Café Alt Wien

Már elég régen jártunk kávéházban, mindig volt más. Mivel technikai okok miatt nem tudtunk elmenni a strandra, így elmentünk kávéházazni. Persze, amilyen hőség volt ma, nem is értem, mert elvileg csak 34 fok maximum, de kb. mintha már 37-40 fok lenne (hőérzetnek nevezett termométer alapján)...szóval kellőképpen kimelegedve érkeztünk és nem is nagyon sikerült lehűlni a kávézóban sem. Az emberek jó része inkább a fagyizókban üldögélt v. a strandon, mert alig voltak a kávézóban, ami azért meglepő errefelé.

A wikipedia lehúzza a helyet, és inkább dohányos, extravagáns helynek írja le. Mivel alig voltak, így nem tudom, hogy mennyire igaz vagy sem. Az tény, hogy volt aki dohányzott, a közönség azonban átlagosnak volt mondható. A kaja kb. a gulyás leves és a "sima" gulyás azaz pörkölt között merült ki (erről jut eszembe, a szlovák barátnőmék pl. gulyásnak neveznek mindent ami pörkölt alapú, pl. a székelykáposzta az a szlovákban szegedi gulyás, érdemes lenne ezekről is írni, az egész konyhaművészet egy közös kincs ebben az egész régióban, ne féljünk osztozni rajta egymással), megbolondítva még egy schnitzellel is, mint napi ajánlattal. Úgyhogy csak sütit ettünk, az elnyűhetetlen almás rétest, meg ittunk. Ezekkel nem volt gond. Bár azért arra jutottam, hogy egyszer már meg kéne kóstolni az itteni gulyást v. a gulyás levest, mert kb. mindenütt találkozunk vele, és még sose ettünk.

A hely kissé bohém valóban, de így ránk kellemes benyomást tett a maga egyszerűségével.

Aztán azért minket is ledöntött (elcsábított) a nyár, és megálltunk a Zanoni - Zanoni fagyizóban egy körre. Ez nem messze van a Stephansplatztól, és jó minőségű olasz fagyit árulnak, hatalmas választékban.