Ma megtettem az első lépést, hogy állásom legyen vagy inkább a másodikat, mert volt már egy próbálkozásom a bécsi ENSZ hivatalba angol nyelvű állásra, de annyit se írtak vissza, hogy bakkfitty. Most szépen kinéztem magamnak egy kellemes kis állást a müncheni egyetemi klinikán, adatrögzítéses és fél napos meló, szóval laza lenne és talán a német nyelvben meglevő hiányosságaim se gátolnának annyira. Azért majd lássuk meg. Mi lesz ha felhívnak?:))) rémisztő helyzet:)
Tegnap a szlovák lánnyal voltunk a schönbrunni vásárban, ami itt Bécsben az egyik legjobbnak számít. Mivel a közelben lakik, így ő már volt ott többször, így inkább ittunk puncsot mintsem az árusokkal foglalkoztunk volna. Meg beszélgettünk, ami nekünk a legfontosabb. Vele mindig megnyugtatóbb, mert Ő kezdeményezett felém és nem fordítva, másrészt meg némettudásilag is kb. egyenlő szinten vagyunk.
Vittem neki kis ajándékot Karácsonyra és biztos örülhetett neki vagy nem tudom, mert meghívott egy teára a lakásukra. Mivel a férje a követségen dolgozik így a lakást is a követség adja, ennek megfelelően elég jó és nagy. Mindig kíváncsi vagyok arra, hogy a külföldiek turistaként ha jártak ott, mit gondolnak Budapestről pl., mert sokszor nagyon tanulságos (lenne, ha nem dúgnánk sokszor a földbe a fejünket) számunka, így Őt is megkérdeztem hogy járt-e már Pesten. Kiderült hogy volt és tetszett neki a város, amit észrevételezett az az, hogy látszik, hogy nincs pénz az épületek felújítására, tehát nincsenek valami jó állapotban (a falak pl.), és látszik ezen a szegénység.
Volt egy spanyol fiú a csoportunkban, aki meg azt mesélte, hogy benne az maradt meg, hogy amikor elment Bp-re, rögtön az első órában, hogy ott volt, ment át valamelyik hídon és épp akkor egy öngyilkosjelölt a vízbe akart ugrani. Ez a jelenet annyira hatott rá, hogy a többi dolgot elhomályosította.
Holnap még találkozom a franciákkal, most épp nem sok kedvem van hozzá, így nem is forszíroztam, de bejelentkeztek kvázi, utána Karácsony
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen