A 6 legjobb karácsonyi kreatív alkotásom

Sajnos véget ért a Karácsony ill. legalábbis annak a szebbik oldala, mert elméletileg még Háromkirályokig Karácsony van. Mint a legtöbb külföldre vándorolt hazánk fia, mi is otthon tartózkodunk. Gondoltam összeszedem - ráérek -  azokat a kreatív dolgokat, amiket Karácsonyra v. Karácsony alkalmából készítettem. Többet terveztem csinálni és sok minden volt, amit elkezdtem aztán nem fejeztem igazán be,  még akkor se működik ez a dolog ha az ember lánya nem dolgozik. Ez-az elmaradt v. befejezetlen maradt, de az ötlet megvan, úgyhogy jővőre újult erővel lehet nekiállni.

1. Karácsony szív - fára és ajándéknak

Ezzel a Karácsonyi szívvel dolgoztam a legtöbbet, varrni is kellett, tömni is, a masnit és a gombot is rátenni úgyhogy macerás volt de nagyon szépen mutat, igazi büszkeségem. Időben elkezdtem csinálni így ebből jutott a fára is.

2. Karácsonyi asztaldísz, erdei stílusban

Ez lett az idei asztaldísz, a Praktika magazinban találtam az ötletet és nagyon megteszett. Gyakorlatilag csak össze kellett rakni.

3. Mikulás - keresztszemesen hímezve

Karácsonyi hímzésem eredménye, sokkal több ilyet terveztem, de hát egy Mikulás hímése is jó sokáig tart, nincs meg úgy hipp-hopp mint azt kezdésnek gondoltam, Pedig tudhatnám, nem elsőnek hímeztem. De mindig reménykedek:))

4. Karácsonyi girland

Fahéjas-naracsos girland, tavaly óta csinálom, szerencsére van hozzá alapanyagom és így ajándéknak is tudok csinálni, nem kell a Vörösmarty téren megvenni.

5. Fahéjas mécsestartó

Ezt a gyertyatartót nemrég találtam a neten és gondoltam megcsinálom, nagyon egyszerű, csak a fahéj méretre vágása a komplikált benne. Viszont annál mutatósabb

6. A kimaradhatatlan mézeskalács

Idén se maradt el a mézeskalács-készítés, tavaly rengeteget csináltam, mondván ennek is adok annak is, fára is stb, aztán egy része megmaradt, így idén visszafogtam magam, de azért a képen ábrázoltnál több lett. A férjem segített, a cukormázzal történő rajzolást szinte egyedül csinálta.

Áldott szép Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak és idetévedt vándornak!

Karácsonyfánk Bécsben

Bár nem Bécsben töltjük a Karácsonyt, de fontosnak találtuk hogy ott is legyen egy kis fenyőnk hangulatilag, így már felállítottuk, hogy mire visszaérünk addigra feldíszítve várjon minket. A szívecskéket én varrtam, tömtem, teljesen saját készítés, dísznek is, ajándéknak is jó, az idei karácsonyi remekművem, a masnikat is én csináltam, de azokban nem volt sok munkám.

Útmutatás az élethez:

Első német nyelvű állásjelentkezésem és külföldiek véleménye Budapestről

Ma megtettem az első lépést, hogy állásom legyen vagy inkább a másodikat, mert volt már egy próbálkozásom a bécsi ENSZ hivatalba angol nyelvű állásra, de annyit se írtak vissza, hogy bakkfitty. Most szépen kinéztem magamnak egy kellemes kis állást a müncheni egyetemi klinikán, adatrögzítéses és fél napos meló, szóval laza lenne és talán a német nyelvben meglevő hiányosságaim se gátolnának annyira. Azért majd lássuk meg. Mi lesz ha felhívnak?:))) rémisztő helyzet:)

Tegnap a szlovák lánnyal voltunk a schönbrunni vásárban, ami itt Bécsben az egyik legjobbnak számít. Mivel a közelben lakik, így ő már volt ott többször, így inkább ittunk puncsot mintsem az árusokkal foglalkoztunk volna. Meg beszélgettünk, ami nekünk a legfontosabb. Vele mindig megnyugtatóbb, mert Ő kezdeményezett felém és nem fordítva, másrészt meg némettudásilag is kb. egyenlő szinten vagyunk.

Vittem neki kis ajándékot Karácsonyra és biztos örülhetett neki vagy nem tudom, mert meghívott egy teára a lakásukra. Mivel a férje a követségen dolgozik így a lakást is a követség adja, ennek megfelelően elég jó és nagy. Mindig kíváncsi vagyok arra, hogy a külföldiek turistaként ha jártak ott,  mit gondolnak Budapestről pl., mert sokszor nagyon tanulságos (lenne, ha nem dúgnánk sokszor a földbe a fejünket) számunka, így Őt is megkérdeztem hogy járt-e már Pesten. Kiderült hogy volt és tetszett neki a város, amit észrevételezett az az, hogy látszik, hogy nincs pénz az épületek felújítására, tehát nincsenek valami jó állapotban (a falak pl.), és látszik ezen a szegénység.

Volt egy spanyol fiú a csoportunkban, aki meg azt mesélte, hogy benne az maradt meg, hogy amikor elment Bp-re, rögtön az első órában, hogy ott volt, ment át valamelyik hídon és épp akkor egy öngyilkosjelölt a vízbe akart ugrani. Ez a jelenet annyira hatott rá, hogy a többi dolgot elhomályosította.

Holnap még találkozom a franciákkal, most épp nem sok kedvem van hozzá, így nem is forszíroztam, de bejelentkeztek kvázi, utána Karácsony

Adtunk a kultúrának

Mivel nem voltak nálunk vendégek, így csináltunk magunknak programot a hétvégére. Szombaton elmentünk megnézni az Anna Karerinát az egyik bécsi angol moziban (Haydn Kino). A jelenlegi mozikínálatból még ezt találtam a legértelmesebbnek, miután a Hobbit 160 percét már nem vállaltam volna be angolul. Magyar mozikhoz szokottan odamentünk csak úgy az előadás előtt 15 perccel, ennek itt az lett a következménye hogy már csak a második sorban volt hely, de ha már eljöttünk, maradtunk. Teli volt a moziterem, tényleg, még az első sorban is ültek. Viszont régi mozi kialakítása volt, úgyhogy még én is alig fértem el a kis székben, ráadásul az italt is tartani kellett, mert italtartó se volt. Így kicsit kényelmetlenül telt fel a filmnézés. A film nem hazudtolta meg magát, orosz hangulatot árasztott, de egyszer nézhető filmnek mondható, és gyakoroltuk az angolt is.

A mai nap pedig elmentünk egy koncertre a belvárosi Anna templomba. Trombita és orgonakoncert volt, mindenféle válogatás karácsonyi témában, minden héten van adventben péntek-vasárnap http://www.kunstkultur.com/index.php?option=com_content&task=view&id=124&Itemid=1&lang=de

22 euró volt a jegy, ami otthoni viszonylatban vaskos, itt Bécsben az átlag színházjegy is 50-60 euró, ennek ellenére teli volt a templom, a padokban a végén már nem volt több hely, így oldalra székeket tettek (A. atya megirigyelné, ha belépődíj mellett ennyien jönnének koncertre). Kellemes kis koncert volt, adventi feltöltődésnek nagyon jó.

5 perces: események és gondolatok

Altwiener vásár: a 2 francia lánnyal mentem és csatlakozott hozzánk egy argentin lány is. Be szokott jönni nekem ez a kisebb vásár, sokkal kellemesebb mint a nagyobbak. Itt is volt egy magyar árus, vásárolni szerettem volna nála, megkérdezte hogy itt lakok-e v. turista vagyok, mondtam, hogy itt lakok. Erre kaptam tőle 1 euró kedvezményt. Úgyhogy újabb pozitív eset a magyar árusok oldaláról. (A bécsi magyar árusokról egy cikk a HVG-ben http://hvg.hu/gazdasag/20121214_Magyarok_a_pult_mogott_a_puncs_fovarosaba#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2012_12_14)

A kaja itt is elhanyagolható volt, megkóstoltunk egy sonkás szendvicset, de a franciáknak nem ízlett a kenyér, hiába más a színvonal itt, meg Fro-ban.

Megújuló karácsonyfa: elég nagy teraszunk van és láttam a többi lakásban hogy a teraszra tettek kivilágított fenyőfát, így nekünk is kedvünk támadt rá. A férjem javaslatára megújuló fenyőt vettünk a Bauhausban (attól megújuló, hogy jövőre is lehet használni, tehát mű:))) és hozzá világítást. Kiraktuk, nagyon szép a lakásból is, kintről is. VAn rendes fenyőnk is, kicsi, inkább jelképes bentre. Amúgy itt nem szokás 1 hónappal előre árulni a fákat, csak most kezdték, szerdán v. csütörtökön, addig sehol semmi és mindenhol ahol láttam, csak Normand fa volt. Viszont a boltokban már fogynak rohamosan a karácsonyi holmik és megjelentek a szilveszteri dolgok, mint otthon. Ezt sose értettem.

Musikverein: Mivel nem vagyunk túl szerencsések, hogy az újévi koncertre bekerüljünk, így beneveztünk egy angol nyelvű vezetett látogatásra. Meglepett a hely, mert a tévéközvetítés alapján sokkal nagyobb termet vártam. Amúgy nem sokban különbözik a mi Zeneakadémiánktól, szóval nem vagyunk ebben lemaradva, ne izguljunk:)))

Az egész teremben majdnem minden fából van, hogy elnyelje a hangokat és nincs benne fűtés, így régen úgy melegítették fel a termet, hogy előadás előtt katonák mentek be és körbefutkostak:)))

Nincs köze az előbbiekhez, de jó, az egyik rokonom idézete, de nagyon talált "Süllyedünk, mondta a színvonal, aztán meghalt":)))

Budapesti javaslatom adventre: sétáljatok végig az Andrássy úton este sötétedés után, érdemes.:)

Adventi vásár Colmarban

Ígéretemnek híven szentelek egy bejegyzést a colmari adventi vásárnak.

Tavaly voltunk ott, amikor attól csak kis távolságra laktunk, dolgoztunk. Mindkettőnket lenyűgőzött már maga a város is, az épen megmaradt középkori favázas házikóival, gótikus templomával (igazi, nincs benne barokk stb. elem), ami már önmagában mesébeillő, amihez jön a német-francia kultúra itt tapasztalt egyedülálló keveredése. A városkát átszeli a Lauch folyó és igazi csatornarendszert képezve a városban. A folyón nyáron csónakázni lehet, a karácsonyi vásárban pedig minden nap egy gyerekkórus énekel dalokat egy csónakból.

Copyright: saját

Karácsonykor mindez még mesésebbé alakul át, ahol az épületek ablakában őzikék, mikulások, ajándékdobozok, plüssmackók, egyéb figurák vannak, az egyik étterem bejárata fölött szánkó van, a másik bolt előtt kivilágított karácsonyfa, egyes utcai lámpákról fenyőágakból álló alkotás lógott le, az utcasarkon faszánkó rénszarvassal, mindez szépen kivilágítva. Este az egésznek még plusz hangulatot adott a folyó, ahonnan felszállt a vízpára és a városkának olyan sejtelmes hangulata lett.

A vásárban igazán jó, sok minőségi dolgot árulnak, rengeteg a kézműves termék, a helyi specialitások. A vásárokban kihagyhatatlan forralt bort is megpróbáltuk, az első helyen egy annyira finom forralt bort fogtunk ki a férjem szerint legalábbis - én nem értek a borokhoz igazából -, hogy azóta se, sehol se ittunk annyira jó bort.

Többször voltunk a városban előtte, így volt egy kedvenc éttermünk, ami nyáron a folyó partján levő kis kertből áll, ott a fák alatt, a tó melett lehetett finom fogásokat enni. Télen a kertecske nem üzemel a hideg miatt, és maga az étterem egy falatnyi, így előre foglaltunk helyet. Amit jól is tettünk, mert nem sokkal azután hogy megérkeztünk az étterembe, már ki is írták a bejáratra hogy telt ház.

Nagyon hangulatos hely, barátságos kiszolgálókkal és remek kajákkal, ahol itt a német hatás is érvényesül a fogások fajtáiban és a mennyiségében, minőségében azonban egyértelműen francia.

Azt hozzá kell tenni hogy mi advent első hétvégéjén voltunk és így nem voltak olyan sokan, valószínűleg és ahogy hallottuk,  itt is mint amúgy máshol is, ahogy közeledik a Karácsony egyre többen vannak.

fenti 4 kép forrása: http://www.noel-colmar.com/en/

Adventi vásár a Práterben

Tegnap kinéztünk este a Práterben levő adventi vásárba, közel is van, meg még nem is voltunk ott.

Előtte az itteni metrómagazinban olvastam hogy az olvasók szerint a 2. legnépszerűbb bécsi vásár a Belvedere-nél levő után. Maga a körítése tényleg szép, romantikus, ki van világítva minden, ott van a körhintánál körben és alig van ember. A kínálatát eléggé gyérnek találtuk, kajában kipróbáltuk az egyedüli kolbászost, rémes volt. Viszont még az elején találtunk egy magyar árust, vagy Ő talált minket inkább. Kürtőskalácsot árult meg puncsot. A kürtőskalácsot nem engedik itt faszénen sütni, csak olyan elektromos izében, úgyhogy nem érte el a Vörösmarty téren levő ízét. A bor viszont elég jó volt, kaptunk tőle egy bögre bort ingyen, ilyen is ritkán esik meg az emberrel magyarok között. Elmesélte hogy itt a Práterben levő vásárban nem engedik hogy az ember valami olyat áruljon, amit egy másik bódéban árulnak, tehát mindenképpen valami mást kell árulni...Ezért mindenből egy van: egy kolbászos, egy palacsintás stb. Így nincs verseny és ettől lett olyan a kolbász amilyen. Tapasztalat, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy milyen kaját vesz az ember a vásárban.

Némi anekdota a Vörösmarty térnek, hogy ahogy eddig tapasztaltuk, ott nagyon figyelnek a minőségre, mind a kürtőskalács, a töki pompos és még a kolbász is első osztályú, nem beszélve a kézműves termékekről, szerintem kihagyhatatlan és nem drágább mint a bécsi verziója, szóval én nagyon tudom ajánlani, hogy amikor mentesítő vonatok indulnak a bécsi vásárba, nézzük meg, menjünk ki többször, mi magyarok a Vörösmarty térre, mert szerintem igenis van olyan színvonalas ha nem színvonalasabb mint a bécsi vásárok. (azért Bécsben is van pár jó vásár, de azokkal is felveszi a versenyt) mégha bele lehet futni otromba eladókba is.

Viszont ha már adventi vásár, akkor a következő posztomat - nosztalgiakén - a colmari adventi vásárnak fogom szentelni, ahol tavaly jártunk, és ami mind hangulatában mind minőségében messze veri számunkra az összes eddig látott adventi vásárt.

Müncheni képek

München advent idején

Úgy jött össze az élet, hogy a müncheni látogatásunkra csak ebben a hónapban került sor. Ami egyfelől jó mert adventben mindennek különleges hangulata van, másrészt meg hát hideg volt, mert oda előbb ért a hidegfront mint Mo-ra

Eredetileg péntektől vasárnapig mentünk volna, de 1 nappal meghosszabbítottuk, mert a férjemnek interjúja volt.

Egy kedves, családiasabb hotelben szálltunk meg München-Aubing negyedében, ahova az S4-gyel lehetett menni és kb. 17 perc volt a pályaudvartól. Ha az embert csukott szemmel elviszik ide és itt kiteszik, akkor fel se merül benne hogy egy nagyvárosban van, annyira falusias jellege van, csönd, nyugalom, kertes házak, kevés autó, ami "fura" :) hogy jó a közlekedése, 20 percenként megy az S-bahn be egyenesen a belvárosba, tehát ha valaki vonathoz megy v. a belvárosba, akkor át se kell szállnia, minden ott van egyben.

Az elmúlt héten náthások voltunk, így a hétvégén is vigyáztunk, mert nem voltunk még rendben teljesen, tehát sört nem ittunk és csak meleg teán, meg meleg boron éltünk.

Az egész belvárosban van az adventi vásár, a főtéren és a hozzá vezető bevásárló utcában, meg még a városkapun belül pár helyen. A városházánál délutánonként az egyik erkélyen énekelnek.

Mondjuk ettől a tömeg aztán kettőzött, mert egyrészük a boltokba siet, a másik részük az adventi vásárba, szóval szombat délután majdnem elviselhetetlen. Péntek este még nem volt gond, így végignézegettük az árusokat, a palacsintát ezerféleképp készítik el, tesznek rá mindent amit lehet, és persze a francia megfelelőjeként árulják ala "Crépes", de valójában inkább olyan mint a magyar palacsinta. Mondjuk a végére már annyi palacsintát ettem hogy herótom lett tőle:))) Lehetett kapni sok szép dolgot, olyat is amiről az embernek a régi szép idők jutnak az eszébe, így férjemtől kaptam egy - születésnapomra is tekintettel - játékbabát, aminek porcelán az arca, szövet a teste. Anyukámnak volt/van ilyen, mindig nagy becsben volt nála és hát rá emlékeztett. A forralt bort majdnem minden stand más-más bögrében adja, ez az olyan karácsonyi vásár bögre gyűjtőknek, mint a férjem remek lehetőség. Így mi is begyújtöttünk 4 féle bögrét. Viszont az is hozzátartozik ehhez, hogy minden stand csak a maga bögréjét veszi vissza, így pl. nekünk is úgy alakult hogy az egyik helyre már nem tudtuk visszavinni az - egyébként nem tetsző - bögrét, mert sietni kellett a vonathoz.

Szombat és vasárnap a 2 forralt bor és palacsinta között azért néztünk is nevezetességeket, nevezetesen a Nymphenburg kastélyt, voltunk a St. Peter templom tornyában, szerintem oda nagyon érdemes felmenni, mert remek a kilátás a környező óvárosi részekre és a Residenzet is megnéztük belülről.

Sajnos egyik kastélyban se volt fűtés, így mindig kellőképpen átfáztunk, ami miatt mindig be kellett ülnünk valahova felmelegedni.

Az összes söröző, kajálda szinte mindig teli volt és a legtöbben hatalmas élet volt. Azt is megtapasztaltuk, amit én tanultam németen, hogy Németországban teljesen természetes ha sörözőben pl. 2 vadidegen ember mellé ültetnek egy asztalhoz. Teljesen lazák e tekintetben. Mi egyszer 2 FC Bayern szurkoló mellé kerültünk, persze ott a szurkolók nem olyanok mint idehaza, tehát teljesen konszolidáltak.:)))

A müncheni közbiztonságról annyit hogy az S-bahn megállókban tucatszámra vannak biciklik otthagyva és a belvárosban is hol itt hol ott van bicikli letéve és nem viszi el senki. A másik pedig hogy buszmegállókban vannak újságos dobozok, ahol önkiszolgáló alapon lehet újságot venni, az ember kiveszi az újságot a dobozból és bedobja a pénzt. Simán bárki elvihetné fizetés nélkül az újságot v. akár a pénzes perselyt és mégse...Ez a különbség, ezt azért még Bécsben se merik megcsinálni.

Viszont erőteljes a rendőri jelenlét, simán ott vannak a rendőrök a S-bahn megállóban, amikor focimeccs van, vagy az adventi vásárnál is megfordulnak. LÁthatóan sok dolguk nincs, csak vigyázzák a rendet.

Megnéztük a müncheni piacot is, mert az mindig egy fontos pont a városban. Ami engem illet nekem jobban tetszett mint a bécsi, mert én a bécsitől nem vagyok elszállva, nekem nagyon szűkös a gyalogos sáv, ha sokan vannak nem tudok közlekedni. Itt Münchenben tágas helyen van, tényleg szélesek a közlekedők és olyan teres-szellős jellege van.

Kínálata kb. mint a bécsi, bár ahogy elnéztem pl. almából sokkal jobb a választék.

A jelenlegi állást nézve (az osztrák hajónk zátonyra futott, Münchenből meg kaptunk ajánlatot) előbb költözünk, mint terveztük. Szóval lehet felpörögnek az események. De még óvatosnak kell lenni, meg aludni rá párat.

Fotók jönnek (remélem hamarosan)

Ádvent Münchenben - következik

A hétvégét Münchenben töltöttük, péntektől hétfőig, nyomtuk ezerrel az adventi vásárban a kaját-piát, részletek később.

Amikor a francia-magyar és a szlovák-magyar 2 jó barát

Ezen a héten két társasági élményem volt, az egyik még az előző csoportomból való 2 francia lánnyal egy ebéd, velük másodszorra. Most már jobban ment a kommunikáció, valahogy jobban egy húron voltunk és én is lazább voltam, így már hosszabb fejtegetésekbe is bele mertem kezdeni. Az egyik lányról kiderült hogy a mamája félig kínai és az egyik francia gyarmat szigeten találkoztak az apjával. Na hát a "francia birodalmon" belül is hasonló keveredés volt mint errefelé a Habsburg Birodalmon belül. Csak amíg bennem magyar, szlovák, német,  cseh-morva és francia vér kering (majdnem mindenhol otthon vagyok))), addig pl. benne kínai is hála a gyarmatok elhelyezkedésének:)

Van ígéretem tőlük, hogy megkapom a Quiche lorraine eredeti receptjét ahogy egy fr. háziasszony csinálja.

Már izgatottan várom. Meg persze a következő találkozót is várom, amire majd 2 hét múlva kerül sor.

Rögtön a következő nap meg a mostani csoportomból egy szlovák lánnyal mentem el ebédelni. Ő is eléggé lassan beszél bár helyesen, így én is érzek jogot arra hogy kellőképpen lassan mondjam a dolgokat, így mondtam is, bár most is volt olyan, amikor akartam valamit mondani és nem volt meg hozzá a kifejezés németül. Jól elvoltunk, valószínűleg vele is folytatjuk 2 hét múlva.

Adventi vásár sokadszorra Bécsben

A hétvégén itt voltak a barátnőmék, nagyrészt minket látni jöttek, mert mint ahogy mink is, ők is unják már a bécsi adventi vásárt. Tavaly voltunk együtt itt sokadszorra, amikor megfogadtuk, hogy a következő évben már nem utazunk ki. Csakhát az élet más irányt vett és itt vagyunk, tehát adva volt a dolog.

Azt is sokszor megfogadtuk már, hogy a Rathausnál levő vásárba nem megyünk többet, de valahogy mégis ott kötöttünk ki...szombat este és hát sokan voltak. Rögtön a puncsos pultok felé vettük az irányt, hát nem nagyon ízlett a puncs egyikünknek sem, én a felét ott is hagytam. Találtunk egy üveggömbös árusítót, ahol nagyon szép angyalkát vett nekem a férjem.
Kicsit még keringtünk a vásárban, főleg a hátsó részén ott nem voltak annyian, aztán eljöttünk.

Ma voltunk templomban misén a Stephanskirche-ben, Krisztus király vasárnapja volt, amit én nagyon szeretek mint ünnepet, az adventi időszakot közvetlenül megelőző vasárnap és otthon ilyenkor éneklik a Christus Vincit kezdetű általam oly kedvet éneket (http://www.youtube.com/watch?v=WxFR7n39z7o). Voltak sokan, mondjuk szerintem a nagyrésze turista volt.

Nem ismerem az énekeket így hiányzott a megszokottság érzése.

Mindenféle

Café Pierre: Kipróbáltunk egy francia kávézót itt a vásorban. Több francia dologból tudtunk választani, megkóstoltuk a klasszikust: quiche lorraine és Crepes. Nekem kicsit csalódás volt az ízvilága, mert volt rajta valami fűszer, amit én nem szeretek és Fro-ban nem is nagyon találkoztam vele. A Crepes finom volt, bár engem inkább a magyar palacsintára emlékeztetett, nem a francia Crepes-re. A bort szívesen ittuk, mindkettőnkek csúszott.

Soiree francaise: Előző héten az itteni fr. közösség estéjén voltunk, ahova egyébiránt bárki mehet. Zenés volt az est, a fr. barátaim sajnos nem tudtak jönni, az egyik azért mert babysitterkedik, a másik azért mert nem talált babysittert:))) (Amúgy ez a babysitter dolog itt nagyon népszerű, és senki nem gondol semmit arról a szülőről aki 1-1 alkalommal babysittert vesz igénybe) A bárban a zene nekem túl hangos volt, nem vagyok hozzászokva, hogy kvázi üvöltve kell beszélgetni, de érdekes élmény volt, a végén a férjemnek még táncolhatnékja is volt és szerencsére akkor a Voyage, Voyage c. régi szám ment, ami mindkettőnk ízlésének megfelel.

Tandemtanulás: Eddig nem nagyon hallottam róla, otthon legalábbis sose, itt viszont több osztálytársam számolt be róla, hogy tandemben tanul valakivel. Ez azt jelenti hogy ha mondjuk adva van egy francia aki németül tanul, meg egy osztrák v. német aki franciául tanul, ők összeülnek 1 órára hetente és fele időt franciául fele időt németül beszélnek és mindenki nyer. Nagyon ötletesnek tartom, csak egy baj van vele, hogy vajon ki akarna magyarul tanulni? hát ahogy nézegettem szinte senki.

Úgyhogy ezért (is) tanulnak a nagy nemzetek fiai, lányai könnyebben idegennyelvet, ha elkezdik persze.

Új barát: Úgy tűnik a mostani csoportom is hoz egy barátot, a héten a szlovák lány jött oda hozzám (őt szimpinek találtam eleinte is, de valahogy úgy tűnt hogy nem nyitott, így meg is lepett), hogy mivel szerinte se nagyon beszélgetünk az órán, így mi lenne ha összeülnénk beszélgetni. Ő már csinálja ezt egy lánnyal az előző csoportjából, aki szintén francia. (úgy látszik itt a franciákat könnyű becserkészni)

Úgyhogy örültem a fejleménynek és vsz. a jövő héten sort is kerítünk rá.

Semmeringer Bahn - egy hétvége Bécsben

Most sorra olyan hétvégék jönnek amikor Bécsben maradunk, mégha 1 napra meg is szakítom a folyamatot.

 A mostani hétvégére egy kirándulást terveztünk és szerencsére szombatra jó időt fogtunk ki. Eleinte bizonytalankodtunk hogy szombat v. vasárnap legyen de aztán nem bántuk meg hogy a szombatot választottuk. A bécsi erdő helyett kissé messzebbre mentünk: Semmeringbe. Kinéztem a neten és a térképen, hogy az lesz a legjobb, ha valahol lerakjuk az autót, onnan végigsétálunk a Bahnradwegen, aztán ahol elfáradtunk ott vissza vonattal az autóhoz. Megnéztem a térképem merre van a legtöbb viadukt, így Klamm-nál álltunk meg, és innen mentünk az osztrák viszonyokhoz képest elég jól kijelölt turistaúton.

Az út szinte végig a vasútvonal mellett halad, a viaduktok alatt haladtunk el, így mondjuk majdnem mindent kvázi alulról láttunk, ha jött egy vonat akkor abból tehát nem sokat láttunk. Nagyon kellemes idő volt, a táj még nem fordult teljesen télibe, de már sok sok levél le volt hullva. Jól esett friss levegőn túrázni, már rég volt alkalmunk rá. Eredetileg Semmeringig el akartunk sétálni de aztán Breitenstein-nél kezdtem elfáradni és már majdnem visszafordultunk, amikor találtunk egy rövidebb utat, igaz hogy ez meg meredekebb volt mint a másik de hajtott a vágy, hogy felérjek a csúcsra (Wolfsberg - 919 m), ahonnan azt ígérték, hogy szép lesz a kilátás. Végülis megérte a fáradtságot, mert tényleg be lehetett láni az egész völgyet, igaz, hogy innen már nem nagyon tudtam a vonatokra zooomolni, messze voltak. De olyan volt az egész, mintha egy vasúti terepasztalt nézegetnénk, ahogy jön a vonat, be az egyik alagútba, majd ki, át a viadukton, kanyar, megint alagút stb. Itt egy régi kedves ismerősünkre gondoltam, aki nagy terepasztal rajongó.

Itt aztán már megálltunk, nem tettük meg az utolsó 2 km-t mert sötét is lett meg már csak vonszoltam magam. Punnyadt városi nép:))) Vonatra szálltunk. Úgy látszik a vonat gratis lehetett, mert senki nem jött azzal, hogy vegyünk jegyet, az állomáson nem volt senki aki jegyet adna, így ingyen utaztunk. A sötét miatt már nem láttunk semmit a tájból.