Látogatás a levéltárban (Haus-, Hof- und Staatsarchiv)

Mivel a családfakutatás kapcsán kiderült, hogy az egyik ősöm császári vadász volt, így kapcsolatba léptem a bécsi levéltárban dolgozó magyar delegációval ill. annak vezetőjével. Az 1926. évi badeni egyezmény alapján dolgozik magyar delegátus a bécsi levéltárban, mikor is kimondták hogy az 1526 és 1918 között keletkezett iratok egy része közös szellemi tulajdonnak minősülnek. Maga a delegáció a Magyar Levéltár alkalmazásában áll, de itt dolgoznak. 1946-ban mondta az akkori Collegium Hungaricum vezetője hogy ""Ha Béccsel megszakad az összeköttetés, akkor megszakad az összeköttetés saját múltunkkal.". Volt egy rövid idő ezután a legsötétebb időszakban, amikor a kapcsolat valóban megszakadt, aztán helyreállt. Főleg a magyar történészek munkáját segíti a delegáció.

Nagyrészt nem családfakutatási iratok ezek (ellenben a Kriegsarchivval, ahol szintén van magyar delegátus, és ahol már sok személyi anyagot őriznek pl. az 1 világháború kapcsán is), hanem országos, birodalmi szintű iratok, de persze vannak udvari iratok is, amik viszont már segíthetik az én munkámat. Úgyhogy több okból úgy jött, hogy Fazekas István úr felajánlotta, hogy meglátogathatom a levéltárban.

Beszélgettünk kicsit erről-arról, jó volt olyannal beszélni, aki tényleg ért a történelemhez (azért mellette én is aprónak éreztem magamat, pedig hát nem győzöm bújni a történelmi újságokat ill. neten fellelhető anyagokat), azt józanul látja, hallgattam volna persze még sokáig, de hát nyilván nem az én szórakoztatásom a dolga:) Aztán megpróbáltuk kibogozni az én ügyemet is a vadászokkal, sajnos nagy siker nem volt, mert pont a kérdéses időszakból hiányoznak a személyi anyagok, a levelezésekből is nagyjából csak egy tartalomjegyzékes összeállítás maradt fenn. De voltam lenn a raktárban, ahol ezeket az anyagokat őrzik, óó igen, jó volt. Érdekes módon ezek nem olyan piszkosak-porosak, mint amiket az esztergomi érseki levéltárban találtam, pedig nem hiszem, hogy sokat forgatnák....Mindenesetre több sornyi könyv volt vadászat témában, persze szívesen olvasgatnám őket, de ahhoz még kicsit képeznem kell magamat a gót betűk kiolvasásában, hogy az ilyen vastag 500 oldalas könyveken átrágjam magamat:))

Képek: Hirschstetten, Mayerling, Heiligenkreuz

Ahogy ígértem, jöjjenek a képek.

Blumengärten Hirschstetten:

Mayerling:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/70/Habsburg-Lotharingiai_Rudolf_koronaherceg.jpg

Heiligenkreuz:

Hétvégi életképek: Blumengärtner Hirschstetten, Mayerling, Stift Heiligenkreuz

A hétvégére elromlott kicsit az idő, így valamelyest módosítani kellett a programot, és ami miatt szomorú vagyok, hogy az eléggé párás idő miatt a Wachau megtekintése is újra el lett halasztva. De azért volt pár szép dologban így is részünk.

Szombaton estére vendéget vártunk, azt a lányt, akinek eladtam a vonatjegyemet, így nem volt lehetőség hosszú programot csinálni. Elnéztünk a közelben levő virágoskertbe, ami tkp. a bécsi városi kertészet bemutatókertje, nagyrészt ahogy néztünk, onnan viszik a virágokat a parkokba, másrészt viszont berendeztek több bemutató kertet, udvart a területen, sőt volt ott még háztáji állat is, meg ami nekem a legjobban tetszett, az egy régi vidéki ház mellett kialakított konyhakert. Az egész konyhakertet lekerítették alacsony fakerítéssel, az egyes ágyások szegélyét téglákkal rakták ki és az ágyások között kavicsos talajon lehet mászkálni, ami azért jó, mert ha az ember kimegy az eső után petrezselyemért akkor nem lesz nyakig sáros. Díszítésként a kertbe még egy madárijesztőt is raktak. Nem tudom, volt egy film, amiben láttam más hasonlót, és akkor is nagyon tetszett, ilyen az amikor a konyhakertet nem kell a ház mögé rakni, hanem lehet elől, frekventáltabb helyen. Láttunk kicsi, szopós barikat is, meg volt kicsi kecske is. Játszótér is volt, itt is megfigyeltük, mint több helyen a városban, hogy a játszótereknél a talajt felássák és helyére összevágott faágakat tesznek, ami jó puha. Több pad, hinta(szék) várta a látogatókat, így helytálló az itteni szlogen, hogy "die Stadt gehört dir" vagyis hogy a város a tiéd. 

Sajnos sok virág, fa még nem nyílt és kissé hűs is volt az idő.

Vasárnap nem mertünk elindulni Wachauba, mert ugyan sütött a nap, de párás volt az idő, és hát féltünk, hogy úgy a hajóutat nem lehet túlzottan élvezni. Így úgy döntöttünk, hogy a bécsi erdőbe vesszük az irányt és megnézzük azt a helyet, ahol hajdanán Rudolf (Ferenc József fia, a trónörökös) öngyilkos lett, valamint a szomszéd faluban levő ciszterci apátságot.

Mayerlingben eredetileg vadászkastély volt, jelenleg kolostorként üzemel (Ferenc József akaratának megfelelően). Be lehet menni, az a hely, ahol Rudolf öngyilkos lett, az már maga a templom és abból nyílik egy két szoba, ahol egy mini kiállítást szenteltek a császári-királyi családnak és főleg a trónörökösnek, még herendi porcelán készlet is van, de főleg fényképek, a hölgy, aki vezet, röviden elmondja a tudnivalókat, nem több, kb. ennyi az egész, inkább csak a történelem-szeretőknek ajánlanám.

A szomszédban levő ciszterci apátság, ami állítólag Európában a legnagyobb, viszont egy műremek (Heiligenkreuz) 1133-ban alapította (Babenberg) Lipót őrgróf. Volt egy majdnem egy órás vezetés a kolostorban, szerencsére az idegenvezető olyan szépen beszélt németül, hogy nagyjából értettem is mindent.

Nagyrészt gót és román elemek dominálnak mind a templomban, mind a kerengőben, persze itt-ott van barokk ill. rokokó elem is, pl. intarziás fabútor.

80 feletti a létszám a kolostorban és sok a fiatal. Manapság már ők is használják a modern technikát, laptopjuk és mobiljuk is van, de este 6 után már nem lehet se beszélgetni, se internetezni. A kórusénekük világhíres lett, több CD-n árulják az énekeket. Itt lehet belőle ízelítőt kapni: http://www.youtube.com/watch?v=UiRpXsWlZK4.

Magyar vonatkozása is van a kolostornak, állítólag II. András balatoni halat és sót adott a kolostornak, ezért hálából minden évben imádkoznak azóta is II. Andrásért és feleségért.

A templom egy térről nyílik, aminek a közepén egy Szentháromság szobor van. Az egész nagyon hangulatos. Bizonyítva, hogy errefelé van fizetőképes belföldi turizmus, mind a kolostor előtt levő kertes étterem, mind a mayerlingi étterem (mi itt ebédeltünk) tele volt emberrel.

képek jönnek: holnap.

Kenyérválaszték és pékségek Bécsben

A hétvégén otthon voltam, és szembesültem azzal a ténnyel, hogy az itteni kenyerekhez lassan de hozzászokott ízlésemnek már csak az otthoni kenyerek szűk szelete felel meg (Auchan kenyér - Solymár, Budaörs legalábbis, Lipóti pékség kenyere és még egy kettő egyéb). Ezért gondoltam szentelek egy bejegyzést a kenyereknek is, bár persze szakértőnek még nem tartom magam, hiszen nem kóstoltam meg minden kenyeret itt. Több pékség-hálózat van itt: Anker, Ströck, der Mann és a Felber, ezek amikkel én találkozom napi rendszerességgel. A legtöbbnek van boltja a metrómegállókban, a hozzánk legközelebbi pékség a der Mann, és elég sokáig itt vettem a kenyereket, mostanában azonban úgy találtam, hogy a Ströck kenyerei jobbak, finomabbak, de jó tapasztalatom van a Felber-ről is, különösen a baguettjét dicsérném  ami itt készül rozsból is. Persze mint minden ez is szubjektív, úgyhogy lehet, hogy másnak más jön be. Az Ankerről tudok relatíve kevesebbet mondani, mert ott leginkább csak a péksüteményeket szerzem be reggelente.

Errefelé ritkábbak a teljesen fehér kenyerek, de azért vannak (szóval aki fehér kenyér rajongó, annak nem biztos, hogy ideális a kínálat), egy-kettő pl. olívabogyóval megbolondítva. A leggyakoribb a barna ill. a mindenféle magos kenyér, tökmag, napraforgómag, ezenkívül diós kenyér, krumplikenyér, répakenyér és a legkülönbözőbb nevű egyéb kenyerek. Otthoni viszonylathoz képest jók a baguette-k, de persze az eredeti francia baguette színvonalát nem éri el, mint ahogy a pékség se versenyezhet egy francia pékséggel.

Határozottan jók a szemlék, egyáltalán nem olyan felfújt mint otthon, hanem van benne anyag de igaz ez az összes kenyérre. Árak tekintetében a Lipóti pékség hasonló típusú kenyereinek árát érik el ill. sokszor meghaladják. Általában 2 eurónál kezdődnek a kenyerek és ritkán kerülnek 3,5 eurónál többe.

 Itt is lehet kapni buktát, fánkot és egyéb nassolnivalót, ezekben nincs nagy eltérés. Kalács ritkán van, de pl. a Ströckben eddig mindig finom, több napig nem kiszáradó kalácsot sikerült vennem. Újszerű dolog viszont, hogy a legtöbb pékségben van kifejezetten cukrászati termék is, sütik, krémesek, esetleg torták. Ezeket is kóstoltam, jók ahhoz képest, hogy pékségben árulják őket, de persze nem éri el az otthoni nagyobb nevű cukrászdák (Daubner, Emil cukrászda) ízvilágát.

Az élelmiszerboltokban is, pl. Billla lehet nem is olyan rossz kenyeret kapni, bár persze kisebb választékban.

Stájer falu (Steierisches Dorf) a Rathausnál

Már nem tudom megmondani, hol jött szembe velem a program, hogy csütörtöktől vasárnapig Stájer falu elnevezésű rendezvény van a a Rathausnál. Mindenesetre sikerült elvinnem rá a szlovák barátnőmet csütörtökön. Nagyon szép idő volt, napsűtés, meleg, viszont sok ember. Sajnos nem sok időnk volt, így nagyrészt ettünk-ittunk. De már akkor is megállapítottam, hogy nagyon színvonalas rendezvényről van szó. Kb. bemutatkozik Stájerország a témája, nagyrészt kulináris dolgok vannak, ital, mindenféle helyi specialitás, bor, sőr, lekvár, bukta, fánk, az egész egy nagyon odafigyelt, minőségi kivitelben. Mivel tetszett a dolog és finomat ettem ott, így pénteken is visszamentem oda ebédelni:) Steierische Käsespätzle megnevezésű ételt próbáltam ki, ami kb. olyasmi mint nálunk a tojásos galuska, de inkább nokkedli, mindenesetre ízletesebb mint a tojásos galuskánk:))) Megkóstoltam a fánkot is, de hogy az stájer specialitás lenne, hát nem tudom, mindenesetre volt, meg bukta is, bár végül ebből nem vettem.

Sörben mindenütt Gösser, sajnos az én kedvenc, toplistás Gösser citromosom sehol se volt, valószínű azért mert nincs belőle csapolt, így jobb híján Gösser Radlert ittam, de az se rossz ám. Voltak táncosok is, meg fúvósok is, még egy jó adag szalma is a tér egy részén hogy olyan legyen tényleg mint egy falu, és pénteken már kisebb tömeg, igaz az idő meg borult volt. Meglepően sok stand, volt ahol persze turisztikai reklámkiadványokat kínáltak a különböző stájer nevezetességekről, így megtudtam, hogy Graz közelében van az osztrákoknak is egy skanzenjük, ezt eddig nem is tudtam.

Kíváncsi vagyok, hogy a többi régió is tart ilyen bemutatkozást v. csak Stájerország, kiderül.

Bécsi csapvíz

Eddig is tudtuk, de az iskolában is volt szó róla, hogy Bécsben a csapból nem a Duna vize folyik, hanem forrásvíz a hegyekből, főleg a stájer, de más részben az alsó-ausztriai Alpokból. Az, hogy egy ekkora várost forrásvízből lássanak el állítólag páratlan a világon. 2 vezetéken keresztül érkezik a víz a fővárosba, és úgy van megcsinálva, hogy nem kell hozzá szivattyú, energia vagy ilyenek, mert maga a vezeték természetes esése biztosítja a víz folyását. Sőt állítólag magából a vízfolyásból még energiát is nyernek, amit felhasználnak, kb. 20 ezer háztartás energia igényét tudják vele fedezni.

A terület, ahonnan a víz ered, a forrás környéke Bécs város tulajdona.

A víz jó minőségének köszönhető, hogy a bécsi éttermekben gond nélkül hoznak ki kancsóban ingyen csapvizet palackozott ásványvíz helyett. Ilyet tapasztaltunk Franciaországban is, Provence-ban.

forrás:de.wikipedia.org

Kirándultunk: Schloss Niederweiden és Schlosshof

Ugyan ezen a hétvégén se volt tavaszi idő, de már nem bírtunk magunkkal, muszáj volt kimozdulni. Végre eljutottunk az egyik ősapám lakóhelyére is, Niederweidenbe. Az anyakönyvek tanúsága szerint 1764 és 1780 között szolgált ott császári (Habsburg) vadászként, az összes gyereke ott született. Mivel az anyakönyveket Engelhartstetten községben vezették, így nem egyértelműen dönthető-e, hogy a 2 kastély közül melyikben is dolgozott, pláne, hogy a kettő között csak 2 kilométer van és mindkettő császári vadászkastély. Úgyhogy az állhat közelebb a realitástól, hogy mindkettőben megfordult.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/43/Schloss_Niederweiden_Schloss_Hof.jpg

Mindkét kastély eredetileg, a "zentai győző" Savoyai Jenő kastélya volt, halála után - nem lévén gyereke - az unokahúga örökölte az összes kastélyát. Egy alkalommal akkora barokk, pompás ünnepséget szerveztek 1755-ben Niederweiden-Schlosshofban, amire meghívták az uralkodópárt, hogy Mária Teréziának kedve lett a 2 kastélyt megvenni. Onnantól kezdve a férje ill. időnként az egész család tavasztól késő őszig több hetet töltött ott. A kastélyt megnagyobbították, hogy az uralkodópárt ellátó személyzet is helyet kapjon.

Jelenleg mindkét kastély elég jó állapotban van, a Niederweideni a kisebb, és az jelenleg nem volt bejárható, csak májustól van nyitva.

A Schlosshof belseje semmi különös, felejtős, a kertje nagyon szépen gondozott, láttuk, hogy mennyi virággal be van ültetve, sajnos még nem virágoztak.

Mivel az időjárás nem volt kedvező, így turista is csak elvétve fordult meg, de láthatóan nagyobb létszámban szoktak jönni, mert nagy parkolója van, és ahogy olvastam mindenféle program szokott lenni a kastélykertben.

Meglepetésünkre a parkoló mellett az erdőben annyi hóvirágot láttunk mint soha, egész hóvirágtenger volt mindenfelé. Látszik, hogy itt nem kell védeni őket...

Café Diglasban jártunk

Erre a hétre két kávézó is jutott. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt hetekben a visszafelére szóló vonatjegyemet eladtam egy lánynak, akivel pár szót akkor váltottunk, és abban maradtunk, hogy ha lesz időnk, lehetőségünk, akkor összeülünk egy kávézóban egy kis beszélgetésre. Ennek most jött el az alkalma, vittük a férjeket is, s egy jót dumáltunk szerintem, bővült az ismeretségi körünk (és jé, jó volt rácsodálkozni, hogy milyen úton-módon jönnek itt az emberrel szembe az ismeretségek, arról már ne is beszéljünk, hogy én hozom őket, pedig én nem erről vagyok híres:)), ha már ennyit hozzám tett a Bécs, akkor az már jó), a lány gyerekekre vigyáz, a férfi pedig az itteni egyetemen kutat, mindkettő értelmes, kedves ember, és ők is az interneten ismerték meg egymást annak idején, úgyhogy abban maradtunk folytatjuk még a megkezdett ismerkedést.

Magára a kávézóra így kevesebb figyelmet tudtam fordítani, amit lehet róla mondani, hogy a Centrál és a Sperl között van, tehát valamennyire elegáns de mégis van benne valami puritánabb. Az egyik csillár nagyon tetszett, mert mindenféle színes kávés bögre volt ráakasztva. Másik jópofa dolog volt, hogy lámpaernyőnek használtak régi újságokat, amitől kissé antik hangulata volt. A kaja nem jött nekem be, de volt választék, férjem örömére Budweiser is volt, bár ez nem tudom mennyire lényeges egy kávézónál:))) De neki számított.

Az egyik pincérnő magyar volt, de úgy alapjáraton nem voltak túl barátságosak, a második óra után már mondták, hogy mehetnénk...pedig volt bőven üres helyük...

Voltunk ma kastélyt nézni, majd holnap írok róla.

Lakásbérleti díjak Bécsben

A napokban nagyon sokat foglalkozott az itteni helyi metróújság a bécsi lakáshelyzettel, köztük a jelentősen megemelkedett bérleti díjakkal. Az osztrák némettanárom is azt mondta, hogy az elmúlt 2-3 évben drasztikusan felmentek az árak.

Egyre többször hallani, hogy irreálisan megdrágultak az ingatlanok, és egyre inkább igény van rá, hogy az állam valahogyan beavatkozzon, akár úgy, hogy maximálják a bérleti díjakat, akár még több lakás építéssel (így is épülnek lakások), meg különböző szabályokkal.

Volt egy felmérés arról, hogy melyik kerületben mennyi a lakásbérlet négyzetméterre, berakom, mert hasznos lehet talán valakinek.

Bezirk                        Eigentumspreis (pro m²) Mietpreis (pro m²/Monat)

1. Innere Stadt                      9.066 Euro                    20,02 Euro

2. Leopoldstadt                     3.878 Euro                    15,71 Euro

3. Landstraße                       4.697 Euro                    17,86 Euro

4. Wieden                            5.645 Euro                    16,22 Euro

5. Margareten                      3.701 Euro                    15,55 Euro

6. Mariahilf                          4.705 Euro                    15,67 Euro

7. Neubau                            5.112 Euro                    14,81 Euro

8. Josefstadt                         5.489 Euro                    14,33 Euro

9. Alsergrund                       4.470 Euro                    14,77 Euro

10. Favoriten                        3.206 Euro                    11,81 Euro

11. Simmering                      2.464 Euro                    11,16 Euro

12. Meidling                         3.488 Euro                    13,98 Euro

13. Hietzing                          4.199 Euro                    14,66 Euro

14. Penzing                          3.294 Euro                    12,54 Euro

15. Rudolfsheim-Fünfhaus     3.137 Euro                    13,46 Euro

16. Ottakring                        3.533 Euro                    12,75 Euro

17. Hernals                          4.083 Euro                    13,02 Euro

18. Währing                         4.651 Euro                    14,88 Euro

19. Döbling                          5.336 Euro                    16,42 Euro

20. Brigittenau                      3.541 Euro                    12,71 Euro

21. Floridsdorf                      3.058 Euro                    12,30 Euro

22. Donaustadt                     4.136 Euro                    16,00 Euro

23. Liesing                           3.342 Euro                    13,05 Euro

Café Sperl

Eredeti tervem az volt, hogy végigjárjuk a bécsi kávéházak legtöbbjét és utána írok egy összefoglaló bejegyzést róluk, de aztán arra jutottam, hogy az lehet túl hosszú lenne, így talán informatívabb.

A mai napon a Café Sperl-ben jártunk.

A kávéházról tudni kell, hogy 1880-ban alapították, egyikre a legrégebbi, ha nem a legrégebbi ma is működő bécsi kávéházaknak.

Többször váltott tulajdonost, legutóbb 1983-ban újították fel, de a hangulata, berendezése a régi kort idézi. A kávéház látogatói közé tartozott Lehár Ferenc is, akiről a környéken egy utca is el van nevezve.

Az internet szerint a kávézóban még a monarchiabeli Thonet-székek vannak, amik arról is híresek, hogy Pesten is ilyen székek voltak a kávézókban. Van billiárdasztala is, újság is többféle, láttunk 2 férfit éppen sakkozni, úgyhogy máig megőrizte a hangulatát.

A konyhája jó, semmi extra ugyan, de finom, otthoni ízek. Kávéválasztéka is megfelelő. (Mivel én nem szeretem a kávét, csak a kávézó hangulatát, így a kávé minőségéről nem fogok tudni nyilatkozni).