Útunk az első évfordulóig avagy az első év Bécsben

Ma nagy napot ünnepelünk, hiszen most van pontosan egy éve, hogy megérkeztem Bécsbe, és összeköltöztünk a férjemmel. Ha visszanézek arra az első napra, akkor látom magam mögött az egész utat, és az elmondható, hogy nem volt se egyszerű, se eseménytelen az az első év. Összességében azt hiszem eddig, hogy érdemes volt.

Nem igazán jó idegállapotban érkeztem ide annak idején. Egyszerre hagytam magam mögött a jól megszokott munkahelyemet, a szülői házat és az országot, ahol eddig laktam. Nyomasztott Anyukám betegsége, hogy nem sikerült az eredeti terv, a München. Ezer dolog volt, mind-mind az ellen vitt, hogy jól érezzem magamat. Ennek megfelelően az első hónap rettenetes volt, jól ismertem Bécset előtte is, úgyhogy a külföldi akklimatizáció oly sokat és sok helyütt emlegetett "nászutas" fázisa kimaradt, így rögtön az "alkudozás" fázisába kerültünk.

Sok időbe tellett ezekből kijönni, aztán jött az iskola, ahol végre volt társaságom, és a legfontosabb, hogy rendszeres elfoglaltságom, ezáltal persze kezdtem helyre állni.  Kezdtem mindent árnyaltabban látni, és ami még fontosabb, jól érezni magamat. Már nem voltam annyira elveszve a "városban" sem. Közben persze megszoktam a környezetemet, a lakást, az új körülményeket stb. Magyarán akklimatizálódtam.

Másik nagy fordulópont fél éve volt, amikor szakítottunk az eredeti tervünkkel, hogy továbbállunk, ha lehetőségünk van rá, Münchenbe. Ez egy meglehetősen nehéz, keserves döntés volt, mindkettőnket megviselt, elengeni azt, amit addig oly nagyon szerettünk volna. Mondhatnám úgy is, az élet nem adott rá zöld utat. Legsarkalatosabb ellenpontja természetesen a távolság volt, és az azzal összefüggő egyéb folyamodványok, mindezekkel szemben nem állt egy igazán jobbat és többet ígérő lehetőség. Viszont annál nagyobb volt az igény, legalábbis bennem, a stabilitásra. 

Úgyhogy maradtunk, és persze rögtön vállalni is kellett az ezzel járó következményeket, bizonytalanságot, amit csak mostanság, lassan de talán biztosan, kezdünk tudni felszámolni.

Nagy valószínűséggel a következő egy év is hasonló küzdelmes lesz, de van rá esély, hogy a végére már stabil, megalapozott hátterünk legyen.

Az első évforduló egyben már cégalapítási évforduló is a részemről, mert a mai napon hoztam el az osztrák cégünk cégkivonatát. Úgyhogy ez a nap valami új kezdete idén is. Bár még nincs meg hozzá a honlap-webshop, ez a férjemre vár, de 1-2 héten belül az amazonon már elkezdhetünk árulni. Teljes mellszélességgel persze majd akkor indulunk, ha már a saját honlapunkon működhetünk.
Új év, új lehetőségek!!

http://blogs.discovermagazine.com/intersection/files/2010/12/800px-4thFireworks1.jpg