Az elmúlt 2 napban itt voltak a szüleim Budapestről. Mivel mi már jártunk (férjem és én) pár helyen a világban és volt olyan hely ahol hosszabb időt is eltöltöttünk, így egy csomó minden nekünk már természetes, ha egyáltalán merhetjük így mondani v. legalábbis megszokott a "nyugati" kényelemből, szervezettségből, sőt az a megfigyelésünk (a férjemnek különösen) hogy ami megvan különbség Magyarország és Ausztria között, az megvan Ausztria és Németország között is.
Úgyhogy mi egy kissé talán szigorúbb szemüvegen keresztül nézzük v. az elvárásaink magasabbak már.
Így érdekes volt figyelni, ahogy a szüleim rácsodálkoztak a közlekedés szervezettségére, a magas szintű tájékoztatásra, rendezettségre. Ma hazamentek és a vonatról leszállva felszálltak az egyik budapesti trolira és azt mondták utána, hogy rögtön szembejött velük a különbség, hogy mennyire rossz állapotban vannak a trolik, mennyire zörögnek, nyikorognak és hogy mennyi sok rossz kinézetű ember utazik velük.
Nem lepett meg a megfigyelés, én is éreztem már ezt amikor hazamentem, mondjuk nem másfél nap után:) v. amikor a Keletinél leszálltam és a metróra akartam szállni, és hát kerestem a metrómegállót (lejárót), amit régen - budapestiként - nem használtam, mert mindig máshol szálltam fel ill. le, tehát kapásból nem tudtam merre van. Na hát van ilyen, igen. Ugye túrják a teret már évek óta és emlékeztem valamire hogy így van meg úgy, de nem voltam benne biztos, gondoltam megyek a kiírás után....rendületlenül kerestem a kiírást és bíztam benne hogy meg is találom. Aztán rájöttem, hogy kiírás nuku, sőt tábla se meg semmi se, ami mondjuk Bécsben az U-bahn-nál alap. Emiatt az egész teret körbe kellett járnom mire sikerült megtalálnom a metrólejárót...nagyjából akkor már kizárásos alapon. Közben sikerült átmennem egy aluljárón, amit szerintem már évek óta nem használnak csak a hajléktalanok, hát elég félelmetes volt és pisi szagú...
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen