Bécsi magyar levéltári delegátus

A napokban volt egy interjú a MR1-en a bécsi magyar levéltári delegátusvezetővel http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/arcvonasok-110323/arcvonasok-elozetes-fazekas-istvan-leveltari-delegatus.html.

Mivel személyesen megismertem őt a tavasszal, így különösen érdekes volt hallgatni. Ami még inkább tetszett, hogy mintha kezdene nőni az érdeklődés az emberekben a levéltári munka iránt, mert mi másért lett volna az interjú? Mindazonáltal én úgy gondolom, hogy arról otthon kevesen tudnak mind a mai napig, hogy a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban dolgozik egy magyar ember, aki a Magyar Országos Levéltár kiküldöttje, tehát a MOL alkalmazásában áll, de a munkahelye Bécsben van, és a bécsi levéltárban található iratokkal foglalkozik. (A Kriegsarchivban is van magyar delegátus, de arról nem szólnék) Ennek "oka" az 1926-os badeni titkos egyezmény Ausztria és Magyarország között, aminek értelmében a Magyarországot is érintő iratanyag Bécsben maradt, és a közös szellemi tulajdonnak minősített anyag kutatására egy állandó magyar delegátus létesült Bécsben.

Amikor a Monarchia felszámolásra került, az utódállamok 2 elv mentén indultak el a közös irattanyag ügyében:
- az egyik - ezt követték az "újonnan létrejött államok", hogy az összes iratot szét kell hordani abba az országba amelyikhez szerintük tartozik, tehát jöhet a huzakodás, papírtépkedés:)),
- a másikat Ausztria és Magyarország követte, hogy az iratok maradjanak egy helyen és mindenki rendelkezzen kutatási joggal felette.

Magyar részről ennek az is volt az oka, hogy az ország féltette a Budapesten levő levéltárban található iratanyag egyéségét is a saját nemzetiségeitől. Ezt frappánsan úgy lehet megfogalmazni, ahogy valahol olvastam is, hogy Mo. egyszerre volt nemzetállami a birodalmi központ, Bécs felé (tehát önállóságra törekvő), és nagyhatalom (tehát önállóságot korlátozó) a saját nemzetiségei irányába. Itt most ez a kettő összhangot talált: nem harcolt Bécs ellen, cserébe viszont ugyanezt várta a nemzetiségektől is. Hiszen szorított a hurok, kiderült már, hogy ez a kettő nem játszható párhuzamosan tovább.

A végén mi jártunk jól, Ausztriától a csak minket érintő anyagokat megkaptuk, a közös iratok maradtak ahol voltak, a többi utódállam pedig se Bécsben, se Budapesten nem rendelkezik kutatási joggal a közös iratanyag felett. Annak ellenére, hogy ezt részükre a badeni egyezmény elvei alapján mind Ausztria, mind Magyarország felajánlotta. Legyünk rá büszkék, korát meghaladó elveket tartalmaz az egyezmény, jóval később ezen elveket vette át és ajánlotta az ENSZ is a mostanság szétbomló államoknak. Szép példája, hogy lehet valami értelmeset és előremutatót alkotni, ha az ember hátra hagyja a civakodó, önérzetes  és durcos oldalát.

A delegátus működése majdnem folyamatos 1926 óta, a legsötétebb időkben volt pár év, amikor Mo. nem küldött ki delegátust "a múltat végképp eltörölni" szlogen jegyében, aztán pár év múlva újra felvették a munkát.  A bécsi Collegium Hungaricum vezetője, Miskolczi Gyula jelentette ki 1946-ban "Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetésünk a saját múltunkkal"
Jelenleg egy ember dolgozik a (polgári) levéltárban, mindkét állam képviselője előtt teszi le az esküt hivatalba lépése előtt. Főleg történészek munkáját segíti, valamint jegyzéket készít az iratanyagról.