Látogatás az ORF-nél

Tudom, kicsit sokáig nem írtam. Nagyon lefoglal a kis cégünk felépítése, és eddig még igazán eredményről nem is tudok beszámolni. Az Ebayen sikerült először elindulni, most úgy látszik az Amazon is kiverekedte magát a sötét alagútból, és működik, de náluk nyugtával dicsérjük a napot... A saját webshop készítését kiadjuk egy külsősnek, mert férjemnek nincs ideje arra, hogy tisztességgel megcsinálja, és az is látszik, hogy ez se megy egyik hétről a másikra, tehát igencsak sok türelmet igényel a vállalkozás az elején. Persze én rögtön szeretnék mindent, de láthatóan nem működik.

A mai napra volt egy ORF-es látogatás lefoglalva. Telefonon kellett előre bejelentkezni egy klasszikus vezetésre az osztrák televíziónál. Eredetileg a Wien Heute nevű műsor után láttuk az ajánlóban, hogy van ilyen lehetőség, és a Heute stúdióját néztük volna meg leginkább, de sajna arra nem volt vezetés. Végigvezettek minket több stúdión, megmutatták, hogy hol és hogyan készülnek az egyes műsorok. Az egész egy nagy gyár, a stúdiók között mindenhol raktárak, targoncák stb. Kiderült, hogy a stúdiók mindegyike azért ovális v. kör alakú, mert ott nem látszik pontosan, hogy hol a vége, ki milyen távolságra van az objektumoktól. Feketének meg azért fekete kb. az összes stúdió a dekoráción kívül, mert arra lehet legjobban a színeket kivetíteni. Ezeken a részeken sehol egy ablak, tehát azt se tudja az ember, hogy kinn nappal van-e v. este. Megmutatták azt a kamerát is, ami a bemondónak kivetíti a szöveget, amit mondania kell, persze úgy hogy előtte azért kívülről megtanulta. Alulról felfelé jön a szöveg, és se nem gyorsan, se nem túl lassan. Volt egy kisebb játék egy bemutatóstúdióban, ahol egy kék háttér elé ültek páran, és az illetőt aztán bevetítették különböző filmrészletekbe, tehát mintha ő is ott lett volna. Tiszta csalás az egész:)))

Az is kiderült, hogy az ORF-nek az egész régióban csak Budapesten van tudósítója, se Prágában, se Pozsonyban nincs, a budapesti iroda alá tartozik az összes régiós ország. Azt hiszem, ezt most ebben az esetben pozitív jelnek kell tekintenünk.

 A Konkret stúdiója

Világítástechnika

A leány bevarázsolták az adásba a monitoron

A legnagyobb stúdió

A "gyár"

A raktár

Filmajánló: Berlin, a fal leomlik

Az elmúlt napokban találtam egy jó német filmet, aminek a címe Berlin, a fal leomlik vagy németül Wir sind das Volk. Rögtön tudtam, hogy ez nekem való film, a németek általában elég jó filmet készítenek az NDK napjairól. Nem mondom, hogy mindig pontos és reális, de az biztos, hogy a sok amerikai II. világháborús film után, amiben mindig Amerika meg az amerikai katonák a félistenek, felüdülés olyan filmet is látni, ami rólunk is szól, vagyis ha nem is közvetlenül, de mégis a sorsunk nagyrészt egy volt az akkori NDK-val. Ilyen témájú filmek voltak: A mások élete, az Alagút, a Légihíd, és ez a mostani is. Sajnos ezeknek a filmeknek az amerikai filmekkel ellentétben sokkal kisebb a viszhangjuk, jóformán alig tud valaki a létezésükről, ezt a filmet is a TV2-nek sikerült hajnali 2-kor adni, mi se ott néztük...

1989-ben járunk, annak is a második felében, közel az összeomlás, de még ennyire a végén is a rendszer minden erővel próbálta az embereket visszafogni.

A film fő témája egy szerelmespárról szól, ahol a férfi újságíró, és már több gondja volt a Stasi-val. Ezért, hogy ne kerüljön újra börtönbe egy társával szökni próbál a berlini falon keresztül még 1983-ban. Sajnos a szökés csak neki sikerült, társát a határőrség lelővi. A férfi az NSZK-ban egy tévéstúdiónak dolgozik, és az NDK-ban maradt párja ill. annak testvére segítségével juttatnak át hozzá videófelvételeket az NDK-ban zajló eseményekről, amiket ő a nyugati tévékben bemutat. A Stasi természetesen a nyomukban, megpróbálják kideríteni, ki juttatja át neki a határon a felvételeket, a barátnőjét megfigyelik. A barátnője közben megtudja, hogy terhes. A film ezután 1989-ben folytatódik, a nő a már nagyobbacska gyerekkel Mo-ra megy, hogy onnan átszökjön Ausztriába, ez azonban csak a gyereknek sikerül, a nőt elkapja az államrendőrség, és visszaszállítják Németo-ba. Ott mindenféle kínzásnak vetik alá, hogy meg tudják tőle, ki és hogyan juttatja át a filmeket a határon. A nő kitart igen sokáig.

Közben a rendszer kezd összedőlni.

Ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy a mai ember problémája mennyire kicsi az akkori ember problémájához képest? Manapság, amikor az ember jöhet-mehet a világban, azt mond, ír le, amit akar, és mindezt természetesnek vesszük. Ott azok az emberek ezekért küzdöttek akár az életük árán is, kérdés, hogy meg tudjuk-e becsülni a tettüket? Képesek vagyunk-e értékelni eléggé a szabadságot? Igenis fontos, hogy a fiatalság is megismerje azt, ami akkor történt, hogy tudja, érezze, hogy nem volt mindig minden így, és hogy az az idő soha ne jöjjön vissza.

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt? 

Ki tett itt csontból, húsból törvényt? 

És kérdik, egyre többen kérdik, 

Hebegve, mert végképp nem értik – 

Ők, akik örökségbe kapták –: 

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

/Márai Sándor/

Mariazell: kirándulás a szülőkkel

Szüleim kívánsága volt, hogy vigyük el őket Mariazellbe, mikor jönnek hozzánk. Gondoltuk miért ne? Úgyse nagyon voltunk sehol a nyáron, ottalvásos helyen meg tényleg sehol se, így jól jött, hogy kicsit "nyaralhatunk". Sajnos az idő nem túlzotttan kedvezett a programnak, pénteken igen borult és hűvős idő volt. Aztán szerencsére szombatra már jobb idő lett.

Előtte kicsit utánanéztem ennek a Mariazellnek, mert nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy valamiért szeretnek oda magyar zarándoklatokat szervezni. Amennyit megtudtam, hogy volt egy Magnus nevű szerzetes, aki térítő útra indult, és útja közben egy szikla zárta el előtte az utat. Vitt magával egy Mária szobrot, Máriához imádkozott amikor a szikla kettéhasadt és folytathatta az útját Máriazellbe. Hálából egy oltárt emelt Máriának. Később (Anjou) Nagy Lajos királyunk szintén hálából a pogányok ellen nyert ütközetért elzarándokolt ide, és pénzt és egy Mária képet ajánlott fel a templomnak, ezért a templom előtti két szoborból az egyik Lajost ábrázolja.

Ennyi a története a kegyhelynek. A templom klasszicista-barokk stílusú, az oltáron van elhelyezve a Mária-szobor.

Templom belseje

I. Nagy Lajos király szobra

A városka maga igen rendezett, és látszik rajta, hogy jól megy neki. Szépen ápolt házak, gondozott utcák, ami nagyon tetszett az a lámpaoszlopokon levő virágköltemény, szinte mindegyiken volt, gyönyörűek, és irigykedtünk, hogy errefelé ilyen szép a petúnia is, így megnő és nem kopaszodik fel. Egyébként meg minden második ember az magyar.

városi látképek

A férjemmel felmentünk a közelben levő hegyre is felvonóval. Fenn a hegyen már igen hideg volt, jó volt, hogy a melegebb kabátomat vittem magammal, pedig csak 1200 valahányon voltunk. Itt tettünk egy kisebb sétát, mert azt olvastam, hogy szép kilátás van az Erlaufsee-ra meg a Hubertusseere is. Sajna a kilátás igen messziről volt és csak egészen picinek lehetett látni a tavakat, de a mozgás jó volt, erdőt mászni mindig jó, és az alpesi erdőknek egész más hangulata van, mint az otthoniaknak.

fenn a hegyen

Vissza a városba, van még egy nevezetesség, amit megnéztünk, az egy mechanikus betlehem a kálváriánál. Igazából nem kifejezetten betlehem, mert Jézus egész életét bemutatja, és főleg a stációkat, meg van  építve apró emberekből, tárgyakból az egész, és egyes dolgok, karok stb mozognak. Pl. a sírnál a kő, hol teljesen eltakarja a sírt, hol kinyílik. Jópofa.

mechanikus betlehem

Mariazell közelében van a Máriavízesés (Marienwasserfall), nagyon kell figyelni az úton, mert alig lehet megtalálni, kb., csak a szállóban beszerzett térkép alapján sikerült eljutni oda, meg úgy, hogy végig sassoltunk, amikor már gondoltuk, hogy na errefelé kell majd leágazni. Gyalog kell bemenni, de nem sokat. Láttam már sok vízesést, de mindig érdemes megnézni, ez is nagyon szép volt, és nem is kicsi. Ehhez képest alig látogatott, nem is értem....

Marienwasselfall

Másik közelben levő természeti látványosság, a Hubertussee. Ide se egyszerű odatalálni, másodszorra sikerült csak, szintén a szállóban kapott térkép segítségével. A hegyek között egy kis tavacska, van rajta egy vízerőmű, ami egyben híd is, és rajta egy Szt.Margit szobor, mint a prágai Károly-hídon. Erre se sok turista jár, pedig kedves, hangulatus hely, egy-két házzal a tó partján.

Hubertussee

A tóhoz vezető út mellett, lehet látni egy Ferenc József szobrot is.

Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz

Kérésre írnék egy regényről, amit most olvastam. Nem szoktam itt könyvekről írni beszámolót, és nem is mondtanám, hogy ez a legjobb könyv, amit olvastam mostanság, de Karina kedvéért a Café et Croissant blogról szívesen megteszem. 

A könyv címe: Kedves Jó barátném!, és Ferenc József leveleit tartalmazza, amiket Schratt Katalinhoz írt. Gyakorlatilag végig a leveleket idézi be a könyv, egy-két kiegészítő megjegyzéssel, írással. Schratt Katain az uralkodó barátnője volt, de általános vélekedés szerint testi kapcsolat nem volt közöttük, csak lelki társak voltak, ha lehet így mondani. Magát a színésznőt Erzsébet szerezte a férje mellé, miután Őneki már nem volt kedve a férjével foglalkozni, helyette utazgatni akart,  így támogatta a két fél kapcsolatát, hiszen a színésznő adta meg Ferenc Józsefnek azt, amit normális esetben a feleségnek kellett volna megadni. Kifelé, a külvilág felé Schratt Katalin Erzsébet barátnője volt, és ennek alapján találkozhatott nyugodtan magával az uralkodóval. Olyannyira, hogy Ferenc József és Erzsébet egymás közti levelezésében is sokszor emlegetik a barátnét, sőt a 2 nő még tanácsot is ad egymásnak vagy aggódást is fejeznek ki egymás iránt Ferenc József közvetítésével. Ennek ellenére Erzsébetnél ez nem lehetett más, mint "hála" aziránt a nő iránt, aki tehermentesíti őt, hiszen verseiben kifejezetten negatív véleményt formál Schratt Katalinról.

Schönbrunnban a park mellett szereztek a színésznőnek házat (Gloriettegasse és a Maxingstraße sarkán), így a parkban sétálhatott együtt a két fél. A Hofburgban meg Ferenczy Ida lakosztályában volt ugyanez biztosítva.

Ennek alapján Ferenc József leginkább Schönbrunnban szeretett tartózkodni, hiszen számára ott volt a legkellemesebb lehetőség a színésznővel lenni. Több esetben, amikor akár Budán, akár máshol volt, és onnan írt levelet, mindig kifejezte a vágyát, hogy bárcsak ott lenne Schönbrunnban. Általában reggel találkoztak, igen korán, 7 órakor, így a színésznőnek már 5 kor fel kellett kelnie, hogy rendbe tegye magát.
Kettejük viszonya sose lett olyan közvetlen, mint amilyen várható lenne, Ferenc József mindvégig megtartotta a pár lépést távolságot irányába, végig magázták egymást.

Ezenkivül az első nő Ferenc József életében végig a felesége maradt, neki mindig úgy írt hogy "Édes szeretett lelkem", Schratt Katalinnak meg úgy hogy "Legdrágább barátném"

A levelezés nagy része magánjellegű dolgokról szól, ha szóba is kerül benne a politika olyan felszínesen, hogy nem nagyon lehet érteni, követni a mögötte húzodó folyamatokat. A levelek mögött nem annyira az uralkodó van, hanem inkább csak egy férfi, aki szeretetre vágyik, és nem nagyon kapja meg, hiába "pedálózik" érte.
Erzsébet halála után a két fél viszonya megromlik, egyrészt nincs már ürügy/hátvéd arra, hogy miért is találkoznak, másrészt ettől a színésznő megsértődik, hogy Ferenc József őt nem vállalja fel eléggé a nyilvánosság előtt.

Azt a népszerűséget, ami Ferenc József és Erzsébet személyét övezi Ausztriában de még Mo-on is, meg a világ többi részén, maguk az említett személyek egyénisége nem indokolja. Se Ferenc József, se Erszébet nem volt különösebben tehetséges még osztrák szemszögből nézve sem. Mégis valószínűleg az általuk is fémjelzett kor volt az az időszak itt Közép-Európában a meglévő nehézségek ellenére is, ami mind gazdaságilag, mind kultúrálisan olyan fejlődést mutatott, indított, amit azóta se sikerült semmilyen szinten újra bemutatnunk, kiv. talán Ausztriát. A XX. század magával rántotta a régiót, immár a közös, valamely biztonságot nyújtó állami/birodalmi keret hiányában könnyen és gyorsan 2 nagyhatalom áldozatául esett: mind Németország, de főleg a Szovjetunió diktatórikus uralma olyan sebet ejtett a térségen, amit még évtizedek múlva se fog tudni kiheverni. Ezenkívül, ahogy Brigitte Hamann a Rudolfról szóló könyve végén írja "Ausztria-Magyarország pedig sok kisebb, egymással marakodó nemzetállammá hullott szét", akik még véletlenül se keresik az egymással közös gyökereket vagy az egymással való összefogás mélyebb, nemcsak látszólagos lehetőségét. Pedig, ahogy a Der Standard tavasszal megállapította, az 1. világháború kitörésének jövőre esedékes szomorú 100 éves évfordulója jó ürügyet adhatna az együtt gondolkodásra, hogy mi és miért is történt a háború végén.

Amazonos kalandok - avagy regisztráltunk eladóként az amazonon

Mivel minden szükséges alkatrész megvolt  hozzá, adószámtól kezdve a cégkivonatig, így nekiláttunk regisztrálni az Amazonon, hogy míg a saját weblapunk nem megy, addig is ott áruljuk a cuccokat. Gondoltam egy nyugodt délelőtt nekiállok és pikk-pakk meglesz és tölthetem fel a termékeket. Hogy mennyire tévedtem....az elég hamar, kb. 1 óra múlva kiderült.

Ugyanis mindenféle papír, dokumentum feltöltését elvárták. Kezdődött azzal, hogy bár meg lehetett adni, hogy a személyi igazolványt Magyarországon állították ki, de az általuk megadott rubrikákba csak kevesebb számot tudtam írni és az igazolványom egyáltalán nem volt összhangban azzal, amit ott ábrázoltak, tehát nem lehetett megcsinálni. Ők azt írták, hogy a hátlapon egy sorban van a gép által generált számsor, az enyémen 3 sor volt, és abban is kevesebb szám összességében.

Másik probléma a villany, gáz és egyéb számlaigénnyel volt, ugyanis mi, mint gondolom sokan mások is, internetes banki átutalással fizetjük a számlákat, ráadásul a férjem nevében, a cég meg az én nevemen van (húúú ez már rendkívül bonyolult az amazonnak) és persze az Amazonnak nem jó a nyomtatott számla, végül is ki tudja, hogy ők hányadik században élnek???

A cég nevén nyílván nincs se villany, se egyéb közüzemi számla, hiszen egy webshop ált. az ember saját lakásán működik és nem valami üzlethelyiségben, ez is nehezen ment át.

Amikor ezeket szépen leírtam, jött az újabb probléma.

2 helyen is kérték a személyim feltöltését, mivel az egyik oldala egyik a másik egy másik pdf-ben volt, gondoltam, hogy az egyiket ide, a másikat oda töltöm fel, csak össze tudják rakni, persze nem sikerült ez a mutatvány nekik, megállapították, hogy csak az egyik oldalát töltöttem fel:))))

Szépen egyberaktam a személyi oldalait, aztán gondoltam hajrá, akkor meg nem ment a feltöltés, egyszerűen üres az az oldal:))) Akkor már kezdett nagyon komikus lenni.

Írtam nekik, hogy most akkor mi van. Semmi válasz, megírtam még egyszer, semmi. Ez így ment 5 napig, és én minden nap írtam nekik, de semmi. 

Egyszer beszéltem velük telefonon, na annak se volt semmi értelme. A csávó valahol Németországban ülve, a betűzésnél az I betűről India jutott eszébe, az Irene nem volt meg neki. Aztán az hogy az e-mailcím vége punkt at. Ezt kb. harmadszorra fogta fel. Aztán megállapította, hogy megkapták az e-mailjeimet és majd válaszolnak rá. Ennyiből állt a kompetenciája...

Persze végig, se mailben, se telefonon nem sikerült egy olyan emberhez eljutni, aki mondjuk az ügyet intézné vagy legalább lenne rá hatása. 

A végén már azt írtam nekik, hogy mondják már meg, hogy miért nem válaszolnak a kérdéseimre. Na erre végre jött egy választ, hogy technikai problémájuk van, de már dolgoznak rajta, és majd szólnak ha jó lesz...Mondjuk ezt az informaciót igazán megoszthatták volna az emberekkel vagy legalábbis a segítségkérő formatnyomtatvány oldalán...Persze addig nem tudok árulni meg semmit se

Úgyhogy az amazon nálam eléggé bemutatkozott...meg a mátrix szervezet is, ahol egy x. feladat nem tartozik egy emberhez sem.

Fiákerezés Bécsben

Ma ünnepeltük a 3. házassági évfordulónkat, így ebből az alkalomból elmentünk fiakerezni, amit már több alkalomból szerettünk volna, de valahogy sose lett belőle semmi. 2 útvonalból lehet választani, az egyik a kis körút 60 euróért, a másik a nagy körút 80 euróért. Ez utóbbi 40 percig tart. Vicces volt, amikor a kocsis magyarázta nekünk, hogy hol mit látunk, de rendesen bólogattunk, úgy csináltunk, mintha turisták lennénk, pedig hát nem. Végigvisz a Freyungon, a Hofburgon és környékén, ill. a Stephanskirche környékén, néha úgy tekeregtünk erre-arra, hogy már magam se tudtam, hogy merre az arra.

Romantikus út volt a pacikkal, jókat zötykölődtünk a sokszor kockaköves úton, így el próbáltuk képzelni, hogy mi vagyunk Deák és épp az uralkodóhoz jöttünk audenciára::)))) Más kérdés, hogy végül senki nem fogadott minket a Hofburgban:))

Kirándulás Wachauba - hajótúra

Nagyon szép idő köszöntött ránk most szombaton, se meleg nem volt, se hideg, és még a nap is sütött. Ezért aztán fogtuk magunkat, és tettünk egy kirándulást a Wachauban, ami a világörökség része. Gyakorlatilag Wachau nem egy település, hanem egy egész régió, kultúrtáj Krems és Melk között. Bortermelő vidék, végig a part mentén a napos oldalon szőlőültetvények sora.

Kremsig elmentünk autóval, onnan viszont jött a dolog lényegi része: hajóra szálltunk. Melkig a hajóút 3 órás, hiszen áramlással szemben haladunk, így én vittem magammal egy könyvet, hogy az eseménytelenebb részeken tudjak olvasni, kinn a hajón, a legfelső részen. Szerencsére nem voltak sokan, valószínűleg az iskolakezdés miatt sem, így kellemesen el tudtunk helyezkedni. Egy magyar csoporttal összefutottunk, ők alkották a hajó nagyobbik részét:) 

Egész nyáron nem voltunk sehol kettesben, kvázi végigmelóztuk a nyarat, így nagyon jól esett a kis kikapcsolódás, mégha csak egy napos is volt és mégha csak - innen nézve - belföldi is.

Kremstől elhaladva

Az út során kisebb-nagyobb falvakat, igen jól megművelt szőlőültetvényeket - a hegy oldalában, sokszor igen lehetetlen helyeken (az egyik magyar útitárs meg is jegyezte, hogy ha Mo-on így hasznosítanák és művelnék a mezőgazdasági földterületeket, akkor robbogna a gazdaság:))),szerintem azért nem ilyen egyszerű a dolog, de mint mindenben ebben is van valami) és itt-ott várromokat lehetett látni.

Dürstein

Spitznél, ami állítólag a Wachau közepe, kiszállt a fél hajó, így a magyar csoport is, helyette jöttek egyéb népek fiai. 

Spitz

Schloss Schönbühel

Utána, jóval ebéd után érkeztünk Melkbe. 1-2 hónappal ezelőtt öntöttel el őket a Duna, legalábbis az óváros lejjebb levő részeit, és hogy ez még nem tűnt el nyomtalanul, arra utalnak a tér közepén levő munkálatok nyomai.

Melk az árvíz után 2 hónappal

Több háznál láttuk,hogy a meszelést már befejezték, de a ház még nincs átadva, nem használják, ez főleg a part menti házakat érinti, feljebb már nincs ilyen látvány, ott minden normális mederben folyik. Őket már nem érte el a árvíz. Ebéd után, ami felejtős volt mentünk a katedrálisba. Nem volt sok időnk rá, így szinte csak végigrohantuk, mert ment vissza a hajónk. Nekem a legjobban a könyvtár meg a csigalépcső tetszett, a könyvtár egy olyan könyvmolynak mint én, nem vitás, hogy tetszik, ha csak egy sort odaadnának nekem azokból a régi könyvekből .....:))) A katedrális nagyon barokk, teli van arany diszítéssel, így nekem nem jött be, bocs azoknak, akik a barokk rajongói:))) A barokk nem az én stílusom, így a heiligenkreuzi apátság rám nagyobb hatást gyakorolt, mint a melki katedrális...

Katedrális belülről

Apátság parkja

A csigalépcső