Bécsi fotók 1. rész: Schönbrunn és az Opera

Gondoltam, ha már időm van, akkor csinálok egy fotósorozatot a bécsi nevezetességekről. Úgy terveztem, hogy majdnem minden nap, amikor itt vagyok, elmegyek egy helyre és lefotózom, mert eddig sokszor volt az, hogy ott voltam de nem volt nálam a fényképezőgépem, és hát úgy nem ugyanolyan. Na jó, Bécsről amúgy már van egy rakás fotóm a korábbi évekből, de így összeszedve még egy sincsen. Ha még lesz a végére energiám és időm, akkor csinálok egy sorozatot a bécsi magyar emlékekről is.

Az első nap, amikor ezt terveztem pont szerencsém volt, mert leesett vagy 10 centi hó és hát a havas táj amúgy is hálás téma, meg téli gyerek vagyok, imádom a havat, úgyhogy fogtam magam és siettem fotózni, mielőtt még összetapossák és nagyon latyakos lesz.

Bécsi Operaház télen:

Schönbrunn télen:

 

Copyright: saját

Bécs, a pozitívumok listája: Top 10 helyett Top 8 (frissítve)

Mivel már fél éve itt vagyunk összesíteném az eddigi megfigyeléseinket, hogy mennyi pozitív ill. negatív élmény ért minket itt. Első körben jöjjön a pozitív mérleg:

1. Közlekedés: nagyon jól szervezett és tiszta. U-bahnnal el lehet jutni a város majdnem minden részére, a távolabbi helyekre S-bahn összekötettés van. Az S-bahnok általában 20 percenként járnak és rendes városi közlekedési eszköznek is lehet őket használni rendes jeggyel, bérlettel, tekintettel arra, hogy bár az agglomerációt kötik össze a várossal, a városban sok megállójuk van, így városon belül is nagyon praktikus használni őket, ha olyan relációban kell közlekedni. Pl. Práter-WienMitte-Rennweg, ahol az összes arra haladó S-bahn megáll, így 5 percenként v. még sűrűbben jön egy jármű.

2. Bizonyos fokú otthonosság érzése: Bécs az egyedüli külföldi város, ahol a magyar ember általában valamennyire otthon érzi magát, azt hiszem ezt túlzottan nem kell magyaráznom.

3. Szép és ápolt parkok. Bécsben elég sok park van és ami tetszik benne, hogy padokkal, virágokkal, sportolási lehetőségekkel is el vannak látva. Mi leginkább a Donauparkot ismerjük, erről írtam is korábban, hogy mennyi mindent lehet ott csinálni a szabad levegőn.

4. Kiülős vendéglátóhelyek: amit otthonról nagyon hiányolok, itt megvan, hogy nyáron, tavasszal ki lehet ülni az adott étterem kertjébe és árnyas fák alatt v. szép utcai környezetben elfogyasztani a bort, ételt v. aki amit szeret. Különösen igaz ez a heurigerekre - borozókra Grinzingben v. Neustift am Waldeban de megvan ez  Spittelbergben is, ami városrészt direkt így alakítottak ki.

5. Közbiztonság: Bár valószínű ez sem a régi már, de azért tegyük hozzá, hogy még nem is olyan rossz mint Bp-en. Az biztos, hogy itt nem kell félni úgy a lakásbetőréstől mint otthon, hogy lassan már Bp jobb negyedeiben is be-bepróbálkoznak az illetékesek, de általában az egyéb otthoni dolgoktól sem. Bár állítólag bicikli lopás van de egy ismerősünk simán otthagyta a belváros közepén egy esti sőrőzés idejére a biciklijét és nem lopták el. Nekem volt olyan esetem is, hogy a Billa-ban úgy össze voltak ragadva a kocsik, hogy már 5 percre küzdütt 3 ember vele és még mindig nem tudta szétszedni. Én bedobtam egy 50 centet hogy az első kocsit vihessem, mert gondoltam ebből nem lesz semmi és haladni akartam. A végén a boltosok szétvágták a kocsikat és az egyik pasi jött utánam hogy visszaadja a benn maradt 50-esemet.

Éjszaka is simán haza lehet menni anélkül, hogy zavarosabb emberekkel találkozna az ember v. incidens érné.

6. Egészségügy: Bár én azt mondom és tartom, hogy a magyar orvos tudásban messze a legjobb egész Európában, de a rendszer agyonnyomja őket. Itt a rendszer jó, nem tökéletes, de jó, legalábbis amit látok belőle. Otthon eü-ben dolgoztam így ott erősen láttam a szituációt. Bécsben nincsenek SZTK-k, tehát nincs olyan rendelő, ahol bemész és mindenféle rendeléssel találkozol. Orvosok vannak és minden orvosnak külön rendelője, ami az ővé, és van egy internetes kereső oldal, ahol mindenféle kritérium alapján kereshetsz rá az orvosra (Pl. beszél-e magyarul). A pénzt a betegek után is az orvos kapja és nem az SZTK, így abból a pénzből tud gazdálkodni és érdekelt abban, hogy a beteg nála maradjon. Otthon sajnos ez nem így van, mert hiába jó az orvos, attól még a hivatalos fizetése ugyanannyi lesz ha 10 betege van meg ha 20 akkor is.

7. Akadálymentesítettség: Szinte mindenhova el lehet jutni anélkül, hogy böröndőt, babakocsit, egyéb ilyen dolgot meg kéne az embernek emelnie, mivel a legtöbb megálló akadálymentes, a járművek nagyrésze úgy szintén, ez alól nagy kivétel a villamoshálózat.

8. Állandó fejlesztések: Bécsben és Ausztriában folyamatos fejlesztések vannak, épülnek új metrószakaszok, új vasútállomás és amíg a Bécs-München vasúti szakaszon a menetidő 15 perccel csökken a nemrég átadott nagysebességű pályaszakasznak köszönhetően addig a Bp-Bécs szakaszon már alig  v. nem is tartható az eddigi menetidő a pálya rossz állapota és a karbantartás elmaradása miatt.

Eltűntek a turisták Bécsből

A szürke januári napokba sikerült egy kis színt is vinnem. A héten találkozót szerveztem a szlovák lánnyal, aki múzeumot szeretett volna nézni, nekem meg úgy kb. mindegy volt, csak csináljunk valamit és lehetőleg otthonról hadd mozduljak ki. Most hogy nem járok nyelviskolába, nincs rendszeres elfoglaltságom a főzés-mosás-vasalás körén kívül, ahol emberekkel találkozhatnék, kezdett egyhangúvá válni az élet. Egyébként talán ez a legnehezebb pontja a külföldi létnek, hogy ha az embernek nincs munkája és nincs egyéb rendszeres elfoglaltsága, akkor szürkévé válik az egész. Úgyhogy ez ellen sikerült tenni is a találkozóval. 

A Hofburg előtti téren találkoztunk, a Michaeler Platzon a templom előtt, nem tudom miért, de szeretek templom előtt találkozgatni emberekkel, mert könnyen megismerhető, és nem lehet összetéveszteni, meg amúgy is:) Amíg a lányra vártam, addig nézelődtem a téren és ami rögtön feltűnt az az, hogy hol az a sok turista? Ahányszor erre jártam azóta, hogy itt lakom, mindig turisták hada volt a téren, ernyővel közlekedő vezetővel v. anélkül de sok-sok ember. Most meg egy-két ember lézengett a téren, de amúgy az egész téren az összes embert végig tudtam szemlézni, annyira kevesen voltak. 

 Copyright: Saját

Különösen erős volt a kontraszt, hogy advent idején az egész városban mozdulni se lehetett, főleg nem a nevezetesebb helyek környékén. De valószínűleg mindenki az ünnepeket piheni ki és kezd hozzászokni az új évhez. Szegény szlovák lány rosszul emlékezett mit beszéltünk meg és 1 órával előbb odajött, aztán meg hát kellett valamit csinálnia 1 órán át, úgyhogy elment vásárolni. Ennek következtében a rendes időpontról elkésett, úgyhogy volt időm a teret nézegetni, meg a sok utasra váró konfrist.

A Hofburgban szerettünk volna valami kiállítást megnézni de kiderült hogy mindkét kiállítás, amire kíváncsiak voltunk a Hofmobiliendepot nevű létesítményben volt, úgyhogy át kellett oda menni. A fő kiállítás az udvari bútorokról szólt és nagyrészt persze Ferenc József és Sissi, mi másról, ugye? Csomó részén a kiállításnak ment a híres-neves film:) Lehet nekem is kéne nyitnom egy múzeumot ebben a témában, szerintem nyert ügyem lenne:))) Másrészt volt ott különböző korok stílusában berendezett polgári lakás minta is. A Sissi&Corfu kiállítás szerintem felejtős, mert csak pár kiállított darab van, és nem túl gazdag. Azért fura volt látni, hogy a Sissi egy szinte teljesen fekete bútorokkal berendezett hálószobában aludt Corfun. Még akkor is, ha gondolom ez csak Rudolf halála utántól volt így. 

Szemétlerakóban csillár

A napokban a férjem vitte le a szemetet, mikor jött vissza, hozott magával egy egész csillárt. Néztem rá nagy szemekkel, hogy ez meg mi? Kiderült, hogy valaki a szemétlerakóba (nagy ház - nagy lerakó) kirakta, hogy nem kell neki. Férjem megnézte az esetet, hogy vajon miért került kidobásra, és úgy találta, hogy csak annyi baja van, hogy egy műanyag alkatrész eltörött, ami kb. 100 forint a  boltban. Tehát úgy döntött, hogy sajnálna egy ilyen jó állapotú csillárt otthagyni, így elhozta, hogy majd megjavítja, - na nem mintha kifejezetten szükségünk volna rá, tehát ezen múlna bármi is, de ha már van akkor....meg amúgy is szeret szerelni, - aztán csak jó lesz majd valamire.

Úgyhogy most van egy, amúgy elég jó állapotban levő csillárunk, vár a szállításra - javításra, mert itt az albérletben nem akarjuk használni, főleg hogy már valószínűleg nem sokáig fogunk itt maradni.

Valószínűleg a csillár tulajdonosa nem kívánt vesződni a dolog megjavításával, lehet azt se tudta, hogy eszik-e v. isszák, és egyszerűbbnek látta, ha vesz helyette egy újat. 

Amúgy azt Svájcban figyeltük meg erőteljesen, hogy értékes - na jó, csak az ismert bútorgyár által gyártott minőségű -  bútorokat dobnak ki a szemétbe, utcára, ráírva hogy "Gratis" mert elköltöznek pl. és nem kívánják magukkal vinni, volt ott asztal, szék, ágy mindenféle. 

Ezek errefelé nem ritkasságok, megint más kérdés, hogy ezzel a szemetet szaporítjuk, amibe már így is lassan belefullad az emberiség. Ha meg ilyen szinten pazaroljuk a dolgokat, akkor tényleg nagy gond lesz.

Deres táj

Nem Bécs és nem is München, hanem otthon készültek a fotók. Újév utáni napon épp rokonlátogatásra mentünk, amikor útközben deres tájjal találkoztunk, ahol az erdő mellett ment el az út. Fantasztikusan szép volt, a fotók csak részben tudják visszaadni a hangulatát. Olyan jó lett volna tenni egy sétát az erdőben, jobban átélni a hangulatot, talán az ünnepek legszebb természeti jelensége volt de persze az idő szorított minket, így csak rövid fotózás maradt. De szívesen emlékezem rá ezeken a szürkének mondható napokon.

München in Motion

Mára az osztrák meterológusok esőt mondtak, így nem terveztünk be semmi programot. Mondjuk már számomra nem túl meglepő módon, nem igazán jött be a jóslat, mert azt az 5 perc esőt levonva, ami csak arra volt jó, hogy minket elbizonytalanítson, nem esett semmi. De arra a megfigyelésre jutottam az elmúlt időszak során, hogy az osztrák meterológusok nem tudják olyan pontosan megjósolni az időt, mint otthon mondjuk, sokkal kisebb százalékban jön be nekik.

A lényeg, hogy otthon maradtunk és ráértem a neten bóklászni, a facebookon találtam ezt a videót München in Motion címmel.

http://vimeo.com/56581814

Egy arcát mutatja be Münchennek, azt hogy mozgásban van, pörgésben van, ami ha egy arc is de eléggé tipikus. A férjemnek tűnt fel, hogy a videót egy bizonyos Greg Kiss készítette, amiből rögtön levontuk, hogy vagy magyar vagy magyar gyökerei vannak. Utánanéztem és tényleg 1975ben Budapesten született, jelenleg Németországban él. Igen profi fotói is vannak http://www.gregkiss.net/#/wildlife/, amiket itt lehet megtekinteni.

(azóta már a Spiegel honlapjára is felkerült a videó)

Új év és újra Bécsben

Véget értek az ünnepek sajnos, ilyenkor mindig mélabú tör rám, hirtelen üressé válnak a napok, hiányzik a sok karácsonyi, adventi program, a vásárok, a koncertek, a készülés stb. Az időjárás se kedvez különösebben a jókedvnek, úgyhogy a január nem az én hónapom, annak ellenére, hogy már évek óta januárban megyünk el síelni. De addig még van kis idő.

Összegezve az elmúlt évet, nem kimondottan a mi évünk volt. Volt sok gondunk, problémánk évközben, betegség a családban, bizonytalanság mindenfelé, úgyhogy nem bántuk, hogy vége lett. A szilvesztert a barátnőméknél töltöttük Bp-en négyesben, játszottunk társast és bolondoztunk. Az ünnepek alatt a szüleimmel is sikerült 2-szer is hosszabban társasozni, ami szintén nagyon feltöltő volt.

Nagyon szeretnénk, ha a 2013-as év a miénk lenne, elkerülné a családot a betegség és sikerülne megvalósítanunk a terveinket vagy legalábbis rátérni arra az útra ami oda vezet, mert sok volt már a kitérő és hát kezdünk kifáradni.

Addig is, mivel kissé elengedtük magunkat a kajálásban, és a sütemények, rántott hal, egyéb finomságok akadálytalanul landoltak a hasunkban, úgy gondoltuk, hogy ideje lenne sportolni egy kicsit. Mindketten teniszteztünk régen, így azt gondoltam, hogy ez lesz a legideálisabb és legegyszerűbb. Most úgy alakult, hogy kevésbé frekventált időpontban is el tudunk menni teniszre, mert főműsoridőben majdnem 90%osan teli vannak a pályák, így januárra lefoglaltam az időpontokat a Sportcenter Donaucityben.

Ma voltunk elsőnek, igen kellemes körülmények vannak, szép, ápolt az egész sporttelep. A pálya fedett és szőnyeges. Nehezen lendültünk bele a játékba, igen elszoktunk tőle. Viszont nagy eredmény, hogy miután a férjem elmagyarázta, hogy kell szerválni, utána én nagyobb százalékkal ütöttem jó szervákat, mint Ő:))) Összességében jól esett mozogni és kimozdulni.
Visszafelé akkora szél fújt, hogy alig tudtam menni, néha úgy éreztem mindjárt felkap és arrébb visz.