Talán ami a legnehezebb a külföldi létben az a társaság hiánya. Ez főleg akkor igaz, ha az ember nem dolgozik, mint én és gyakorlatilag a férjemen kivül nincs napi kapcsolatom senkivel, akivel még meg tudnám osztani az élményeimet v. élményeket tudnék szerezni.
Mert hát van a net, meg a mail, meg a telefon stb, de mégse tudja helyettesíteni azt az élő napi kapcsolatot, amikor munkatársak, haverok vannak az ember körül.
Persze gondolom ez alakul vagyis idővel kialakul s remélem ebben fog az is segíteni hogy jövő héttől német tanfolyamra járok mert kellenének a jó élmények és kellenek az emberek.
Szerintem igaz az is, hogy mivel Bécs közel van és sokan sokat járnak haza, így hiába vagyunk itten annyian (v. lehet pont a mennyiség is a baj), nem keresik az emberek annyira a másik társaságát, nem próbálunk egymással kapcsolatba lépni.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen