal. Emellett van nőknek is a blúz és bőrnadrág párosítás, ilyen blúzból ezerféle van, ált. kockás, piros, és ez is igazán nőies. 

Így aztán persze a fiatalok is szívesen hordják, hiszen a pasiknak tetszeni akarnak. Persze nem kell arra gondolni, hogy itt Bécsben mindenki ebben szaladgál...lehet látni időnként valóban, de főleg alkalmakra veszik fel. Addig nézegettem őket, míg nekem is kellett egy, igaz én megálltam a blúznál, mégse vagyok osztrák, vettünk egy türkiz meg egy piros kockásat, amiről szerintem senki nem találja ki, hogy népviselet.

http://www.lanztrachten.at/kollektion/sommer/

http://www.tostmann.at/sortiment/alltagsdirndl/

http://www.goessl.com/dirndl/action/detail/item/anna-plochl-satin.html

http://www.trachten-dirndl-shop.de/

Ennek alapján elgondolkodtató, hogy a magyar népviseletet miért nem sikerült elfogadhatóvá, szerethetővé tenni a fiatalság számára. De ahogy néztem a képeket, mert utána kerestem, igazából értem is, viszont csak kis átszabás, átalakítás hiányozna hozzá. 

http://www.csillagjelmez.hu

Nyílván ez nem az a kategória, ami a fiatalság számára vonzó lehet. De pl. találtam olyan gyerekinget, ami már egész jó, sőt ha lenne gyerekem, még lehet vennék is neki:

http://pulyaruha.hu

szép új blúzomban az első áruszállítmánnyal:))

Úgyhogy csak akarni kell, kissé visszafogottabb mintázat, nőiesebb vonalak, kivágás, és meg lehetne ezt csinálni. Utána már csak a jó marketing kell. Egyszer talán...

Bécsi magyar levéltári delegátus

A napokban volt egy interjú a MR1-en a bécsi magyar levéltári delegátusvezetővel http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/arcvonasok-110323/arcvonasok-elozetes-fazekas-istvan-leveltari-delegatus.html.

Mivel személyesen megismertem őt a tavasszal, így különösen érdekes volt hallgatni. Ami még inkább tetszett, hogy mintha kezdene nőni az érdeklődés az emberekben a levéltári munka iránt, mert mi másért lett volna az interjú? Mindazonáltal én úgy gondolom, hogy arról otthon kevesen tudnak mind a mai napig, hogy a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban dolgozik egy magyar ember, aki a Magyar Országos Levéltár kiküldöttje, tehát a MOL alkalmazásában áll, de a munkahelye Bécsben van, és a bécsi levéltárban található iratokkal foglalkozik. (A Kriegsarchivban is van magyar delegátus, de arról nem szólnék) Ennek "oka" az 1926-os badeni titkos egyezmény Ausztria és Magyarország között, aminek értelmében a Magyarországot is érintő iratanyag Bécsben maradt, és a közös szellemi tulajdonnak minősített anyag kutatására egy állandó magyar delegátus létesült Bécsben.

Amikor a Monarchia felszámolásra került, az utódállamok 2 elv mentén indultak el a közös irattanyag ügyében:
- az egyik - ezt követték az "újonnan létrejött államok", hogy az összes iratot szét kell hordani abba az országba amelyikhez szerintük tartozik, tehát jöhet a huzakodás, papírtépkedés:)),
- a másikat Ausztria és Magyarország követte, hogy az iratok maradjanak egy helyen és mindenki rendelkezzen kutatási joggal felette.

Magyar részről ennek az is volt az oka, hogy az ország féltette a Budapesten levő levéltárban található iratanyag egyéségét is a saját nemzetiségeitől. Ezt frappánsan úgy lehet megfogalmazni, ahogy valahol olvastam is, hogy Mo. egyszerre volt nemzetállami a birodalmi központ, Bécs felé (tehát önállóságra törekvő), és nagyhatalom (tehát önállóságot korlátozó) a saját nemzetiségei irányába. Itt most ez a kettő összhangot talált: nem harcolt Bécs ellen, cserébe viszont ugyanezt várta a nemzetiségektől is. Hiszen szorított a hurok, kiderült már, hogy ez a kettő nem játszható párhuzamosan tovább.

A végén mi jártunk jól, Ausztriától a csak minket érintő anyagokat megkaptuk, a közös iratok maradtak ahol voltak, a többi utódállam pedig se Bécsben, se Budapesten nem rendelkezik kutatási joggal a közös iratanyag felett. Annak ellenére, hogy ezt részükre a badeni egyezmény elvei alapján mind Ausztria, mind Magyarország felajánlotta. Legyünk rá büszkék, korát meghaladó elveket tartalmaz az egyezmény, jóval később ezen elveket vette át és ajánlotta az ENSZ is a mostanság szétbomló államoknak. Szép példája, hogy lehet valami értelmeset és előremutatót alkotni, ha az ember hátra hagyja a civakodó, önérzetes  és durcos oldalát.

A delegátus működése majdnem folyamatos 1926 óta, a legsötétebb időkben volt pár év, amikor Mo. nem küldött ki delegátust "a múltat végképp eltörölni" szlogen jegyében, aztán pár év múlva újra felvették a munkát.  A bécsi Collegium Hungaricum vezetője, Miskolczi Gyula jelentette ki 1946-ban "Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal"
Jelenleg egy ember dolgozik a (polgári) levéltárban, mindkét állam képviselője előtt teszi le az esküt hivatalba lépése előtt. Főleg történészek munkáját segíti, valamint jegyzéket készít az iratanyagról.

MEGVAN!

Megcsináltam! Sikerült a nyelvvizsgám:))) Ugyan nem sikerült 90%-osra hoznom, mert az egyik szöveghallgatás a divatmodellekről nehezen ment, de 80%-kal se panaszkodhatok. Meg ugye ne legyek annyira maximalista.

Ezt vártam magamtól és végre hoztam is:) Kezdek reménykedni, hogy talán megindultunk a gödörből felfelé?? Annyira szeretném:) Mindenesetre mostanság több sikerünk van mint sikertelenség.

Még Anyukámnál lenne jó egy pozitív fejlemény, bár az is pozitív, hogy jól érzi magát. Ez a lényeg végül is. 

Lichterfest az Alte Donaun - avagy tűzijáték az Alte Donaun

1 hónappal ezelőtt tudtuk meg, hogy az Alte Donaun augusztus közepén tűzijáték lesz, és hogy lehet csónakot foglalni rá. Rögtön le is csaptunk az adandó alkalomra, már akkor is kb. csak az egyik csónakosnál volt még szabad evezős csónak. 

Aztán persze kiderült, hogy a férjem nem fog tudni jönni, mert legénybúcsúra megy, így maradtam magam, főleg, hogy az összes bécsi, pesti barátnőmnek más elfoglaltsága volt mára. Aztán sokat variáltam, hogy mit csináljak, végül arra jutottam, hogy mégse mondanám vissza, mert akkor meg csak lógna az orrom, hogy miért nem ott vagyok. Úgyhogy azt találtam ki, hogy a tűzijáték előtt nem sokkal kihajózok, így sokat még se kell csónakázni egyedül.

Ne kérdezze senki, hogy milyen alkalomból van a tűzijáték, nem tudom, annyit tudok, hogy a Radio Wien szervezi, és Lichterfest (vagyis fényünnep) a neve. Minden csónak, vizibicikli kap egy kis viharlámpát különböző színben, van amelyik lampiont, lufit v. éppen színes világítósort, így a parton levő éttermek is, amik persze dugig meg voltak telve. Ettől válik a dolog igazán romantikussá. A tavon van egy standja a Radio Wiennek innen adják a zenét, azonban azt tapasztaltam, hogy ha nem vagy elég közel hozzá, akkor nem elég hangos ahhoz, hogy messzebb is lehessen jól hallani. Természetesen az összes csónak, bicikli minden a tavon volt, így sokszor volt "forgalmi dugó" de kezelhető, mert ált. mindenki leparkol valahol és csak a víz sodorja, ami nem jelent veszélyt. 21:45 kor kezdték a tűzijátékot a tavon levő sziget előtti állványról, így igazán testközelből élvezhettem. Azért ilyen élményben se volt még részem, hogy a fejem fölé lőtték a tűzijátékot. Ettől vált aztán egészen különlegessé. Szép volt igen, és nagyon élvezhető. Az meg aztán plusz jó volt, hogy se előtte se utána nem volt tömegjelenet, mint akár Pesten v. akár Genfben is volt. Úgyhogy azt kell mondjam, hogy a tűzijáték része egyedül is nagyszerű volt, így nem bántam meg egyáltalán, hogy elmentem.

www.prater.at

Céges ügyintézések hete

A héten azt hiszem igen hatékonyak voltunk, ami az ügyintézéseket illeti (Wirtscaftskammer, Finanzamt, Bank). A cégkivonattal visszamentünk a kamarába, ahol felvettek a tagjaik közé, plusz elindították a Gewerbescheinhez vezető eljárást. Kellemes a kamara hozzáállása a cégalapítókhoz, látszik, hogy segíteni akarnak, szerveznek workshopokat ingyért pl. a kezdőknek, ahol az ember megismerheti a céges működés mikéntjeit. Ezenkívül pl. az itteni TB és adóhivatali bejelentkezéshez szükséges papírt a náluk levő adatok alapján kitöltötték (ill. hát a gép tölti ki, mint tudjuk, nem nagy mutatvány, ha van rá akarat és szándék), és kezembe adták a formalevelet, amit csak alá kellett írnom és elküldeni v. eljuttatni a megfelelő hivatalba. A megfelelő hivatalban meg kb. 5 perc alatt sorra kerültünk, nem kellett fél napokat hivatalba mászkálással tölteni. Azért így mennyivel könnyebb..:)) Pedig igazából nem kell hozzá sok minden, az ember sokszor egész kevés figyelmességtől milyen boldog..!!

Most igazából várjuk az adószámot, meg ezt a Gewerbescheint, utána mehet a buli. Szerencsére egy helyről már így is tudtam rendelni, úgyhogy augusztus végére, ha minden igaz, már lesz árum.

Úgyhogy most fel vagyok spannolva (hogy stílszerűen "német-magyarosan" fejezzem ki magamat), egyelőre teli vagyok várakozással, meg bizakodással, ami nagyon jó, már rég voltam ennyire lelkes.

Annak is örülök, hogy az összes ügyintézést meg tudtam csinálni németül, és visszanézve, hol van már az az énem, aki egy éve, hiába tudta mint kéne mondani, csak nem mert megszólalni még a boltban sem:)))

Első mozi - németül

Tegnap rászántuk magunkat, hogy elmenjünk megnézni a moziban a Hupikéktörpikéket - németül.

Finom légkondicionált moziban azért jobb volt, mint otthon a jó meleg szobában filmet nézni, meg amúgy is az első rész is tetszett nekünk, így hajrá. Otthoni mozira csekély esélyünk van, amikor arra járunk mindig van egyéb dolgunk stb. Az itteni angol mozi meg olyan zsúfolt, szűk, hogy oda nincs kedvünk többet menni.

Mondjuk a szöveg kisebb részét értettem egyértelműen (Pl. Hókupszpók szövegelését szinte alig, annyira torzítva beszélt), de a történést tudtam követni, és abból, amit megértettem összeraktam az egészet, így végül élvezhető volt a film. Minden Párizs-rajongónak ajánlom, nagyon szép felvételek vannak a városról, szinte az egészet megmutatja, és kiváló operatőri munkával.

Azt azért meg kell állapítsam, hogy a hallás utáni szövegértésem fejlődik tán a leglassabban, alig érzek változást a tavalyihoz képest...és igazából nem is tudom, mit lehetne vele kezdeni.

Útunk az első évfordulóig avagy az első év Bécsben

Ma nagy napot ünnepelünk, hiszen most van pontosan egy éve, hogy megérkeztem Bécsbe, és összeköltöztünk a férjemmel. Ha visszanézek arra az első napra, akkor látom magam mögött az egész utat, és az elmondható, hogy nem volt se egyszerű, se eseménytelen az az első év. Összességében azt hiszem eddig, hogy érdemes volt.

Nem igazán jó idegállapotban érkeztem ide annak idején. Egyszerre hagytam magam mögött a jól megszokott munkahelyemet, a szülői házat és az országot, ahol eddig laktam. Nyomasztott Anyukám betegsége, hogy nem sikerült az eredeti terv, a München. Ezer dolog volt, mind-mind az ellen vitt, hogy jól érezzem magamat. Ennek megfelelően az első hónap rettenetes volt, jól ismertem Bécset előtte is, úgyhogy a külföldi akklimatizáció oly sokat és sok helyütt emlegetett "nászutas" fázisa kimaradt, így rögtön az "alkudozás" fázisába kerültünk.

Sok időbe tellett ezekből kijönni, aztán jött az iskola, ahol végre volt társaságom, és a legfontosabb, hogy rendszeres elfoglaltságom, ezáltal persze kezdtem helyre állni.  Kezdtem mindent árnyaltabban látni, és ami még fontosabb, jól érezni magamat. Már nem voltam annyira elveszve a "városban" sem. Közben persze megszoktam a környezetemet, a lakást, az új körülményeket stb. Magyarán akklimatizálódtam.

Másik nagy fordulópont fél éve volt, amikor szakítottunk az eredeti tervünkkel, hogy továbbállunk, ha lehetőségünk van rá, Münchenbe. Ez egy meglehetősen nehéz, keserves döntés volt, mindkettőnket megviselt, elengeni azt, amit addig oly nagyon szerettünk volna. Mondhatnám úgy is, az élet nem adott rá zöld utat. Legsarkalatosabb ellenpontja természetesen a távolság volt, és az azzal összefüggő egyéb folyamodványok, mindezekkel szemben nem állt egy igazán jobbat és többet ígérő lehetőség. Viszont annál nagyobb volt az igény, legalábbis bennem, a stabilitásra. 

Úgyhogy maradtunk, és persze rögtön vállalni is kellett az ezzel járó következményeket, bizonytalanságot, amit csak mostanság, lassan de talán biztosan, kezdünk tudni felszámolni.

Nagy valószínűséggel a következő egy év is hasonló küzdelmes lesz, de van rá esély, hogy a végére már stabil, megalapozott hátterünk legyen.

Az első évforduló egyben már cégalapítási évforduló is a részemről, mert a mai napon hoztam el az osztrák cégünk cégkivonatát. Úgyhogy ez a nap valami új kezdete idén is. Bár még nincs meg hozzá a honlap-webshop, ez a férjemre vár, de 1-2 héten belül az amazonon már elkezdhetünk árulni. Teljes mellszélességgel persze majd akkor indulunk, ha már a saját honlapunkon működhetünk.
Új év, új lehetőségek!!

http://blogs.discovermagazine.com/intersection/files/2010/12/800px-4thFireworks1.jpg

Kalandos utazás haza: MÁV és az elektronikus vonatjegyek világa

Csütörtökön jöttem haza, és mivel az utazás ideje, körülményei (autó, vonat) nem voltak előre adottak, így az ÖBB-nél vettem a vonatjegyet. Mivel az ÖBB-nél megvan a lehetőség, hogy az ember csak simán kinyomtassa a vonalkodós jegyet, így én is ezt az utat választottam. Aztán persze kiderült, hogy azért még nem feltétlenül szükséges a technikai vívmányait használni, főleg ha az ember gyereke Mo. felé halad.

Úgy adódott, hogy az osztrák ellenőr a mi kocsinkig már nem jutott el, de ennek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, volt már, hogy úgy szálltam le vonatról, hogy nem kezelte a kutya se a jegyemet..A határ után jöttek a magyar ellenőrök, és én nyugodtan odaadtam nekik a szépen kinyomtatott jegyemet. Erre jött a meglepetés, és próbáltam levegőhöz jutni, amikor mondja nekem a hölgy, hogy a jegyem nem érvényes, mert nincs rajta pecsét. Mondom neki, hogy mégis milyen pecsét, amikor én nyomtattam. Hát, hogy az osztrák kalauz pecsétje, mert Ő most ezzel a jeggyel nem tud mit kezdeni, nem tudja eldönteni, hogy érvényes-e vagy sem. Néztem nagy kerek szemekkel, tényleg nem értettem mi a gondja. Aztán mondja tovább, hogy el kellett volna olvasnom az ÁSZF akárhanyadik bekezdés, 10. sor, A pontjában leírtakat, hogy a nyomtatott jegy csak akkor érvényes, ha az osztrák kalauz lekezelte, és mivel ez nem történt meg, így fizessem ki a jegyet - mégegyszer. Csak ámultam nagyokat. Na mondtam, hogy akkor mostantól rohangáljak az osztrák kalauz után a vonaton, hogy pecsételje már le nekem ezt a jegyet..? Összességében nem nagyon akaródzott nekem  - érthetően - kifizetni újra az utamat. Közben meg arra gondoltam, hogy Fro-ban v. Svájcban abból sincs gond, ha az ember nem nyomtat jegyet, csak simán a mobiltelefonján eltárolja és azt adja oda a kalauznak. Ettől mennyire messze vagyunk...Aztán utána futott egy két kört a vonaton a hölgy, mire visszaért már arra jutott, hogy mivel még egy férfi ugyanígy járt, így Ő most nem akar kiszúrni velünk, de legközelebb figyeljünk erre...