Retinaleválás

Úgy tűnik ez a blog már csak az egymás után bekövetkező egészségügyi problémáinkról fog szólni :(

Férjem glaukómás, így rendszeresen jár szemészeti ellenőrzésre, ez most is megtörtént, 2 hete szerdán volt Budapesten a Mária utcában kontrollon, ahol mindent rendben találtak. Meg is nyugodtunk, éltük tovább az életünket. Aztán az egyik nap eléggé magába volt zuhanva, nagy nehezen kibökte, hogy egy kukacot lát az egyik szemével ami ide-oda úszik. Rákerestünk az interneten ahol azt írták hogy ha csak egy és nem több kukac van akkor nem kell aggódni, azért másnap reggel felhívta az ausztriai szemorvosát, hogy adjon neki időpontot egy vizsgálatra. Sajnos azonban csak csütörtökre tudott adni, kicsit aggódva de úgy gondoltuk, hogy mivel amúgy is most volt szemészeten, ráér csütörtökig. Kedden már vízbuborékot látott, így újra beszélt az itteni orvossal, hogy mi a helyzet és nem fogadná-e sürgősséggel, v. ha ő nem akkor menjen-e be a kórházba, de ő nem ítélte a dolgot sürgősnek, gondoltam csütörtökig ráér. Estére már elég rossz lett a helyzet, mert a buborék kezdte kitakarni a látóteret, akkor már én is megijedtem, sejtettem hogy baj van. Másnap reggel aztán irány az AKH. 

Itt kiderült, hogy a férjemnek levált a retinája és azonnal műteni kell. Levegőhöz se jutottunk, mindig ettől félt, és most bekövetkezett, hiába ellenőrizgette. Hosszabb variálás után másnapra kapott időpontot műtétre. 

Korán reggel kellett mennie és szerencsére elsőnek műtötték, hamar túllett rajta. A műtét sikerült, a retinát visszaillesztették, a szemét feltöltötték gázzal, ami majd nyomást gyakorol a retinára hogy az szépen a helyén maradjon míg meg nem gyógyul. Sajnos a leválás a makulát is érintette, ami nem túl jó hír, bár reménykeltő hogy relatíve gyorsan műtétre került a sor. Most 4 hétig úgy kell léteznie, hogy orral lefelé néz, alszik stb. Nem kell feküdnie, jöhet-mehet de orral lefelé, hát elég rémes dolog, fáj az ember nyaka, válla a fura testtartástól. Nagyon hősiesen viseli, pedig aludni is alig v. egyáltalán nem tud így. Az első kontrollon mindent nagyon szépnek találtak, ami biztató legalább, azt nem tudjuk még, hogy mennyire lesz jó v. rossz utána a látása, mert most még ott a gáz a szemében azt látja illetve azon keresztül látja a dolgokat.

Reménykedünk nagyon de hosszú a gyógyulás, ami mindhármunknak elég megerőltető. Kislányunk is nehezen viseli hogy az apja nem tud vele játszani, felemelni stb. Nem tudtunk hazamenni se pedig most lett volna aktuális. 

Mindazonáltal csinálom a dolgokat, haladunk, minden a helyén van tulajdonképpen, sokat segít ebben, hogy a férjem nem hagyta el magát, bár nem tud úgy résztvenni a dolgokban, de azért velünk van. 

Epekőműtét után Auszriában kisgyerekkel - + 5-6 nap

Lassan eljön az egy hét, és azt kell mondjam, hogy nem látom a végét :( Igaz, hogy egyre többet vállalok, de a mozgás ugyanúgy problémás, a görnyedt testtartás nem akar elhagyni, a sebek, a ragtapasz minden húznak. Az éjszakáim így háton fekve továbbra is rémesek és egyáltalán nem pihentetnek. Az utolsó éjjel sikerült rövidebb időre oldalra fordulnom, az nagyon jól esett, talán kicsit el is bóbiskoltam úgy, aztán reggelre - mikorra kiment a fájdalomcsillapító - az is újra kényelmetlen lett. Amúgy érdekes módon én inkább a jobb oldalra tudok fordulni, ha bal oldalra próbálok sokkal jobban húzódik, fáj minden.

A gyerekkel elmentem sétálni mindkét nap már egyedül is, ha elesik, letérdelek hozzá  és úgy húzzom, állítom talpra anélkül, hogy megemelném. Persze látom rajta, meg mutatja is, hogy szeretné ha felvenném, de hát még nem lehet. Mivel alapjáraton is fáj mindenem, így meg se próbálom.

Talán az a legrosszabb benne, hogy a gyerekkel nem tudok úgy foglalkozni, ahogy szeretném, hiányoznak az ölelgetések, ölbevevések stb. NÉha összebújunk ő állva én térdelve, de mégse az igazi. Ha nem lenne gyerek, valószínű reggeltől-estig a kanapéban nyomnám valami soha véget nem érő sorozatot nézve amíg jobb nem lesz, de így próbálok tenni-venni és így jobban érzem, hogy mi nem megy.

Epekőműtét Ausztriában kisgyerekkel - 4. nap

A mára virradó éjjel rémes volt, nagyon nem ment a háton alvás, és mindent megadtam volna azért, hogy végre oldalra fordulhassak és egy jót durmolhassak. Persze nem lehetett, kipróbáltam kicsit oldalra fordulni de igen hamar mentem is vissza, mert elkezdett mindenem fájni :(
Ez kissé elvette a kedvem nappal is.

Sok változást nem éreztem, többet sétáltam sokkal, kevesebbet pihentem, viszont ma egyáltalán nem tudtam olyan sokat ülni az irodai székben mint tegnap mondjuk.

A Rowacholt elkezdtem szedni, talán nem puffadok annyira, de nem is jó a hasam, meglássuk.
Túlzott diétát én nem csinálok, csak annyit amennyit műtét előtt tartottam, hogy vigyázok a zsírral, nem eszek zsírost ill. csak apró részletekben.

Már nagyon várom a szerdai varratszedést, abban bízva, hogy utána azért már csak jobb lesz, itt az advent már mennék vásárba is stb.

Epekőműtét Ausztriában kisgyerekkel - + 3 nap

Egész jól aludtam, az itteni ágy sokkal kényelmesebb még akkor is ha háton kell aludni. Reggelre kitaláltam, hogy tudok kikelni az ágyból segítség nélkül, így akkor is le tudok dőlni, mikor Apa nincs itthon a gyerekkel. Olyankor tudok egyébként a legjobban pihenni, ha otthon vannak, akkor így vagy úgy de segítenem kell a gyerek körül.

Reggel sikerült hajat is mosnom, előredőlve figyeltem hogy ne legyen vizes a ragtapasz, délelőtt még sétáltam is egy fél órát, nem volt rossz, közben volt, hogy nem fájt hanem viszketett a sebem. Főleg a köldöknél levő sebet érzem, az fáj v. viszket leginkább.

MOzgásban összességében nem sok változás van, csak motiváltabb vagyok a mozgásra, mert kell segíteni. Apa nagyon rendes, de láthatóan nem boldogul egyedül v. csak úgy hogy minden úszik, káoszos, az meg nem jó, így próbálok segíteni ahol tudok.

Megemelni továbbra is álom a gyereket, de etettni már tudom, meg néha játszani is vele. Azért ezek még nem mennek annyira könnyen, utána mindig le kell pihennem.

NÉha még lefekszek, főleg ha egymás után több mindent csináltam, ott már nem fáj sehogyse.

Egyre hosszabban tudok ülni az irodaszékben, tegnap még negyed óra után elég volt, ma már volt hogy 3/4 órát is bírtam. 

Epekőműtét Ausztriában kisgyerekkel - + 2 nap

A tegnapi keléshez képest sokkal jobban vagyok, de még mindig fáj minden mozzanat, így nem viszem túlzásba. Főleg a szívem szenved úgy érzem az erőlködéstől - lehet a meglevő szívbillentyűbetegségem - most lassítja a gyógyulást. Azért próbálkozok egyre többet, mert délelőttre kiderül, hogy ma mehetek haza és hát tegnap elképzelhetetlen volt, hogy én itt lemegyek a földszintre. A többi szobatársam is készülődik, egy marad, egy lány, akit tegnap hoztak be, vakbéllel, ő még egy éjjelre bennmarad. Félek a pakolástól, de ahogy elkezdem belejövök, mire Apa megjön a gyerekkel már fel vagyok öltözve és úgy nagyjából bepakolva.

Felírnak mexalent fájdalomra, én inkább novalgint szedek, nekem az jobban bejön egyelőre még a napi megengedett maximumot, napi 4-et, ha feküdhetnék nem kellene, de így könnyebben megy a mozgás.

Sikerül hazajutnom, és nem is olyan nehéz. Ott aztán gondok vannak, mert nincs otthon semmi kaja, erre nem készültünk, Apu alig bír a gyerekkel, én már sok vagyok neki, így magamnak kell valami kaját találni.

Az ágyból még csak segítséggel tudok felkelni, így nem szívesen fekszek le, főleg a kanapén üldögélek, ami viszont nagyon kényelmes.

Délutánra már belerázódunk, lesz ennivaló is, én is kezdek besegíteni a dolgokba, így haladunk. Meglepően jól helytállok, annak ellenére, hogy alig tudok pihenni. A mozgás nehézkes, lassan megy minden, de csinálom. Talán a szívem már nem esik úgy ki a helyéről mint eddig. Holnaptól az ebédet hozzák, ennyiben jobb biztos Ausztira, itt van ilyen Hilfwerk, aki segíti a családokat, gyerekeket, öregeket és nem rászorultsági alapon, tehát nem kell hozzá szegénynek v. nagyon betegnek lenni. Felhívtam őket felvettük a címemet, nevemet, melyik menüt szeretném és kész, holnap már hozzák is a kaját. Egy hétig, v. esetleg a jövő hét végéig fogjuk kérni, ez is nagy segítség.

Evés után sokszor puffadok, teli vagyok gázzal, de ez még lehet a műtét során belémpumpált sok gáztól is. Ezenkívül még nem volt székletem, az is puffaszthat, meglássuk, holnap veszek Rowachol kapszulát, hátha az segít.

A gyerek szeretné ha ölbevenném, de nem merem, még fáj ahhoz mindenem, ez nekem is rossz meg neki is, reméljük talán majd 1 hét múlva már az is megy. JÁtszani is csak minimálisan tudok vele, mert a lehajolás, guggolás problémás, az úgy kialakított pozicíót sokáig tartani nem tudom.

Ellátni nem tudom, csak segíteni az ellátásában, az átöltöztetés se megy, túl nehéz, ott is emelni kell. 

9-kor simán elalszok háton is, addigra már nagyon fáradt vagyok, az otthon ágy kényelmesebb.

Epekőműtét Ausztriában kisgyerekkel - +1 nap

Ahhoz képest, hogy utálok háton aludni, elég sokat aludtam az éjjel, biztosan az altató hatására is.

Reggel, korán 5:30kor jönnek itt már és bekötik az infúziókat. így onnantól nincs alvás, kezdődik a reggeli. Még nem voltam elég bátor hogy kimenjek a wc-re, így a tegnap széket használtam reggel, gondoltam majd reggeli után megpróbálom a WC-t. Ekkora már nagyon gyenge voltam az éhezéstől, több mint 36 órája nem ettem. A felállás még nagyon fájdalmas volt és meglepően gyengének éreztem magam, egy-két lépéstől úgy elfáradtam, mint egy 90 éves.

Azt olvasgattam, hogy mindenképp erőltetni kell a mozgást, akkor gyorsabban gyógyul, így próbálkoztam, de olyan 10 órára már nagyon elfáradtam, visszavettem a tervből.

Fájtak a sebeim, felkelni is nehéz volt, sőt mozdulni is, ha meg sikerült, akkor meg még a fájdalom mellé jött ez a rettenetes fáradtság érzése. Enni ettem szépen, étvágyam is volt. Azt meg kell hagyni hogy legalábbis a mödlingi kórházban elég jól főznek, Magyarországon ehetetlen a kaja emlékeim szerint, itt viszont jó, és jól is esik. Lecserélték a tapaszaimat, ezzel lehet zuhanyozni majd, és akkor pár naponta cserélgetni, azt nem tudom, hogy fog menni, én ezektől rosszul vagyok Csővet nem kaptam, nem tudom, hogy az mitől függ, ki kap és ki nem, mondjuk nekem nem hiányzott,  állítólag az nagyon nem jó.

Délutánra kissé bátrabb lettem megint, kitaláltam, hogy ha fenn összefogom a ruhámat akkor nem lóbálódik a sebeken és úgy könnyebb menni, de lehet hogy ez csak olyan lelki dolog volt, mindenesetre működött. azért még nagyon sokat, sőt főleg pihentem és főleg feküdtem, mert az ülés is kényelmetlen volt rövid idő után.

Arra jöttem rá, hogy sokszor nem is a seb zavar, hanem a ragtapasz, ahogy húzza a bőrt, meg a sebet, az amitől nehéz kiegyenesedni, mint ami húzz vissza.Ez sajnos még jövő hét szerdáig így marad, akkor lesz a varratszedés

Epekő műtét Ausztriában egy kisgyerekkel - műtét + 0. nap

November 12-ére voltam előjegyezve műtétre a mödlingi kórházban.

Reggel 6:30ra kellett bemennem, mivel a nagyszülők nem tudtak jönni segíteni, én egyedül nem akartam bemenni, így a gyereket - 3 éves - fel kellett ébreszteni igen korán. Szerencsére este korán le tudtuk tenni aludni.

Ott voltunk 6:20-ra de az egésznek nem sok értelme volt, mert 11 óráig semmit nem csináltak velem, csak ott tipródtam és aggodalmaskodtam. Tudva levő volt, hogy későn, 12-13 között műtenek, de arra hivatkozva, hogy előfordul, hogy kiesik valaki a műtéti sorban, jöjjek be reggel, hogy itt legyek. Na ebben csak az a hiba, hogy reggel 8ig egy műtét sincsen.

Ez volt az egészben a legbosszantó

Délig megevett az idegesség, meg persze az unalom. Szerencére a szobatársak nagyon barátságosak volt, sokat bíztattak, kicsit elterelték a figyelmemet. 

Aztán olyan fél 12 körül vettek elő úgymond, akkor kellett átöltöznöm, felhúzni az itt kapott trombózis elleni harisnyát, majd megkaptam a gyógyszereket, amik elvileg kissé elbódítanak, hát rám nem hatott egyáltalán.

Letoltak a műtőbe, aztán ott át kellett feküdni egy másik ágyra, majd betoltak a műtőbe, jött az arcomhoz az a valami, aztán hamar elaludtam.

Az őrzőben tértem magamhoz elég későn, olyan 3 óra körül járt, mikor az órára néztem. Nagyon szédültem, nem voltam túl jól. Arra emlékszem, hogy odajött a doki, hogy minden rendben volt, fél óra volt az egész és laparoszkópos, erre én kérdeztem rá, valahogy sikerült. Elég sokáig voltam ott, fájdalmam nem igazán volt, csak egyszerűen rosszul voltam, gondoltam az altatástól.

olyan 4 körül feltoltak a kórterembe, de még mindig nyomorultul voltam, fél 5kor sikerült írnom a viberen a férjemnek hogy visszajöttem de nagyon nem jó a helyzet és nem tudok neki többet írni. 

Később se javult a helyzet, ekkora már nagyon kellett volna a WC-re mennem, de nem lehetett, kipróbáltuk az ágytálat, nem ment, kitalálták hogy akkor egy egyszeri katéter majd segít, de nem tudták felrakni. Már épp úgy volt, hogy hívják az orvost - akiből csak egy van az egész kórházban, ővé az osztály, meg a notfall..., amikor rájöttek hogy van ilyen tologatos bilis szék amit az öregeknek szoktak odatolni. Arra sikerült átülnöm és nagy nehezen sikerrel jártam. Utána vissza az ágyban és hát ettől a mozgástól felkavarodtam, így hánytam egyet, - epét. Viszont ezekután megnyugodtan és lassan, miután kis családom hazament, el is aludtam végre.