Síelés egykor és most

Így a síelésre készülve, vagy inkább arról gondolkodva, hiszen még mindig necces, hogy érdemes-e elmennünk, találtam egy jó - osztrák -  cikket a síelésről ill. arról, hogy egykor milyen is volt, mennyire más, nem mondom a cikkel ellentétben, hogy szebb, csak inkább, hogy más. Abban az időben, amikor még mi magyarok gondolni se nagyon gondoltunk a síelésre.

Gondoltam megosztom veletek, kissé átírva:

Képzeljük el, hogy nincs Gore-Tex anyagból készült síruházat, amikor a kesztyű pillanat alatt átázik és nem melegíti többet az ujjakat, így azok is egy idő után nyirkossá, hideggé válnak. Aztán ott van maga a síruha, a kabát ás a nadrág, ami egy pár óhatatlan esés után szintén vizessé válik, és onnantól nincs mese, már az se melegít, hanem inkább hűt. Egy dolog marad a vacogás:) Aztán odaérve a lifthez, megfogva annak fagyott fém szerkezetét, esetleg odaragad maga a kesztyű is.

Ma: különféle vízhatlan és meleg, légáteresztő ruhában síelünk, ami sokadik esés, vagy hóban hempergés után is vízhatlan és meleg marad. A kesztyű kényelmes és meleg, szintén vízálló, a kiegészítők száma, fajtája végtelen, a sízoknitól kedve egészen a aláöltőzőig, mindent lehet kapni. Ha ezek után még valaki fázik, akkor rosszul csinálja.

Képzeljül el a síterepet, ahol nincsenek pontosan kiépítve a pályák, így könnyen megeshet, hogy egy kezdőknek való pálya végül - minden jelzés nélkül - egy nehéz fekete pályában végződik. Vagy amikor egy pálya azért jelent igazi kihívást, mert műhó hiányában egy hómentes hét alatt az egész pálya arculata megváltozik és hirtelen "barnára" vált, vagyis itt-ott sziklák-kövek, földes rész kerül a síelő lába ill. léce elé. Ráadásul egy olyan korban, amikor a lécek is hosszúak és kemények voltak.

Aztán amikor nagy nehezen célba ért a síelő, kiderül, hogy a lift még jó messzire van, ami távolságot éppen sík terepen síléccel és síbottal haladva kell áthídalni. Aki kezdő síelő pontosan érti miről beszélek.

Ma: Minden síterepnek van saját térképe raja a pálya színe, meredeksége, hossza, az útközben található hütték neve, és a pályák jó része úgy van kiépítve, hogy a liftnél végződik, v. ha nem akkor jön a síbusz és visszaviszi a síelőt a lifthez, így csak nagyon minimálisat kell sík terepen közlekedni.

Képzeljük el, hogy egyszemélyes liftben ülve, rossz időben nem látjuk a liftszerkezetet tartó oszlopokat és úgy érezzük magunkat, mintha csak a levegőben egy kötélen lógnánk. Aztán egyszer csak erős szélben a lift megáll, mi meg ott ringatózunk a hidegben, átnedvesedett ruhában - egyedül.

Ma: Nagyobb részt kabinos liftek, az ülőliftek is több személyesek és kényelmes lábtartóval biztonsági korláttal és masszív szerkezettel felszerelve. 

diepresse.at

8-12 fok, napsütéses idő - bajban vannak a sípályák

Ülünk a tévé előtt és hallgatjuk az időjárásjelentést, mit mond hétvégére. Aztán csak ámulunk és bámulunk, mikor kiderül, hogy január közepére napos, enyhe kiránduló időt mondanak, nyoma sincs a télnek. Sőt nem is olyan régen 16,9 fokkal megdőlt Ausztriában az abszolút aznapra eső melegrekord! Közben persze aggódunk, mert jövő hét végén mennénk síelni, amit egy éve várunk, s jót tenne a lelkünknek, meg persze a testünknek is. Sajnos tudjuk, hogy a célzott sípályán (Salzburg tartomány) ugyan van valamennyi hó, de kevés és rossz minőségű, hiszen ott se esett szinte semmi hó és ott is meleg van.

A napokban az újságok is foglalkoztak vele, hogy idén úgy látszik elmarad a tél. Egy helyen találóan megjegyezték, hogy a legtöbb síparadicsomban a völgyben olyan zöld minden mint a bécsi Práterben...

A magyarok által oly kedvelt Semmeringben például a 14 km sípályából csak 4 km használható, ami nagyon kevés. Az úgy összességében népszerű Kitzbühelen például csak 80 centi a hó és ott se üzemel az összes lift.

Ezekben a hó-ínséges napokban nő meg a jelentőségük a hóágyuknak, amikkel így-úgy legalábbis járhatóvá tudják tenni a pályákat. Ezeket a hóágyukat viszont csak a nagyobb síterepek engedhetik meg maguknak. Ausztria szerte az elmúlt években 800 millió eurót fektettek be hóágyukba, ezzel biztosítva, hogy meleg idő esetén meg tudják tartani a vendégek egy jó részét.

Átlagosan 3-4% kieséssel számolnak a hoteleknél, de érdekes helyzet figyelhető meg a sportboltokban is: a sífelszereléseket nem viszik, de a leleményesebb boltok váltottak és inkább biciklit meg futócipőt árulnak, amiből viszont sikerül is nekik eladni eleget, hogy ne legyen veszteségük.

Semmiképpen se jó ez az enyhe idő, mégha sokan élvezik is, hogy nincs hólapátolás, jégen csúszkálás és hasonlók. Viszont az összes bogár, kullancs, szúnyog is élvezi ezt, gond nélkül átellel, viszont a növények meg nem tudnak pihenni, számos fa, virág már hajt, már azon se lepődnék meg, ha a barka kivirágozna...

Mi megy egyelőre kivárunk, hátha mégis érdemes lesz elutaznunk. Reménykedünk!

Ünnepek után és a már megszokott januári depresszió

Nagyjából elmondható, hogy véget értek az ünnepek, mégha 6-áig félgőzzel is működik minden. Jól simán telt el a Karácsony, végiglátogattuk az ismerősöket, barátokat, és Szilveszterre itt voltak a barátnőmék Bécsben, úgyhogy megnéztük milyen itt a Szilveszter. Délutántól egészen hajnali 1ig kb. egy összefüggő tűzijáték volt a város, különösen fél 12 és fél 1 között, akkor már már olyan volt, mintha háború lenne, de egyben szép is volt, úgyhogy megérte itt maradni.

Aztán ahogy elmentek a barátnőmék, úgy lett úrrá rajtam a szürkeség, ami már-már menetrendszerűen tőr rám minden év elején és a síelésig nem hagy el teljesen. Kéne már ellene valamit tenni...

Összegezve az előző évet, igen sok minden történt. Úgy mentünk bele az évbe, hogy megyünk Münchenbe, úgy jöttünk ki belőle, hogy van egy osztrák cégünk, ami mégha lassacskán is de már működik. Ez úgy nagyjából össze is foglalja a történteket. Nagy döntések voltak ezek, ami talán lassacskán megnyugvást is, meg ami még fontosabb stabilitást, kiszámíthatóságot hozott, ami persze főleg nekem fontos. Nem vagyunk messze a szülőktől, barátoktól, viszont már egy kellemesebb, barátságosabb mindennapi klímát élvezhetünk egy a magyarok számára amúgy sem teljesen külföldi városban.

Az iskola és az ott szerzett élmények sokat segítettek az első nehézségekben, barátokat adtak és elfoglaltságot, amíg nem állt fel a cég.

A jövő év se ígérkezik sokkal könnyebbnek, a céget fel kell jobban húzni, a termékpalettát kibővíteni és a hozzá kapcsolódó dolgokat megcsinálni, gondolkodunk ház ill. lakásvásárlásban is ill. ezeken kívül magánéletileg szeretnénk gyereket is, ami nem akar összejönni.

Valamint tudni kell élvezni közben az élet adta örömöket, élményeket

Boldog Karácsonyt!

Áldott, szép Karácsonyt, és sikeres, eredményes, boldog Új Évet kívánok minden kedves Olvasónak vagy ide tévedt Látogatónak!

Karácsony előtt

Eljöttünk már Bécsből, majd csak Szilveszterre megyünk vissza. Az elmúlt időszak elég sűrű volt szerencsére, a webshop körül jól alakultak a dolgok, beindultak a rendelések, karácsonyi ajándékként egy étterem is rendelt tőlem 25 db-ot az egyik termékemből. Azért az dobott a lelkesedésemen, de amúgy is érezhetően fejlődünk. Így is sok munka van vele. Az Amazonnal sajnos folyamatos gondok vannak, mindig más és más, egyáltalán nem korrektek az eladókkal szemben, úgyhogy valószínűleg bezárjuk az ottani nagy nehezen megnyitott helyünket.

Vettünk idén is Bécsbe is karácsonyfát, a mostani már 1,60 m körül van, szép formájú, a tavalyihoz képest a méretbeli növekedés jelzi már a bécsi otthon újabb minőségét, presztízsét. Nem akartam túl díszíteni, hogy jobban érvényesüljön a fa formája. Sajnos már csak a hálóba fért be, hiába már belaktuk a lakást.

Nem csináltam viszont mézeskalácsot, egyrészt, mert nem nagyon volt időm-hangulatom rá, másrészt, mert Mo-on felejtettem a formákat (van már jó sok féle). Még lehet itt itthon (na ez így most már kezd bonyolulttá válni, Bécsben is meg Bpen is otthon vagyok) fogok csinálni valami sütit azonkívül, amit anyukám és az anyósom csinálnak, gondolkozok rajta. Igazából nem éreztem, hogy a mézeskalácsnak akkora népszerűsége lenne, bár jó eljátszani vele. 

Viszont sok szép képeslapot küldtem ki ismerősöknek, tényleg jókat találtam, igaz drágább mint az otthoniak, de szerintem Mo-on kevés a szép képeslap. Úgyhogy volt nekem most bőven, gondoltam, hátha szerzek egy kis örömet a többieknek, végül is manapság már nem mindennap kap az ember lapot. Mégis más mint egy mail, de erről már korábban cikkeztem. Egyelőre úgy tűnik sajna, hogy különösebb pozitív visszajelzésem nem volt. Ez kis csalódás nekem, de úgy látszik manapság már csak az internet számít.

Adventi vásár Pozsonyban

Azt hiszem lassan egész adventi vásár szakértők leszünk, annyi helyen jártunk már. Most jött a lehetőség és az ötlet, hogy a szlovák barátainkkal együtt megnézzük a pozsonyi vásárt. Miért is ne, hiszen nincs messze Bécstől.

A vásár maga némi csalódást okozott, mert se nem olyan impozáns, mint mondjuk a bécsi, se nem annyira kézműves jellegű, mint a bp-i és kicsit olyan "vidéki". Mindazonáltal az látható volt, hogy erősen a kaja-pia duóra álltak rá, abban nincs hiány, puncsban nincs akkora választék, viszont van helyette valami mézes alkohol is. Kajában vannak a hagyományos ételek, megjelenik a kürtős kalács is, de nem faszénen sütve. Amúgy semmi különös, viszont a hűtőmágnesek igazán jók és kreatívak, úgyhogy azokból be is gyűjtöttünk egy párat:))) Maga a város régi része elég jó állapotban van, a többi olyan lepukkant mint Bp.

A társaság viszont remek volt, velük jól éreztük magunkat, és végül is most inkább az volt a lényeg, hogy közösen mentünk, s nem maga a rendezvény, így inkább egymásra figyeltünk és mellékes volt a vásár milyensége. Attól függetlenül is élveztük a napot, az időt.

Valahogy így van az eddigi adventi vásár rangsorunk:
1. Colmar
2. Bécs/München
3. Budapest
4. Regensburg
5. Basel/Pozsony

Ádventi készülődés vagy annak hiánya?

Az utóbbi időben nem sokat foglalkoztam az adventtel, csak úgy berobbant, aztán már a fele oda is van, de hát volt egyéb dolgom is, és most valahogy nem sikerült igazán időben ráhangolódnom. Pedig én ezt az időszakot szeretem a legjobban, amikor minden szép, ki vannak világítva az utcák, az utcai árusok által árult sült gesztenye v. egyéb finomság illata csábítja az embert, a karácsonyi muzsika és hasonlók. Sütés-főzés, kreatívkodás stb.

Aztán azért az adventi koszorú mégis hiányzott, úgyhogy alkottam, szokásos mennyiségben, hogy mindenhova jusson, Bécsbe a közös fészkünkbe, aztán meg mindkettőnk "gyerekszobájába".

Most elhatároztam, hogy az utolsó 2 hétben már csak visszafogottan foglalkozok a céggel, hiszen a webshop már elkészült, a termékek felkerültek, úgyhogy most kicsit meg lehet pihenni, nem nagyon, mert a grafika még készül, és folyamatosan kell alakítani a termékkínálatunkat is, hogy több húzótermékünk legyen. De azt hiszem a következő két hét nem lenne jó, ha csak erről szólna, kicsit most ki kell kapcsolni. Úgyhogy már elkezdtem hallgatni a karácsonyi rádióadókat, http://arabellaxmas.radio.at, az meg csak jót tesz:))