Duna ártér: Donau Auen Nemzeti Park

Úgy jött ki, hogy egymás után két hétvégét is itt töltöttünk, és mindkét hétvégén egy-egy nemzeti parkban jártunk. Igaz ez utóbbi kissé rövidre sikerült, mert reggel mikor felkeltünk még hatalmas köd volt a környéken, így csak délután indultunk el. Persze sokat nem kellett menni, az ártér itt van Bécs mellett nem sokkal, tkp. Bécs és Pozsony között terül el.

Orth an der Donau városban van a park főbejárata vagyis központja, itt van egy vadászkastély, ez errefelé gyakori, az én ősöm is ezen a környéken volt vadász, mint korábban írtam. A terület a Habsburgok egyik vadászhelye volt.

A kastélyhoz tartozik egy kis sziget, amit ilyen tanösvény jellegűre alakítottak ki, főleg gyerekek részére persze. Legérdekesebb rész, amikor le lehet menni a föld alá, vagyis itt éppen a tó alá, és onnan alulról (benne) nézni a tavat. Érdekes élmény volt, sajna a fotón nem jön ki nagyon.

Innen indulnak a különböző túrák a Duna ártérbe, elég hatalmas terület, több lehetőség van a kirándulásra, biciklizésre és hajózásra. Részletes tájékoztató prospektust adnak, ami tartalmazza az összes túra térképét és leírását. Idő híján, mi csak egy igen rövid túrát választottunk, ami nem is ment el a Dunáig, csak az ártérben maradt. 

A Duna legkisebb és legnagyobb vízállása között 7 m különbség van, ami táplálója a növény- és állatvilág sokszínűségének.

Hazafelé már majdnem a városhatárnál volt egy bácsi, annyi de annyiféle tököt árult, hogy nem tudtunk neki ellenállni. Szépen kis táblán le volt írva, hogy melyik töknek mik a jellemzői, és mire használható fel. Volt több fajta nagy tök és voltak persze a kisebb dísztökök is, de ennyifélét még sose láttam. Alig tudtam választani, persze evésre nem mertem letérni a megszokott fajtától:)

 Tó alulról és belülről

Kirándulás a Thayatal Nemzeti Parkban

Múlt vasárnap szép idő volt, így elmentünk kirándulni.

Olyan helyet szerettem volna választani, ahol szépen érvényesülnek az őszi színek, így az Alpok a fenyőerdeje miatt kiesett. Nem messze innen, az osztrák-cseh határnál van a Thaya nevű folyó, ami határfolyó is egyben, és a területe nemzeti parkká van nyilvánítva. Gondoltam az jó lesz.

Elsőre kicsit megijedtem, mert ahogy hagytuk el Bécset, úgy romlott el az idő, bújt el a nap. Aztán mire elindultunk a túraösvényen, addig kék lett az ég, és sütött a nap, szóval teljesen ideális idő volt, és pont olyan, ami szeretek az őszben. Szerintem kihagyhatatlan.

Sajnos elfelejtettem szendvicset pakolni, meg kenyerünk se lett volna elég, de szerencsére a nemzeti park büféjében fel voltak készülve erre az esetre is, így csomagoltak nekünk 2 turista szendvicset.

Rögtön az elején volt egy kilátóhely a környező erdőkre, és a Hardegg nevű falura és annak várára. Ez határfalu és a vasfüggöny leomlásáig gyakorlatilag semmilyen forgalma nem volt a falucskának. Újra végig lehetett játszani a fejekben, hogy milyen jó, hogy már nincs vasfüggöny, és hogy mekkora egy szemétség volt az. Utána volt egy rész, amit vadmacska útnak neveztek, merthogy állítólag a parknak van vadmacskája, sajnos mi nem láttuk őket.

Aztán az út végig a folyó mellett annak partján haladt, néhol annyira közel a folyóhoz, hogy vigyázni kellett az amúgy se túl sima úton ne csúszunk meg. Kidőlt fák itt, ott, máshol kövek, de vadregényes volt. Az egyik tisztáson annyira szépen sütött a nap, hogy lefeküdtem a fűbe, nagyon jól esett érezni a napocskát.

A végén eltávolódva a folyótól egy kis patak futott le a hegyről, ott csobogott mellettünk. Visszaérve a civilizációba én már el voltam fáradva, de még vissza kellett gyalogolni a parkolóhelyre.

 Kilátás Hardeggre

  Folyó partja, túloldal Csehország

 Kidőlt fák az úton

 Kis patak csordogál

A XVI. század története III. rész

Miután nagyjából felvázoltam, hogy milyen lett az állami berendezkedés a három részre szakadt országban, most nézzük meg, hogy ennek milyen hatása volt a gazdaságra, társadalomra és kultúrára.

Gazdaság: Mivel az osztrák, itáliai és német területek lakossága ez időben jelentősen növekedett ill. a seregeket élelemmel kellett ellátni, így a termékek és nyersanyagok ára számottevően emelkedett, ami által az agrárkonjunktúra Mo. gazdasága számára óriási lehetőséget kínált. Részben a Habsburg Birodalommal fennálló perszonáluniónak köszönhetően a magyar kereskedőknek az osztrák-német területekkel való kapcsolata még kedvezőbbé vált. Bécs egyik negyede a német és itáliai kereskedőházak lerakatainak központja volt, itt a magyar kereskedők is kapcsolatokat építhettek ki. Az 1563-as bécsi szálláshely-nyilvántartás szerint egy-egy magyar kereskedő a legnevesebb német kereskedők házainak szomszédságában már állandó szállással rendelkezett. Mo. volt a kora újkori világ egyik legnagyobb hús-és bőrexportőre. Egy-egy szultáni hadjárat és elhúzódó hadakozás során mind Bécsben mind a német területeken súlyos ellátási zavarok keletkeztek. 1526 előtt Mo.  legjobb bora a Szerémségből származott, ennek szerepét majd a Tokaj-Hegyalja vette át. A német és itáliai kalmárok már nem szívesen merészkedtek a hadszíntérre, így rá voltak szorulva a magyarok segítségére, akik viszont elsajátították a nyugati kereskedők legfontosabb szokásait. Az 1540-es években külkereskedelmünk évente igen tekintélyes aktívummal zárt. A kereskedelemből származó hasznot a városi polgárok nem ipari vállalkozásba, hanem újabb üzletekbe fektették, így az ipar fejlődésének lemaradása tovább nőtt.

A 3 részre szakadt ország egyes területeinek lakói számára a kereskedelmi kapcsolatok fenntartása előnyökkel járt. A török hódoltság területén tenyésztett állatra a Habsburg Birodalomban komoly szükség volt, az európai ipar-és luxuscikkekre pedig a törökök és az erdélyi fejedelemség alattvalói is igényt tartottak. Ezen áruk mind csak a királyi Mo-on keresztül áramolhattak ide-oda.

A legtehetősebb kereskedők a hódoltsági részekről a királyi Mo-ba költöztek, de csak akkor lehettek igazán sikeresek, ha korábbi kapcsolataikat fenntartották, és onnan irányították hálózatukat.

Ilyen volt Thököly Sándor esete, aki Mezőtúrról költözött Nagyszombatra. A török országrészben szerzett helyismeretét, a budai pasával való kapcsolatát használta ki, úgy hogy szabad királyi város polgáraként vámmentességgel és még Ausztriában is szabad mozgási lehetőséggel rendelkezett. Később már nem utazott a török országrészbe garantálva hűségét uralkodójához, hanem kalmártársaira bízta a hálózat működtetését.

Emiatt a 3 részre szakadt ország gazdasága egységes maradt.

Városhálózat: A középkor végén a városokban lakott az ország össznépességének 8 százaléka, ami a németországi 10-15 százalékos arányhoz képest már akkor is lemaradást jelentett.  Ezen század tovább rontott. Pozsony és Kassa, Nagyszombat és Győr szerepe viszont megnőtt. A török fennhatóság alá került szabad királyi városok jelentősége azonban csökkent.

Társadalom: Egy-egy társadalmi csoport sorsát az határozta meg, hogy miként volt képes kihasználni a lehetőségeket, eddigi életmódján változtatni. Mint láttuk ez a magyar nemesség esetén nem teljesen sikerült.

Új társadalmi rétegként jött létre a végvári katonaság, aminek tömegeit jobbágyok és földjüket vesztett kisnemesek alkották. Mivel uralkodói szolgálatban álltak, így mentesültek a földesúri joghatóság alól, önálló igazságszolgáltatással és vallásszabadsággal rendelkeztek. A városi polgárság jó része pánikszerű gyorsasággal  távozott a Hódoltságból és vert gyökeret a királyi Mo., Erdély ill. Nyugat-Európa városaiban. A menekülők többsége magyar volt, így pl. Kassa eredeti német polgársága elvesztette többségét a városban.

Mindezek közben sok ezer ember vált a frontvonal közelében földönfutóvá, a helyzeten Bethlen és I. Rákóczi György fejedelem hadjáratai tovább rontottak. Ez a réteg ugyanis mindig kapva kapott az alkalmon, hogy a polgárháborús viszonyok között rablással szerezzen magának élelmet. Erre a végső megoldást csak a II. Rákóczi Ferenc mozgalmát követő konszolidáció hozta meg, mely a török kiűzését követően ezen réteget visszairányította oda, ahonnét kiszakadtak.

Betelepülések:

A nagy seregek általában a folyók, patakok mentén haladtak előre, ahol nagyrészt magyarok éltek. Ezenkívül jelentős volt a már említett elvándorlás is a Hódoltságból a királyi Mo. ill. a Fejedelemség irányába. A tönkretett falvak benépesítésére mindenképp szükség volt, ezért a magyar földbirtokosok akár erővel is telepítettek le szerbeket, vlahokat és bosnyákokat az elnéptelenedő megyékbe. Volt olyan is, hogy egy-egy nagybirtokos-család összeveszett azon, kinek a birtokán telepedjen meg egy ismeretlen területről érkező bevándorlóhullám. A különböző etnikumok együttélése ekkor még nem okozott gondot.

Összegzés:

Az állandó háborúskodás és az ország szétdarabolódásának káros következményei miatt a század mérlege összességében negatív. Legsúlyosabb következmény a településhálózat pusztulása és az abszolút népességszám csökkenése. A Fejedelemség elszakadása az amúgy is elmaradott országrész gazdasági és társadalmi fejlődésének sem kedvezett.

Mindazonáltal a Habsburg Birodalom által rendszeres segélyekkel támogatott királyi Mo. Európa szilárd ütközőzónájává vált. S bár kétségtelen, hogy az idegenből érkező és az ország összbevételeit megközelítő éves támogatás nem jótékony adakozás, hanem az ország örökös tartományok védelme érdekében nyújtott segítség volt, mindez a tényeken nem változtat. A súlyos területi, anyagi és vérveszteség ellenére a két világbirodalom határán a 16. században a magyarság mégis elérte egyik fő célját, amely a szorult helyzetben egyáltalán lehetséges volt: a megmaradást, sőt részben önálló államiságának megtartását is.

Akit jobban érdekel a téma, a könyven kivül itt található előadás hallgatható:

http://300ev.lovassy.hu/index.php/oesszes-hir/142-palffy-geza-eladasa-videon

XVI. század története II. rész

Ott hagytam abba, hogy felvázoltam a  könyv alapján az okokat, hogy miért sikerült az Oszmán birodalomnak olyan simán elfoglalnia Mo.-ot ill. szerencsénkre annak csak egy részét. Az ország 3 részre szakadt:

A királyi Mo. maradt a magyar király kezén, aki persze ekkortól már Habsburg volt, a középső részből alakult ki a Török Hódoltság ill. létrejött egy török vazallus állam, az Erdélyi fejedelemség.

A királyi Mo.-n az uralkodók felismerték, hogy országaikból csak akkor kovácsolhatnak erős birodalmat, ha a megerősödött rendek hatalmát korlátozzák, másrészt az eddig lazán kapcsolódó részeket egységesebb központi irányítás alá vonják. Ez főleg a már emlegetett hadügyi ill. a pénzügyi igazgatást érintette. A pénzügyeket a Budán, később Pozsonyban felállított Magyar Kamara intézte.

Az 1560-as évekre új határvédelmi rendszer született, ami a fővárból, védőzóna erősségeiből, a kő-és palánkvárakból ill. az őr-és strázsaházakból állt. A főkapitányságok katonaságának fizetését nagyrészt a velük szomszédos külföldi tartományok vállalták magukra. (stájer, karintiai, krajnai, alsó-ausztriai, cseh-morva)

A magyar rendeknek részben emiatt, részben a már említett lassú alkalmazkodásuk miatt pusztán a belpolitika és az igazságszolgáltatás irányítása maradt meg. Mindazonáltal még mindig kedvezőbb helyzetben voltak, mint a folyamatosan visszaszorított osztrák v. erdélyi rendek.

Erdélyi fejedelemség végig a török állam vazallusa volt, amit az oszmánok folyamatosan a Habsburgok elleni ütőkártyának használtak fel. A fejedelmek önálló külpolitikát csak a szultán jóváhagyásával folytathattak, éves adót fizetett a Portának. A belpolitika területén viszont korlátlan hatalommal rendelkeztek. A tanácsnak csak véleményezési joga volt. A fejedelmek felhasználták egymás ellen a magyarok, székelyek, és szászok gyakran civakodó képviselőit. Ennek következtében a fejedelmi hatalom  erős túlsúlyban volt a gyenge rendiséggel szemben. Az Erdélyi fejedelemség mindazonáltal a középkori magyar királyság legfejletlenebb tartománya volt, és ezen az "önálló" államiság se tudott jelentősen változtatni, annak ellenére, hogy egyre inkább bekapcsolódott a Mo-on fellendült távolsági kereskedelembe. Erdély jövedelme azonban még arányaiban is messze elmaradt a királyi Mo. éves jövedelmeitől, városfejlődése is alacsonyabb szintű volt és az elmaradás tovább nőtt.

A széttagoltság igazi hasznát a királyi Mo. nemesei élvezték, akik rendi kiváltságaik megvédésére a fejedelemséget bármikor bevethető ütőkártyának használták fel a bécsi udvar központosító törekvéseivel szemben.

Török hódoltság: a birodalom fegyveres erejének jó része állandó jelleggel itt tartózkodott, kiépítették saját várrendszerüket. A vezető réteget nem számolhatták fel, a magyar nemesség a királyi Mo-on ill. a fejedelemségben talált menedékre és igyekezett minden korábbi kapcsolatát megtartani a hódoltsági területekkel, az ottani alattvalóiktól adót is követeltek (kettős adóztatás). A határ átjárható volt, így a határ menti királyi végvárak élelemellátását a hódoltsági területekről sikerült megoldani. A korábbi intézmények tovább működhettek, az oszmánok számára Mo. mindvégig hadszíntér maradt, nem törekedtek a polgári berendezkedés kiépítésére, mint pl. a balkáni államok esetén. Az elfoglalt megyék igazgatási központjaikat egy-egy királyi végvárba tették át, de szolgabíróik és esküdtjeik révén továbbra is ellátták feladatukat egykori területeiken.

A III. befejező részben írok a gazdaságról, társadalomról és kultúráról, plusz az összegzés

 

XVI. század története I. rész

Szeretnék veletek megosztani egy kis történelmi leckét, amit én a Pálffy Géza a XVI. század története c. könyvben olvastam. Tiszta "szakirodalom", de ami megfogott benne, hogy olyan szemlélettel és hozzáállással szemléli végig az egyébként nem túl sikeres XVI. század történetét, hogy az ember nem kezd el rögtön szomorkodni v. önsajnálkodni.

 Inkább az az érzése lesz, hogy nehéz volt igen, de ebben a nehéz időben is elértünk dolgokat, és hogy igenis van mire büszkének lenni, valamint, hogy a magyar történelem Mohács utáni időszakát sem egészséges úgy felfogni, mint csupa tragédiák sorozatát, ahogy régen tanították. "Az oszmán hódítás következtében a magyar állam ekkor élte történetének újabb, akár még a megsemmisüléssel is fenyegető próbatételét. Ennek túlélése és a keresztény Európában  való megmaradás már önmagában is bravúros teljesítmény"

Viszont szakít azzal az elképzeléssel, hogy a törökök ellen elég lett volna bármikor is Mo. ereje, és azt a véleményt osztja, hogy Mo. a Habsburg Birodalom anyagi (ami az ország összbevételét megközelítő éves támogatás volt) és katonai segítsége nélkül a balkáni államok sorsára jutott volna.

 Érdekes és új megvilágítású, ahogy bemutatja az akkori oszmán birodalom helyzetét, és azt, hogy miért is lett ennyire erős. Ezt annak tudja be, hogy 

- egyrészt az oszmánok páratlan alkalmazkodóképességükkel, nyitottságukkal ügyes érzékkel mindig képesek voltak szomszédaiktól és ellenségeiktől bármit megtanulni és befogadni.

- másrészt több olyan újítást vezettek be, ami az uralkodó és az államhatalom teljes túlsúlyát biztosította a politikai életben.

- harmadrészt kialakult egy katonai és hivatali rabszolgaság, aminek következtében ennek a csoportnak az érdekei egybevágtak az államaparátus és a dinasztia céljaival.

- negyedrészt a világkereskedelem keleti-nyugati útvonalai az oszmánok területein haladtak át, így jelentős mértékben ők fölözték le a világ távolsági kereskedelmének a hasznát.

- nem utolsó sorban pedig egy jól kiképzett és foglalkoztatott zsoldos haderő állt szemben egy rendi hadkiegészítésre épülő sereggel.

A középkori Magyar Királyság területe 300 000 km2 volt.

Az oszmán birodalomé 2 500 000 km2.

Az Oszmán birodalom éves bevételei a Magyar Királyság Mohács előtti éves bevételeinek 15-20-szorosát tették ki!

Ennek megfelelően már Mohács előtt is a magyar hadvezetés csak azokban a periódusokban ért el szerényebb eredményeket, amikor az oszmán állam belső válságot élt át, v. a keleti hadszíntéren hadakozott.

Ugyanekkor a Habsburg birodalom se volt túl jó helyzetben: az államhatalom  nem rendelkezett olyan erővel, amely képes lett volna a birodalom részeinek összetartására, a rendkívül erős rendekkel szemben az uralkodók tehetetlenek voltak. Állandó hadsereg híján a hadkiegészítés módszerével a csapatok nagy részének kiállítását maguk a rendek szavazták meg.

Aztán ezen próbáltak változtatni, sorra születtek meg hadügyigazgatási intézkedések, amik persze a rendek ellenállását váltották ki. Mindeközben a királyi Mo. éves jövedelmei az 1570-es évek közepén 765 000 rajnai forint nem voltak elégségesek még a végvárvonal katonaságának zsoldjára sem. I. Ferdinánd még az 1540-es években megpróbálkozott azzal, hogy állandó jellegű magyar tanácsot foglalkoztasson Bécsben, de a nehezen alkalmazkodó magyar nemesség nagy része nem kívánkozott Bécsbe. Ennek a rendkívül lassú és nehézkes bécsi beilleszkedésnek viszont évszázadokra kiható következményei voltak. Az Udvari Haditanács 1556-os felállításával a magyar nemesség szerepe a hadügyek irányításában megszűnt. Viszont továbbra is nélkülözhetetlen maradt a szerepük a helyi katonai közigazgatásban.

folyt. köv.

 

Az Alpok - a hegyünk fentről c. film

Leírom, amíg még tart a hatás. Tegnap kinéztünk magunknak egy természetfilmet, ami az Alpokról szól. Láttunk belőle előzetest, így gondoltuk megnézzük, bár már csak egy helyen játszották, a Wien Mitte-ben és ráadásul matinéban, de mindketten vállalkozók vagyunk, hát használjuk ki az előnyeit, ne csak a hátrányait.:)

A filmet a németek forgatták egy helikopterről az amerikai titkosszolgálat által kifejlesztett kamerával. A képek ennek megfelelően csodaszépek, minden mozgásban van, mindegyik évszakot bemutatja és igazi életképeket kapnak el. Bemutatja a szép és a kevésbé szép oldalát is a hegynek. Beszél a felmelegedésről, arról, hogy 20 év múlva a ma meglevő gleccserek fele eltűnik, és hogy jelenleg is sok gleccser már szinte teljesen ki van száradva, néhol nyáron speciális módszerrel védik a naptól. Elmondja, hogy alakítja, változtatja az ember a természetet, hogy Svájc és Ausztria energiaellátását a vízenergiából fedezik, hogy onnan, ahonnan régen elvándoroltak az emberek a munka hiánya miatt, oda most jönnek az emberek, mert a téli sportok fellendülésével újra megélhetést és munkát találtak az ottlakók.

Kiderül, hogy a sífelvonók építése mekkora munka is valójában, hogy a különböző talpazatokhoz a betont mázsánként helikopterek szállítják a megfelelő helyre.

Megtudjuk, hogy a kürtöket régen a falvak egymás közti jelzésre használták, ezzel adták egymás tudtára pl. a veszélyt.

Látunk olyan "felvonót", amin a hegyről a tejes kancsókat eresztik le az azt feldolgozó gyárba. Természetesen a kancsókat egy nyitott ládába állítva.

Közben a képek magukért beszélnek, a Grossglocknertől egészen a Mont Blanc-ig, a Matterhonon át egészen a Dolomitokig a táj gyönyörű, a természet páratlant alkotott. Kérdés, hogy meg tudjuk-e őrizni az utókornak, ill., hogy az emberi formálás, alakítás merre viszi végül a természetet és a hegyet. Mert, mint tudjuk a természet, a táj sebezhető.

Trailer itt: http://www.diealpen-vonoben.de/index.html

 http://www.diealpen-vonoben.de/index.html

http://www.diealpen-vonoben.de/index.html

Mennyire nem egyszerű a vállalkozó lét avagy egy webshop beindítása

Nem nagyon írogatok ide, pedig lenne egy-két ötletem, mit írhatnék, mégse jutok hozzá, mert szinte mindig a webshopommal foglalkozok, ami igazából még nincs is meg.

Több frontos küzdelem van, az egyik ponton az Amazon szerepel már több mint egy hónapja, kb. egy hétig működött, aztán most megint nem. Állítólag technikai gondjuk van, mindenesetre már másfél hónapja a Konto-mat vizsgálják vagyis pontosan időszakonként azt találják ki ürügynek. Úgy látszik, hogy ez igen komoly probléma nekik, pedig semmi bonyolult nincs benne. Mindazonáltal lehet nem érdemes velük foglalkozni, mert ha nem szállítod be a holmit az Amazon-nak, akkor sose hoz előre a listában.

Az ebayen sikerült elindulni, bár erről a piacról nekem nem volt túl jó a véleményem előzetesen, vagyis én magam mindig úgy gondoltam rá, hogy ott olcsón a használt holmik mennek el. Azért ennyire nem egyoldalú természetesen, de még nem sikerült rájönnöm a mozgatórugókra, hogy hogy lehet az egyszerű "nézegetőből" vásárlót is csinálni. Meg arra sem, hogy hogyan lehet a 9. oldalról feljebb jönni, nyilván azzal, hogy az embernek x. értékelése van, de amíg nincs vásárlója, nem is lesz értékelése, tehát ez kicsit ördögi körnek tűnik. Természetesen alapvetően senki nem segít ebben, gondolom senkinek semmi ötlete v. kedve v. fene tudja milyen nincs, tisztelet a kivételnek (Café et Croissant), pedig jól jönne egy "független szakértő". Úgyhogy ami eszembe jut, állítom át, aztán figyelem, milyen változás történik tőle. 

Aztán ott van maga a webshop, úgy gondoltuk, hogy ha majd kiadjuk a munkát, akkor abból lesz is valami, hát lehet tévedtünk. A legtöbben minden lelkesedés, érdeklődés nélkül küldik nekem a sablon ajánlatokat, néha rettentően elszállva maguktól, az, hogy kétnyelvű: német és angol legyen, ott a fele kiesik, mert nem tudja megígérni, hogy egy nem magyar nyelvű webshopot keresőoptimalizáltra meg tud írni. Aztán aki értene is hozzá meg láttunk is benne fantáziát az meg azt kommunikálta le, hogy igazából nekünk kezdésnek egy egyszerűbb webshop is elég lenne, de arra már nem kínál ajánlatot.

Ezért aztán még mindig ott tartunk, hogy a férjem szabadidejében barkácsolja a lapot, lehet így előbb meglesz...

Jelenleg az a helyzet, hogy már csak egy szegmens van, ahol nincs gondunk, az pedig az osztrák állam. Persze gyorsan kopogjuk le, az otthoni kereskedőtársak ugyanezt nem mondhatják el magukról.