Jegy az Operába és a B2.2 szint vége

Tegnap este kitaláltuk, hogy ha már itt vagyunk Bécsben, akkor elmehetnénk az operába. A férjem már régóta szeretne, engem annyira nem vonz, de gondoltam, ha van olyan darab, amitől az ember nem lesz depressziós, akkor megpróbálhatjuk, legalább egy élmény. Megnéztem a bécsi Opera honlapját és épp adják a Sevillai borbélyt, amit azoknak ajánlanak, akik nem nagy operalátogatók, tehát nekünk. Nagyon megörültem, de nem tartott sokáig az örömködésem, mert hamar kiderült hogy egyrészt nagyon drágák a jegyek, másrészt meg hogy nincsenek már jegyek:))) Vagyis decemberre gyakorlatilag elfogyott, 1-2 olyan hely van, ahol viszont nem tudnánk egymás mellett ülni. Január-február meg nincs előadás. Úgyhogy kb. ennyit egyelőre a kulturális élményeinkről. Amúgy ahogy elnéztem jegyet szerezni az operába gyakorlatilag úgy lehet hogy az ember 3-4 hónapra előre feliratkozik várólistára és előre - látatlanba - kifizeti a jegyet.

Vége a hónapnak így vége a nyelviskolában a csoportnak is. Ill. a holnapi napot elvileg még bepótoljuk jövő hét pénteken, de a tanárt ismerve, ez inkább csak elmélet.

Nem igazán voltunk megelégedve a tanárnővel, a végére már komikus lett az egész. Úgyhogy én nem nagyon ajánlanám a Deutsche Akademie-t senkinek se, bár az is igaz hogy a többi iskola dupla árban van, de állítólag sokkal jobbak.

Még lesz egy hónapom a suliban új szinten új csoporttal, meglássuk.

A mostani csoportból 2 (francia) lánnyal barátkoztam össze, hogy mennyire tartósan majd kiderül.

Bécsi vegyes

Ma is megnéztem egy kreatív boltot a Kagraner platz közelében, Freuden Sprung a neve. Ez már kifejezetten egy kreatív bolt volt, nem is annyira pici, de a választéka ennek se volt az igazi. Festéke alig volt, patináról nem is hallott a kis hölgy. Szóval szalvétatechnikára alkalmatlan. Ami jó volt benne az a mozaik meg a gyurma választéka, de ez se volt kiemelkedő.

Viszont mindenhol rengeteg jó, és tényleg jó, tartalmas kreatívkodó könyv kapható, ami azért érdekes ellentmondás.

Amúgy ezt a boltot már úgy találtam hogy direkt kerestem a neten, a parent.at oldal fórumán vannak ilyen kérdések hogy mit hol lehet kapni és ott írták.

Van még egy a Reumannplatzon, jövő héten azt is meg fogom nézni és beszámolok róla.

Már Karácsony van itt is, vagyis az üzletek jó részében, előkerültek a karácsonyi mécsesek, díszek, ádventi naptár, képeslapok. Na ebben sokkal nagyobb a választék mint otthon. Az ember nem győzi magát lebeszélni a sok szép dologról.

Rollereztem egyet az Alte Donau-nál ill. a Donauparkban, csináltam fotókat is,  hogy néz ki az őszi Bécs.
Tegnap még hó esett, ma már jobb idő volt.

Mosókonyha

Ha az ember nyugaton él, megismerkedik előbb-utóbb egy itteni műintézménnyel, a mosókonyhával.

Itt a lakásokban nincsen mosógép, még akkor se feltétlenül, ha 100 m2es az adott lakás. Hogy miért azt nem pontosan tudjuk, de van praktikus oldala is, hogy mondjuk egy 40 m2-es lakásba még nem kell belezsúfolni a mosógépet. Az persze más kérdés, hogy mondjuk Mo-on ugyan hány embernek lenne-e kedve az adott panelházban lakó egyéb népekkel közös mosógépet használni.

Mondjuk itt jobb az összetétel, tehát az ember nagyobb bátorsággal próbálgatja.

A mi lakásunkban ugyan van mosógép, de még nem mertük kipróbálni. Bár azok után, hogy a mosogatógépből az első kipróbáláskor folyt ki a víz, lehet hogy a későbbiekben se nagyon fogjuk erőltetni.

Úgyhogy ideje volt alkalmazásba venni a lenti mosógépet.

Némi utánajárást és utánaérdeklődést vett igénybe mire sikerült kideríteni hogy hogyan is működnek, mert pénzt sehol se lehetett bedobni, ingyen meg nem áll szóba a gép velünk természetesen. Kiderült hogy egy irodában egy nőtől kell venni korongokat, egy korong olyan 40 cent és 2 korong egy mosás.

Fél óra alatt kész az egész mosás, szóval kicsit más mint a megszokott és hát erősen centrifugál.

Elvileg van szárítógép is, amit még sose próbáltam. VAn aki a mosókonyhában szárítja a ruháit, én felhoztam. Ki tudja?

Svájcban ugyanis a férjem úgy járt, hogy a mosóporát sikerült megpattintania valakinek egyszer, ki tudja, nem kellenek-e a tiszta, szép ruháink is másnak:)

Miért nincsenek Bécsben igazán jó kreatív boltok?

Igaz, hogy 2 és fél hónap még nem hosszú idő de amióta megjöttem azóta rendületlenül keresek itt Bécsben egy jó kreatív boltot, mint otthon a Hobbyművész v. a Rayher, ugyanis ez a "létszükségletem" vagy legalábbis sokat jártam otthon oda.

Megnéztem a neten, hogy pl. a Rayhernek milyen partnerei vannak itt, abból 3-4et már végigjártam és sehol nem találtam azt a szintű választékot, amit otthon a Boráros téren pl. talál az ember.

Mind a könyvesboltoknak (Thalia, Libro) mint a papírboltoknak (Mastnak) van kreatív részlegük, de itt főleg - és ez eléggé meglepett - festéshez, rajzoláshoz való dolgokat lehet kapni de azokat nagy választékban. Mondjuk nem vagyok egy rajztehetség, úgyhogy ez nem hoz lázba.

De konkrétan olyan hogy kreatív bolt mint amilyen szinte majd mindenütt van otthon, na az itt csak elvétve.

Az egyik Ottakringben, http://bastelecke.com/, a másik a SCS-ben, ami nekem kb. másfél óra utat jelentene, így ezt még nem néztem meg.

Arra tudok még gondolni hogy mindenki a neten rendeli a cuccokat, mert pl. a rayhernek ahogy néztem van webshopja (tök új, eddig nem volt) és 50 eurós tétel (amit nem nehéz összerakni, valljuk be) után ingyen elhozzák a motyit Ausztriába..

v. a másik, hogy az osztrákok nem kreatívak vagy legalábbis nem érdekli őket annyira a dolog mint otthon az embereket.

Ha valaki olvassa a blogomat és tud kreatív boltot a felsoroltakon kívül az írjon nekem mailt. köszönöm.

Práter, a vidámpark (újabb tapasztalatokkal frissítve)

Voltak itt ismerőseink 2 gyerekkel, így szinte kötelező program volt a Práter meglátogatása és ezúttal nem sportolási céllal, hanem kizárólag a játékok voltak az érdekesek. Végigjártuk a parkot és nagyon hiányoltuk, hogy nem lehetett tudni hogy az egyes játékok mennyire veszélyesek, valók-e gyerekeknek v. az egyes házakban mi van. A gyerekek - 10-12 évesek - bementek a Jurassic Park barlangba és féltek, mert mindenhol meglepetésszerűen felüvöltött egy-egy dinó:) Azóta, mióta elsőnek voltunk annyival jobb a helyzet, hogy a Práter honlapján van némi információ a játékokról: http://www.prater.at/Attraktionen/.

Az egész inkább vurslis vagyis olyan hagyományos vidámpark. Aztán mivel minden játékért fizetni kell (3-4 Euró), így egy családnak egész vagyon egy ilyen kiruccanás és ráadásul a gyerekek azt élik meg, hogy csak pár játékra ülhetnek fel. Az otthoni vidámparkhoz képest viszont sokkal nagyobb, több a játék benne, és sokkal nagyobb az élet. Dodzsemből is van legalább 4 fajta, nyáron van olyan játék, amikor  a vonat v. hajó vízbe megy bele stb. A bátrabbaknak meg mindenféle fejreállós, szabadonesős v. épp jó magasra felmenő lánchinta is található. Hétvégente elég sokan vannak, de főleg csak sétálgatnak és kajálgatnak, a játékokra még nekünk nem kellett sokat sorba állni. Akkor igazán jó, ha az ember többször vissza tud jönni, és mindig 1-2 új játékot kipróbál v. a régiekre száll fel újra.

Mindazonáltal az óriáskerék szép látványt nyújt a Práterben, nem csak a kerék maga szép és igényes, hanem a kilátás se utolsó, itt viszont szinte mindig sorban kell állni.
Annak aki a Práterben jár, még nagyon ajánlanám, ha megéhezik a Schweizerhaust, amiről itt írtam egy bejegyzést: http://becsenatmunchenbe.blogspot.co.at/2013/06/sult-csulok-es-schweizerhaus.html. A Praterturmnak nevezett játék mellett található, és az eredeti Budweiser sör ill. a sült csülök kötelező eleme.
Képek a Práterkból:

Akiknek van rá lehetősége - és ez  most kis nosztalgia lesz - azoknak az Europaparkot, Freiburg im Breisgau mellett Rustban http://www.europapark.com/lang-de/Startseite/c1174.html ill. kisebb gyerekkel a Párizsi Disneylandet ajánlom.

Az Europaparkban az egész belépésért kell fizetni 40-45 Eurót, utána annyi játékra ülhet fel a gyerek ahányra csak akar és annyiszor ahányszor csak akar és ráadásul mindenütt fel van tűntetve hogy az adott játék mennyi veszélyes. Eszméletlenül jól, szépen meg van csinálva az egész park, nem csak vursli, élmény gyereknek, felnőttnek, öregnek egyaránt és nem csak játék, gasztronómiailag és egy szórakoztatásilag is nagyon meg van csinálva. Télen is üzemel, sőt ahogy láttam a honlapján idén a kínai nemzeti cirkusztársaság lesz a vendégük..

Képek az Europaparkból:

Fogorvosi ellátás Bécsben

Ahogy észrevettem az elmúlt időkben nagyon nagy a zavar abban az ügyben, hogy hogyan is működik a fogorvosi ellátás itt ill. hogy egyáltalán érdemes-e vele foglalkozni. Azt mindenki tudja, hogy a külföldiek Magyarországra járnak fogászatra, úgyhogy abból indulunk ki, hogy ha fog akkor Mo.

Mivel nincs túl sok szerencsém, és megfájdult a fogam, ami már hétfő óta nem múlik, az otthoni fogorvos nem tud fogadni jövő pénteken, így kipróbáltam és próbálom összefoglalni, hogy más is tudja követni, bár az tény, hogy kicsit zagyva a rendszer.

Már előre hozzáteszem, hogy a rendszer biztosítónként változhat, én a wgkk-ról tudok írni.

Amit finanszíroz a krankenkassa az az alábbi:

fehér tömés az első fogakba

amalgám tömés a hátsó fogakba (ha az adott fogorvos egyáltalán csinál amalgámtömést)

gyökérkezelés

röntgen, panoráma és sima is

szuri a gyökérkezelésnél

szóval ezeknél nem érdemes hazarohangálni kiv. persze ha valakinek valami nagyon jó orvosa van otthon v. itt nem talál olyat aki jó.

A speciális esetekben érdemes utánaérdeklődni, mert van olyan, hogy a magyar tb nem finanszírozza az osztrák meg igen (pl. CT a fogról). Fogpótlások rettenetesen drágák, az felejtős szerintem.

Ausztriában a biztosításhoz van egy ún. E-Card, ami olyan mint a bankkártya, ezt az adott orvosnál beleteszik egy kártyaolvasóba és az alapján megy az ellátás. Ha valakinek a kártyája még útban van, akkor sincs gond, mert a biztosítónál kapott papírral lehet már menni a rendelőkbe.

Kávézás az osztálytársakkal: 2 magyar - 2 francia felállásban

Ma elmaradt a német óra, mert a tanárnő lebetegedett, úgyhogy az egyik magyar társam javaslatára, négyen lányok beültünk egy kávézóba. Mi voltunk ketten magyarok, és ők ketten franciák:) Érdekes volt a beszélgetés, mégha kissé nehézkes is volt a német társalgás. Mindannyiunknak az a tapasztalata, hogy az osztrákok nem nyitottak, nem igen kívánnak barátkozni a külföldiekkel. A francia nő mesélte hogy a gyerekei a francia iskolába járnak, ahol a gyerekek fele osztrák fele francia és az osztrák szülők nem barátkoznak a francia szülőkkel. De ugyanezt mondta a magyar nő is, hogy ott ahol Ő lakik - egy faluban a közelben - hiába próbálja az osztrákokat bevonni ebbe-abba nincsen foganatja.

Anyanyelvi környezet avagy csodák márpedig nincsenek

Az összes újságban, tévében, nyelviskolában elhangzik az a bűvős mondat, hogy anyanyelvi környezetben milyen könnyű nyelvet tanulni, mert az emberre csak úgy ragadnak rá a szavak, fordulatok és hipp-hopp észre se veszi az ember és máris az adott nyelven kommunikál. Meg hogy mennyire hasznosak a külföldi nyelvtanfolyamok, ahol akár 2 hét alatt is eredményt lehet elérni.

Ehhez képest amit én látok az az , hogy hiába van az ember anyanyelvi környezetben, itt is kell tenni erőfeszítést azért, hogy az ember haladjon, fejlődjön a nyelvtudásában. Az utcán járva nem ragad az emberre a nyelv v. legalábbis olyan kis mértékben, ami miatt van olyan csoporttársam aki már 11 éve itt él, van aki 4 éve, van aki 2 éve és mind ugyanazon a bűvős szinten a B2-ön vannak. Persze mint mindig itt is vannak kivételek, olyan emberek akiknek tényleg jó a nyelvérzékük és akikre tényleg csak úgy ragad a nyelv, de rájuk ragad nem anyanyelvi környezetben is.

Szóval a lényeg, hogy ezt se adják olcsón, itt is, anyanyelvi környezetben is bele kell az embernek adnia magát, hogy eredmény legyen.

Amikor az ember szüleit megcsapja a különbség

Az elmúlt 2 napban itt voltak a szüleim Budapestről. Mivel mi már jártunk (férjem és én) pár helyen a világban és volt olyan hely ahol hosszabb időt is eltöltöttünk, így egy csomó minden nekünk már természetes, ha egyáltalán merhetjük így mondani v. legalábbis megszokott a "nyugati" kényelemből, szervezettségből, sőt az a megfigyelésünk (a férjemnek különösen) hogy ami megvan különbség Magyarország és Ausztria között, az megvan Ausztria és Németország között is.

Úgyhogy mi egy kissé talán szigorúbb szemüvegen keresztül nézzük v. az elvárásaink magasabbak már.

Így érdekes volt figyelni, ahogy a szüleim rácsodálkoztak a közlekedés szervezettségére, a magas szintű tájékoztatásra, rendezettségre. Ma hazamentek és a vonatról leszállva felszálltak az egyik budapesti trolira és azt mondták utána, hogy rögtön szembejött velük a különbség, hogy mennyire rossz állapotban vannak a trolik, mennyire zörögnek, nyikorognak és hogy mennyi sok rossz kinézetű ember utazik velük.

Nem lepett meg a megfigyelés, én is éreztem már ezt amikor hazamentem, mondjuk nem másfél nap után:) v. amikor a Keletinél leszálltam és a metróra akartam szállni, és hát kerestem a metrómegállót (lejárót), amit régen - budapestiként - nem használtam, mert mindig máshol szálltam fel ill. le, tehát kapásból nem tudtam merre van. Na hát van ilyen, igen. Ugye túrják a teret már évek óta és emlékeztem valamire hogy így van meg úgy, de nem voltam benne biztos, gondoltam megyek a kiírás után....rendületlenül kerestem a kiírást és bíztam benne hogy meg is találom. Aztán rájöttem, hogy kiírás nuku, sőt tábla se meg semmi se, ami mondjuk Bécsben az U-bahn-nál alap. Emiatt az egész teret körbe kellett járnom mire sikerült megtalálnom a metrólejárót...nagyjából akkor már kizárásos alapon. Közben sikerült átmennem egy aluljárón, amit szerintem már évek óta nem használnak csak a hajléktalanok, hát elég félelmetes volt és pisi szagú...

Németül tanulni Bécsben

Mivel a német nyelvtudásom és hozzá az önbizalmam nem elég arra, hogy érdemileg labdába rúgjak mondjuk egy álláskeresésnél és amúgy is ráérek, több mint hasznosnak gondoltam elmenni nyelviskolába, tanulni, társaságban lenni és napi programmal rendelkezni.

A választásom a Deutsch Akademie-re esett, árban is kedvezőek voltak, időbeosztásban is, szóval jónak ígérkezett.

Megvolt az első nap, ami biztos hogy semmivel sem jobb, több, újabb mint a többi nyelvtanfolyam akár Magyarországon akár máshol.

10en vagyunk egy csoportban, az összetétel nagyon vegyes és meglepően kevés a közép-európai, pedig arra számítottam hogy a környező országok népeiből lesz teli, helyette van francia nő aki januárban a férjét követte, spanyol építész, amerikai egyetemista, egyiptomi nő és van egy magyar nő is, akiről mindazonáltal nem tudok egyelőre többet. VAn még 2 férfi akik valamennyire fehér foltok a történetben. A tanítás menete a megszokott: van némi kommunikációs feladat, szókincs, nyelvtan, így elsőre ami soknak tűnik az a szó mennyisége ami ezalatt az egy óra alatt a táblára került. Viszont amit hiányoltam az a kreativítás, olyan feladatok amik gyakoroltatnak és megmozgatnak, lendületet adnak. De ilyen tanítási módszerrel én eddig csak egyszer találkoztam.

Ami viszont jó hogy itt mindenkivel németül tudsz és kell beszélni, tehát ha akarod ha nem, használnod kell és beszélned kell.

Friss hír: Közben kiderült hogy az egyik fehér folt fiú egy török srác, amúgy nagyon rendes valamin jött hozzánk egy másik francia lány is. Úgyhogy jól állunk.

Bécs-Bp vonatjegy adás-vétel

Van egy bécsi levelező lista a neten, ami gyakorlatilag csak vonatjegy adás-vételről szól ill. a telefuvar szervezésről. Szinte nincs is más rajta, úgyhogy aki valami programötlet v. egyéb hírek után vágyik az ne is nagyon iratkozzon fel rá, mert napi 100 mail érkezik és mind ebben a 2 témában.

Szóval eddig nem nagyon értettem mi ez a nagy hajcihő a vonatjegyek körül, gondoltam az ember azért vesz vonatjegyet mert utazni akar, akkor meg minek adná el? max. ha közbejön valami de ahhoz meg túl sok forgalom zajlik e témában.

Egészen addig nem értettem, míg velem is megtörtént az az eset hogy az indulás napján akartam vonatjegyet venni és már nem volt a kedvezményes odaúti vonatjegy.

Mivel visszaútra 9 nap múlva került volna sor, így a netes jegyvásárlás fel se ajánlott rá jegyet. Felhívtam az ügyfélszolgálatot hogy most ez azt jelenti hogy nincs már jegy a railjetekre (amit el tudtam képzelni mert épp zajik az Oktoberfest szóval ki tudja), mert nem ajánl fel nekem egy jegyet se. Erre mondta a hölgy, hogy erről szó sincs, hanem csak annyi hogy elfogytak a kedvezményes odaúti jegyek. Amit tehetek az az hogy veszek kirándulójegyet, amivel viszont 4 napon belül vissza kéne jönnem. Megbeszéltük, hogy nekem ez nem áll fenn, de kiderült hogy még úgy is olcsóbb a mulatság ha veszek egy kirándulójegyet és a visszaúti jegyet nem használom fel, az fiktiv, mintha vennék egy normál árú odaúti jegyet. Úgyhogy volt egy kirándulójegyem, aminek az egyik felét leutaztam, a másik fele meg ment volna a kukába, ha............

Ekkor eszembe jutott a lista és feldobtam rá a jegyet hogy ha kéri valaki, viheti, ha nem hát nem.

Sikerült végül eladni egy lánynak aki Bécsben tanul valami hangszeren, az üzletet le is bonyolítottuk, úgyhogy mindketten jól jártunk.

Naschmarkt hétköznap és szombaton

Bécs legnagyobb és leghíresebb piaca a Naschmarkt, volt szerencsém arra járni többször is, elsőnek hétköznap ejtettem útba, hogy felmérjem a kínálatot és a helyzetet. Elsőre nem estem hanyatt tőle, egyrészt a fővám téri piac nekem hangulatosabbnak tűnik, másrészt nem egy francia piac és a standok között is szűk a hely. Viszont ami pozitívum mellette hogy rengeteg féle dolog van itt, amit alig-alig lát az ember máshol, Mo-on meg biztosan nem. A halválasztéka is kimagasló, láttam különféle rákokat és a legtöbb szerencsére nem előfőzött mint Mo-on.

Fűszer is sok van, mindenféle, persze jó árban, azt azért hozzá kell tenni hogy kajában drágább ausztria mint Magyarország. De azoknak akik szeretik a ritkaságokat és egzotikusabb kajákat, azoknak nagyon jó és hasznos.

Legutóbb szombat reggel néztem ki, gondoltam van bolhapiac is, termelői piac is, akkor új arcát mutatja. Valóban más képet mutatott, a termelői piac nagyon jó, tényleg házi szőlőt lehet kapni és olcsóbban is mint a piac többi részén. Ami viszont hátránya a szombati vásárlásnak az az, hogy teli van turistákkal, akik viszik magukkal a méretes fényképezőgépet és toporognak, bámészkodnak és persze az aki, haladni akar, mert csak egy szimpla ebédhez gyűjti össze a hozzávalót, annak ez keserves. Úgyhogy nagyon örültem amikor minden megvolt és m ehettem. De a szőlőért érdemes volt kicsit toporogni:))))

Állítólag ismert még a Karmelitenplatzon levő piac is, úgyhogy legközelebb azt is megnézem.

Frissítés: hétfőn nem túlzottan érdemes a piacra menni, alig van nyitva pár stand...

Kedves Olvasóim!
Tekintettel arra, hogy erre a bejegyzésemre kerestek rá legtöbbször, akinek van kedve hozzá kommentálja meg, hogy Bécsen belül miért pont a Naschmarkt izgatja ennyire? Nagyon szívesen olvasnám a véleményeteket, esetleges tapasztalatotokat.

München, München - mikor leszel a miénk?

München, München mikor leszel a miénk, leszel-e valaha a miénk?

"Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre." Nietzsche

Társaság

Talán ami a legnehezebb a külföldi létben az a társaság hiánya. Ez főleg akkor igaz, ha az ember nem dolgozik, mint én és gyakorlatilag a férjemen kivül nincs napi kapcsolatom senkivel, akivel még meg tudnám osztani az élményeimet v. élményeket tudnék szerezni.

Mert hát van a net, meg a mail, meg a telefon stb, de mégse tudja helyettesíteni azt az élő napi kapcsolatot, amikor munkatársak, haverok vannak az ember körül.

Persze gondolom ez alakul vagyis idővel kialakul s remélem ebben fog az is segíteni hogy jövő héttől német tanfolyamra járok mert kellenének a jó élmények és kellenek az emberek.

Szerintem igaz az is, hogy mivel Bécs közel van és sokan sokat járnak haza, így hiába vagyunk itten annyian (v. lehet pont a mennyiség is a baj), nem keresik az emberek annyira a másik társaságát, nem próbálunk egymással kapcsolatba lépni.

Amazon és Ausztria avagy csomagrendelés mikéntje

Rendeltünk csomagot az Amazonon, konkrétan egy rollert a férjemnek, először Magyarországra akartuk szállítatni, mert gondoltuk ott a szüleink mindig otthon vannak, ráérnek a csomagot várni. Igen ám, de megnéztük hogy Mo-ra 25  euró volt csak a szállítási díj, míg Ausztriába 0 azaz nulla euró. Innentől nem volt kérdés, hogy ide kérjük, aztán lesz ami lesz, gondoltuk, legfeljebb elmegyünk érte a postára.

Igazunk is lett, hogy pont akkor érkezett a csomag amikor nem volt senki itthon, konkrétan 1 órával jött később, mint ahogy én elindultam Bp-re, úgyhogy hétfőn várt a postaládában az üzenet. Fel voltam rá készülve hogy majd a kerületben levő valamelyik nagy postára kell bemenni, mint ahogy otthon is (otthon pontosan a kerületi főposta a csomag illetékes, ami ott 30 perces út bkv-val), de nem, kiderült hogy csak a házunktól pár lépésnyire levő kisebb postára kell érte menni. Nagyon megörültem, és nagyon tetszett hogy ilyen hatékony a rendszer és hogy nem kell feleslegesen a csomag után caplatni akkor sem ha épp nincs otthon az ember.

szóval olcsóbb is volt és gyorsabb is, egyszerűbb is.

Neustift am Walde és Spittelberg

Még augusztusban nagy lendülettel vágtunk bele a kulináris élvezetek felfedezésébe.

Grinzinget már régebbről ismertük, így valami újjal kívántunk megismerkedni.

Mindkét helyet 1-1 ismerősünk ajánlotta, úgyhogy kipróbáltuk őket.

Neustift am Walde bécs külvárosa, gyakorlatilag olyan mint egy falu, úgyhogy jó sokat kell buszozni, meleg idő volt, majdhogynem kánikula és hát kiderült hogy a bécsi "BKV" se kedvezőbb kánikulában, ugyanis a buszon nem működött a légkondi helyette voltak mini ablakok, ahogy Bp-ről ismeri az ember a helyzetet. Úgyhogy egészen hűvősnek éreztük a levegőt amikor leszálltunk.:)

Kiválasztottuk az első "kocsmát", amit nem az otthoni kocsmának kell gondolni, hanem inkább kulturált beülős hely (Heuriger az itteni neve a "kocsmának"). Az étteremnek volt egy elég nagy kertje teli asztalokkal, a kert végében meg egy hatalmas szőlő ültetvény. Elég sokan voltak ahhoz képest hogy mekkora hely volt, úgyhogy alig kaptunk asztalt de azért találtunk. Persze bort rendeltünk, mert ide az való, bár a férjem inkább sör rajongó. Nagyon hangulatos kis hely volt és hát elgondolkodtam hogy otthon ahol tényleg sok a szőlő meg a bor miért nem lehet ilyen hangulatos kerthelyiséges italozókat kialakítani Bp. külső részein?

Spittelberg: a belváros közepén van kialakítva, annak egy önálló életet élő része, Biedermeier házakkal. Azt olvastam a történetéről, hogy a II. vh utánra igen lepusztult állapotba került, volt piros lámpás negyed is:) Néhány lakos és művész a negyed védelmére kelt és a városvezetés úgy döntött, hogy a házakat helyreállítja.

Ez sikerült is, úgyhogy az egész negyednek sajátos hangulata van, mintha egy faluban lennél a város közepén. Az egész negyed teli van mindenféle beülős helyekkel, kajáldákkal, éttermekkel, italozókkal stb.

A tripadvisor alapján az Amerling Beisl nevű helyet választottam ki.

Ételt egyedül én ettem, valami gombás volt de igen finom legalábbis osztrák szinten. Italnak nagy barátom volt a Spritz amit még Velencében kóstoltam először.

A véletlen úgy hozta hogy a facebookon láttam hogy a januári síoktatónk is itt van Bécsben és felvetettem neki hogy társuljon be hozzákn, így hármasban voltunk és gyakorolhattuk az angol nyelvet, mivel a srác angol de jobban tetszik neki Bécs meg Ausztria mint Anglia...

Úgyhogy ez egy sikeres találkozó volt. Az utolsó kép mutatja a helyet ahol voltunk.

Orient und Oxident - egy kiállítás margójára

Egy "hazavágó" kiállítás volt (még van) a Belvederben: osztrák festők a XIX. században felfedezték a magyar Hortobágyot mint jó témát, ott Szolnokon alakítottak ki egy festőbázist, aztán az őket követők már továbbmentek a Balkánra, Görögországba, majd jött Egyiptom is.

Ezeket a festményeket lehetett megtekinteni.

Egy egész teremnyi rész volt a Hortobágynak szentelve, érdekes volt látni, hogy régen mennyi fantáziát láttak benne, bár egy teljesen más világ volt ott akkor mint most. Főleg a lovak voltak a témák és hozzá a betyárok, legények hosszú, bő szövetnadrágban.

Nagyon tetszetős képek voltak.

Jó rész volt még a Balkán is, Egyiptom nekem kissé üres volt, a festményekről hiányzott az élet.

a képek a digital.belvedere.at - ról vannak:

Prater és a bécsi parkok

Voltunk a hétvégén a Praterben is, miután a cukrászda dolog nem jött össze, leszálltunk ott. A cél a rollerezés volt, mert emlékeztem még régebbről amikor Bécsben voltam a barátnőmnél, hogy ott van egy igen hosszú út, ahol lehet menni bőven. Így is volt, tényleg nagyon hosszan halad, oldalt parkok, játszótér, bmx pálya, teniszpálya, focipálya, mindenféle sportolási lehetőség, középen egy széles út fákkal szegélyezve, ahol mindenki vagy biciklivel v. futva v. mint mi rollerrel nyomja. Nem is kevesen voltak, de van egy hangulata,, hogy az embernek tényleg kedve van menni és tolni neki.

Amúgy itt Bécsben az igen jó, hogy a parkokban tényleg csomó lehetőség van a sportolásra, mert nem csak egy park mint nálunk szokás pl. Városliget, hanem rendesen fel van szerelve, ki vannak alakítva ilyen olyan pályák, így aztán többen is sportolnak errefelé. A Donaupark itt van mellettünk és ott is van ping-pong asztal, teniszpálya (fanyalgóknak ugyan betonos), kosárpalánk, focipálya és egy csomó pad ahova le lehet ülni beszélgetni v. ilyesmi, míg otthon ezt külön kell vadászni.

Még a Praterre visszatérve felültünk a kisvasútra és körbenéztük a parkot, jó gyerekes volt, de vicces is egyben.

Maga a vidámpark annyira nem fogott meg, láttunk mi azért már jobbat is Nyugatabbra. (pl. Rust, Germany v. Tivoli, Koppenhága), ja és sajnos minden játékra külön kell fizetni, tehát minél többször ülsz fel rá annál több pénzt hagysz ott. De a budapesti vidámparkhoz képest azért nagyobb tömeget vonz.

Kipróbáltam a lánchintát egy körre, nagyon jó érzés volt, bár azt hiszem már kicsit hűs az idő ezekhez.

Cukrászda Bécsben

Van Bécsben egy cukrászda, amiről több helyen olvastam, hogy nagyon jó, a neve: Tichy cukrászda. A Reumannplatzon van, az egész metróhálózat tele van a hirdetésével, hát gondoltuk pár hete, hogy megnézzük tényleg ekkora nagy szám-e. Hozzá kell tenni hogy Magyarországon igen magasra van téve a mérce nálunk, hiszen a közelünkben van az Emil cukrászda Pilisvörösváron, ahol nem csak a tortaválaszték, hanem a körítés is kimagasló. Ezek után indultunk el a Tichybe egy pénteki napon délután.

Mint később kiderült kissé eltaktikáztunk magunkat, mert rögtön bementünk az első terembe, amit megláttuk és a cukrászdához tartozott, mivel kinn a teraszon nem volt hely. Maga a terem eléggé ipari volt, említésre nem méltó.. A fagyikehely választék viszont tényleg hatalmas, rengeteg fajta, igen különleges kreálmányok, úgyhogy az étvágyunk megvolt hozzá. A fagyi nem volt rossz, azt hiszem nem lehet rá panasz no, nagy adag is volt meg jó is volt. Amikor már mentünk kifelé oldalt  benéztünk és feltűnt, hogy van ott egy másik helyiség, sokkal szebb berendezéssel. Gondoltuk legközelebb majd oda ülünk be és azt is megfogadtuk, hogy kipróbáljuk a fagyikülönlegességüket, ami a szilvásgombóc fagyi.

Most vasárnap lett volna alkalom rá, hogy kipróbáljuk, így felszálltunk az U-bahnra és mentünk. Aztán nem sokáig örömködtünk, mert leszálltunk és láttuk, hogy az utcán is állnak sorba az emberek....megnéztük az oldalsó beülős termet is, de oda is sorban állás volt. Na gondoltuk, hogy azért ennyire nem jó cukrászda hogy fél órát álljunk sorba.

Lehet, hogy mégicsak megérné ha valaki cukrászdát nyitna Bécsben? úgy látszik elég nagy rá a kereslet és ehhez képest meg nagyon kevés cukrászdájuk van...

ki tudja?