Kalandos utazás haza: MÁV és az elektronikus vonatjegyek világa

Csütörtökön jöttem haza, és mivel az utazás ideje, körülményei (autó, vonat) nem voltak előre adottak, így az ÖBB-nél vettem a vonatjegyet. Mivel az ÖBB-nél megvan a lehetőség, hogy az ember csak simán kinyomtassa a vonalkodós jegyet, így én is ezt az utat választottam. Aztán persze kiderült, hogy azért még nem feltétlenül szükséges a technikai vívmányait használni, főleg ha az ember gyereke Mo. felé halad.

Úgy adódott, hogy az osztrák ellenőr a mi kocsinkig már nem jutott el, de ennek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, volt már, hogy úgy szálltam le vonatról, hogy nem kezelte a kutya se a jegyemet..A határ után jöttek a magyar ellenőrök, és én nyugodtan odaadtam nekik a szépen kinyomtatott jegyemet. Erre jött a meglepetés, és próbáltam levegőhöz jutni, amikor mondja nekem a hölgy, hogy a jegyem nem érvényes, mert nincs rajta pecsét. Mondom neki, hogy mégis milyen pecsét, amikor én nyomtattam. Hát, hogy az osztrák kalauz pecsétje, mert Ő most ezzel a jeggyel nem tud mit kezdeni, nem tudja eldönteni, hogy érvényes-e vagy sem. Néztem nagy kerek szemekkel, tényleg nem értettem mi a gondja. Aztán mondja tovább, hogy el kellett volna olvasnom az ÁSZF akárhanyadik bekezdés, 10. sor, A pontjában leírtakat, hogy a nyomtatott jegy csak akkor érvényes, ha az osztrák kalauz lekezelte, és mivel ez nem történt meg, így fizessem ki a jegyet - mégegyszer. Csak ámultam nagyokat. Na mondtam, hogy akkor mostantól rohangáljak az osztrák kalauz után a vonaton, hogy pecsételje már le nekem ezt a jegyet..? Összességében nem nagyon akaródzott nekem  - érthetően - kifizetni újra az utamat. Közben meg arra gondoltam, hogy Fro-ban v. Svájcban abból sincs gond, ha az ember nem nyomtat jegyet, csak simán a mobiltelefonján eltárolja és azt adja oda a kalauznak. Ettől mennyire messze vagyunk...Aztán utána futott egy két kört a vonaton a hölgy, mire visszaért már arra jutott, hogy mivel még egy férfi ugyanígy járt, így Ő most nem akar kiszúrni velünk, de legközelebb figyeljünk erre...