Látogatás az ENSZ bécsi székházában

Mivel itt lakok mellette és még sose voltam benn, így kihasználtam az alkalmat, hogy a volt nyelvsulim szervezésében egy látogatást tegyek az ENSZ itten székházában. Azonkívül, hogy találkoztam egy régi csoporttárssal meg alkalmam volt pár emberrel társalogni, a dolog fejetős de egyben vicces is volt.

Először is, rögtön elmondták szabálynak, hogy 1. az ott dolgozókat nem lehet fotózni, magunkról készíthetünk, de másokról véletlenül se, 2. nehogy valaki lemaradjon, elkószáljon, mert akkor hívniuk kell a biztonsági személyzetet és addig nem megy senki sehova, míg nincs meg az eltévedt emberke. Úgyhogy állandó létszámellenőrzés volt.

Először felmentünk az 5. emeletre ott rögtön be egy vetítőterembe, ahol néztük egy kb. 20 perces filmet a menekültekről, lehet épp nem voltam túl megértő passzban, mindenesetre nem fogott meg, aztán ahogy vége lett soványdisznó-vágtában eljutottunk a gyűlésterem felett levő újságírói megfigyelő szobába, ahol legalább láthattunk valamit: egy üléstermet sok üres székkel, de mégis valami...Itt ki lett fejtve, hogy működik az ENSZ, hogy minden országnak egy szavazata van, és hogy van 5 állam akinek vétójoga van. Itt kuncogtam magamban és majdnem megszóltaltam, de aztán visszafogtam magamat, hogy na igen pont ez az, ami miatt működésképtelen a szervezet, mert nincs olyan konfliktushelyzet a világban, ahol ezen államok egyike v. másika ne lenne érintve...A Bang-Jensen ügyről már nem is beszélve..

Aztán ennek is vége lett és a srác aki kísért minket kisütötte, hogy van 3 percünk még, így sietnünk kell elhagyni az épületet:))  Úgyhogy nem is kicsit volt csalódás, de ahogy láttam másnak se túlzottan jött be a dolog. 

Játékmodell kiállítás és vásár

Az eddigi években lemaradtunk róla, de most sikerült eljutnunk a játékmodell kiállításra. Az interneten előre meg lehetett venni a belépőt és így 3 Euróval olcsóbb volt. A vásár egész nagyszabású volt, rengeteg árus és kiállító. Nagyrészt természetesen a vasútmodell volt a domináns meg a távirányítású autók. A vasútmodellhez mindenféle eszközt, építményt, síneket, vasúti lámpákat stb lehetett kapni. Jó sok kiállított terepasztal volt, egyik jobb mint a másik, ahogy néztem nagyrészt ilyen munkaközösségek csinálják, nem magánszemélyek, ill. a magánszemélyek tömörülnek közösségekbe és aztán ők közösen megépítik a vasútat. Autómodellek is voltak dögivel, kicsi- nagy ilyen olyan, az egyik árus úgy gondolta, hogy üzletet csinál az általa kirakott autókból és 1 €-t akart kérni minden egyes fotóért, hát nem tudom, hányan éltek a lehetőséggel, amikor ezer már dolog is volt, amit lehetett fotózni, de mindenesetre "érdekes"-nak találtam a megközelítését. Amúgy még nem láttam egy helyen ennyi féle járművet, ha nem tudnám, hogy úgysincs hova raknom, akkor nehéz lett volna ellenállni a jobbnál jobb ritkaságnak..Sajna a vasútmodell csak egy álom, azt hiszem az is marad, de kis autókból szívesen bevásároltam volna:)

Nekem ami legjobban tetszett az egy hajós terepasztal volt, elég nagy, kb. egy szobányi és rendes vízen közlekedtek a hajók, meg volt építve hozzá minden raktárépület a parton, kiszolgáló épületek, vonat ami viszi a szenet, minden. nagyon jópofa volt. Itt tartottak is egy fél órás bemutatót, elindították a hajókat,

kirakodták róla az árut, mindezt persze távirányítóval. Volt hozzá tájékoztatás is.

Aztán még azok tetszettek, amik némi újdonságot, különlegességet vonultattak fel, például fából készült szekér, aztán láttam kicsiben megépített verduni-lövészárkot, bár nem szeretem a háborús dolgokat, de tetszett a kivitelezése és az ötlet maga, már az, hogy nem megszokott, nem gyakori. Sajnos viszont nem készítettem róla fotót.

Aminek nagyon örültem, hogy amikor Fro-ban voltunk mindig irigykedtem, hogy milyen jó papírmakettek vannak kiállítva a kastélyokról, amiket viszont nem lehet sehol kapni. Itt viszont volt egy árus, ahol csak ilyenek voltak, rengeteg nevezetességről, kastély, templom bármi, még akár jármút is lehet papírmakettként csinálni. Sőt az egyiknél egy középkori városrészlet is volt papírmakettből, mind kapható volt, így ez lesz a születésnapi v. a karácsonyi ajándékom.

Azért azt meg kellett állapítsam, hogy a látogatók nagy része nem annyira kreatív mint a kiállítók v. akár én, mert nagyrészt a távirányítású ketyerék fogytak, minden amivel lehetőleg nem kell semmit csinálni, és nem igényel semmi kézi munkát. Pedig sokan nem is tudják, mennyire jó dolog valamint a saját kezünkkel elkészíteni, megépíteni. De nem vagyunk egyformák.

hajóterepasztal

hajó a vízen

fábol készült szekér

aranycsapat mozdony

talán a legdrágább mozdony?

Cirkuszban jártunk

Bécsben nincs állandó cirkusz, ki tudja miért, de nincs. Régen azt hittem, hogy minden fővárosban van, aztán kiderült, hogy dehogyis. Biztos azt gondolták az őseink, hogy mi ilyen mókás egy nép vagyunk, kell nekünk állandó cirkusz:)))

Ami itt van, az a néha felbukkanó vándorcirkuszolás, ebből már több éve jön rendszeresen ősszel a Roncalli német cirkusz, akik a Rathausplatzon húzzák fel sátraiakat kb. 1 hónapra. Elég sűrűn van előadás, így nem probléma rá jegyet szerezni, ami Bécsben azért nagy mondás. Ami nagyon tetszett, hogy maga a cirkusz környezete is jópofán van kialakítva, minden cirkuszos kocsikból, de van előtte még kávézó is, mondjuk ez szerintem jó ötlet..

Az előadás 2,5 órás plusz a szünet. Nagyrészt hagyományos előadások vannak: akrobaták, bohócok, ki így ki úgy mutatja be ügyességét. Ami nekem nagyon tetszett az egy svájci kommikus volt, aki egy "Lassító" terápiát tartott annak a mottónak jegyében, hogy ha lassan élsz, később végzel vele, tehát tovább élsz. Viccesen próbálta előadni, hogy mennyivel kényelmesebb az élet, ha mindent lassan csinálunk, és rögtön megszűnik a stressz. A terápiáját  szerencsére el lehet számolni a betegbiztosítónál is - ígérte.

Aki tud németül annal ajánlom az oldalát http://www.baldrianshow.ch/

Hiányoltam a trapézt, de valószínű ők olyat nem csinálnak, a sátorba nem is férne el, pedig nekem a kedvencem, viszont sok olyan volt, hogy az egyik ember a másikat meg a harmadikat tartja meg különböző pózokban, volt olyan, hogy a nő tartotta meg a férfit meg egy másik lányt, nem is tudom, ez hogy működhet.

Szerencsére csak egy állatos pont volt, bevallom őszintén én azt gyerekkoromban se szerettem, nem találom viccesnek, amikor az állat térdet hajt a közönség előtt.

Egyszóval jól éreztük magunkat ebben a pár órában és sikerült feltöltődnünk a napi kerékhajtás közepette

Fraknó vára

Szüleim éppen a Fertő-tónál töltötték nyaralásukat, mivel meglátogatni nem mertek minket (féltek, hogy eltévednek v. nem tudom), így közbenső helyen találkoztunk és közben megnéztük Fraknó várát. Maga a vár egy elég magas hegyen van, ennek köszönhette, meg a szerencsének talán, hogy senkinek nem sikerült elfoglalnia. Jelenleg is az Eszterházy család birtokában van, mint  többi burgerlandi kastély, erdő, földterület.

Ki lehet fogni magyar vezetést is meg németet is, ahogy van rá igény. Mi a várra és a kincstárra voltunk kíváncsiak, eredetileg német nyelvű lett volna a kincstáros vezetés de mivel nem váltott rá senki más jegyet, így végülis magyar vezetést kaptunk.

Volt itt mindenről szó, kezdve a fekete mágiával egészen a Kínáig érő hun birodalomig, ami így együtt nekem eléggé sok volt, nem tudom, hogy a kincstár tényleg erről szól-e vagyis tényleg a fele kiállított tárgyak kapcsolatosak-e a fekete mágiával, v. csak az idegenvezető a saját véleményét osztotta meg, mindenesetre eléggé fura volt .A végén már ott tartottunk, hogy manapság már tisztítják a terem negatív energiamezejét...

A másik rész érdekesebb volt, ami a várat illeti. Nem annyira kastélyos volt, tehát nem volt itt semmi szobabelső, a legtöbb teremben fegyverek, fegyvertokok és hasonlóak voltak. Viszont itt látható a legrégebbi magyar országzászló 1618-ból

Szösszenet az osztrák egészségügyről

Jobb híján gondoltam írok egy kis összefoglalót az osztrák egészségügyben szerzett tapasztalatainkról, hiszen az elmúlt félévben többet voltunk orvosnál mint talán eddigi életünkben összesen, na jó ez túlzás persze, de azért kitettünk magunkért, sajna

De így legalább tiszta képet kaphattunk arról, hogyan is működik itt az egézsségügy jobb-e és ha igen miben mint a magyar.

Ami elsőnek szembetűnő és teljesen más, az az, hogy itt nincsenek szakrendelők, nincsenek olyan helyek a kórházakon kívül, ahol az összes szakma összes orvosa egy épületben megtalálható és bármikor felkereshető. Van egy oldal a neten, a praxisplan.at, itt minden orvos szerepel, névvel, címmel, telefonnal, hogy milyen biztosítóval van szerződésben v. éppen egyikkel sem, lehet kerületre, szakmára, nemre v. egyszerre több szempontra stb keresni.

Minden orvosnak saját rendelője van, asszisztenssel, váróval, rendelővel valahol a városban, ahova nagyrészt időpontfoglalással kerülhet be az ember egy-két kivétellel, ahol oda lehet bármikor állítani. Ezt kb. úgy lehet elképzelni, mint otthon a magánrendeléseket.

Ennek megfelelően nem nagyon van sorban állás de persze ez alól is vannak kivételek, ahol időpont ellenére is volt, hogy 2 órát vártunk, mire sorra kerültünk. Ez igaz a háziorvosi praxisra is. Minden orvos más és más felszereltséggel, hozzáállással rendelkezik, de bármelyiket lehet választani, van egy két oldal, ahol lehet értékelést olvasni az orvosokról. Ennek előnye, hogy van verseny, az orvosnak érdeke, hogy jöjjenek hozzá a betegek és, hogy meg is tartsa őket - egy bizonyos pontig. Ugyanis egy adott betegszám felett már nem fogadnak új beteget, és itt jön képbe az otthon is jól ismert várólista, vagyis az amikor mennél egy orvoshoz de esetleg 1-2 v. 3 hónap múlvára tud csak időpontot adni. Ilyenkor dönthetsz, hogy jó, kivárod, v. inkább keresel egy másik orvost, aki korábban is tud fogadni, de esetleg nem olyan jó. Ugyanolyan bosszantó tud ez lenni mint otthon.

Ha esetleg péntek kora délután lenne szükséged vizsgálatra v.bármire és nem vagy bejelentkezve az orvosodhoz, miért is lennél, ha váratlanul ér a dolog, akkor marad a kórházak ambulanciájra.  Igen ám, de ezekben délután 6kor már kvázi ügyelet van, de ugyanúgy péntek 4 órakor is. Ennek megfelelően az egész kórházban, az osztályon és az ambulancián egy darab szakorvos rohangál a kettő között ide-oda, amiután nem csoda, hogy várni kell 2-3 órát mire sorra kerülsz, és csak 2-3an voltak előtted...Velünk megtörtént, hogy már bejutottunk a rendelőbe, amikor csörgött a telefonja, hogy mennie kéne az osztályra és egy óra múlva jött vissza, addig semmi, áll minden.

Ekkor eszünkbe villant, hogy az egyik - amúgy nőgyógyász - , szlovák csoporttársam azt mesélte, hogy nyugodtan higgyjem el, hogy ez ám nem véletlenül van így, ugyanis a biztosítóknak egész Európában (aki nem hiszi, annak ajánlom figyelmébe az alábbi blogot a dán egészségügyről, amiről azért köztudott, hogy az élvonalban van http://hataratkelo.blog.hu/2013/11/22/eletemben_eloszor_otthon#more5648612) egyszerűen nem érdekük, hogy megfelelő számú orvossal szerződjenek le, hiszen akkor sokkal nagyobb lenne a rendszer áteresztő képessége, és sokkal többe kerülne. Ezért van aztán az a paradox helyzet, hogy bár 10szeres az orvosira a túljelentkezés, mégis mindenhol orvoshiány van.

Ez a tétel nem igaz a magánpraxisokra, ahol viszont itt is, mint mindenhol, minden gördülékenyen megy, van időpont, flottul megy minden, csak hát plusz pénzbe kerül, amiről itt igaz, hogy egy részét visszatéríti a biztosító, bár azért erről még óvatosan nyilatkozok, egyelőre itt még nem tartunk.

Legfelül jön a kórház: ez is ismerős helyzet, hogy berendelnek hajnalra, aztán csak délbe kerülsz sorra a műtétre, a kaja ugyanolyan gáz, viszont a kórházak sokkal ápoltabbak, rendezettebbek, orvos-nővér sokkal kedvesebb veled.

Összességében, ami pozitív: jobban emberszámba v. partnerszámba vesznek, az orvos kezet fog a betegével az esetek jó részében, a körülmények sokkal kellemesebbek, ha már várakozni is kell, mégis otthonosabb várótermekben, nincs v. legalábbis nem találkoztam a hálapénz dologgal.

Ami ugyanolyan: ORVOSHIÁNY és az ezzel járó várakozási idő.

2 év

Ez most az az évforduló, ami jött és ment is, igazából tudtam, hogy van, de nem foglalkoztatott annyira. Egyrészt nagyon sok az intéznivaló itt is ott is, ezzel is azzal is, nem jutott idő évfordulózni.

Az elmúlt egy év teli volt tervekkel, sok mindenbe belekezdtük, sok frontot nyitottunk, amiből még semminek nem értünk a végére, ill. talán a cég, a webshop az egyik, ami leginkább, biztatóan halad, fejlődik, jó látni, egy éve nem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig, ahol most vagyunk. A napi 2-3 vevő lassan megvan, az ősztől még nagyobb fellendülést várunk, van ok a bizakodásra.

Lakásügyben talán jutottunk előre, legalábbis láttunk egy elég nagy lakást Hinterbrühlben, ami az itteni agglomeráció, a teraszról kilátással a bécsi erdőre. Ár/érték arányban kedvező. Igaz nem Bécs, de itt van a sarkában és egy egészen kiváló környék. Várunk a banknál a hitelelbírálásra, az is egy kész küzdelem volt, de talán már célba érünk, még bármi lehet azért.

Gyerekügyben gyakorlatilag nincs haladás, de "legalább" mögöttünk van jó pár keserves nap. Hogy nem írok ide már jó ideje, annak ez az oka. Maximum az osztrák egészségügy rejtelmeiről tudtam volna írni, azért nehogy azt higgyjük, hogy itt minden flottul működik, nem ám...

Mi lenne ha nem lett volna 1 világháború - alternatív történelem osztrák szemmel

A Wiener Zeitungban volt egy vicces újságcikk arról, hogyan képzeli az író, mi lett volna ha nincs 1 világháború, mivel jópofa, így gondoltam megosztom itt is - lefordítva

Tehát:

1914: Egy megbukott merénylet az osztrák trónörökös ellen Szarajevóban. A hadsereg követeli a csapást Szerbia ellen, azonban a császár nem járul hozzá.

1917: A Német Császárságban forradalom tör ki.

1918: Oroszországban megbukik egy bolsevik puccskísérlet. A vezetőket, Lenint, Sztálin és Trockijt a Téli Palotában a cári család szeme láttára kivégzik.

1919: Németországban győz a forradalom, Karl Liebnecht miniszerelnök kikiálltja a Német Szocialista Uniót, tisztogatási hullám a közigazgatásban, a bíróságokon és a hadseregnél. Vilmos császár Német-Kelet-Afrikába menekül és ott megalapítja a Kilimandzsáró császárságot.

1921: I. Feren József meghalt, Ferenc Ferdinánd az új császár. A terve, hogy a dualista monarchiát alakítsák át egy " Ausztria Egyesült Államokra" Magyarországon felkelést vált ki. Elkezdődik az osztrák-magyar polgárháború, és ezzel a "véres húszas évek"

1922: Márciuos 27 Tőzsdekrach Londonban. A világgazdasági válság elmélyíti a szociális ellentéteket Európában. VIII. Edward alatt a kolóniákon történő felkelésekre válaszul kialakul egy rasszista ideológia (Rodesizmus, Cecil Rhodes után).  Bécsben elbukik egy merényletkísérlet Ferenc Ferdinánd ellen, a merénylőt, egy képeslapfestőt kivégeznek.

1925: Oroszország beavatkozik az osztrák polgálrháborúba és megszerzi Galiciát és Bukovinát. A bevonálus Csehországba és Morvaországba meghíusul a cseh nemzeti gárda merev ellenállásán. Ferenc Ferdinánd császár a cseheket Ausztria megmentőjének nevezi.

1927: Bécsben a szocialisták felvonulnak szolidarizálva a munkásokkal és a rendőrséggel. Ferenc Ferdiánd St. Pöltenbe menekül.

1928: Franciaországban meghíusul a Charles de Gaulle vezette Forradalmi Fegyveres Erők Mozgalma által szervezett puccskísérlet az 1921 óta regnáló autorista Petain tábornok ellen.

1929: A Német Szocialista Unióban megkezdődik a "vörös elnyomásnak" nevezett időszak Rosa Luxemburg alatt (A forradalom anyja)

1931: A görög partoknál olajat találnak, megkezdődik a görög olajboom.

1932: Felkelés az Oszmán Birodalomban. Az európai - zsidó értelmiségek vezetésével megalakul Damaskusban az arabok, a kurdok, az örmények és a zsidók Köztársasága. Az oszmán hadsereg képtelen az orosz támogatás ellenére is, az USA és a Német Unió által felfegyvezett felkelők felett felülkerekedni.

1934: A kanadai-amerikai határon törént incidens kirobbantja az óceániai háborút. VIII. Edward feloszlatja a parlamentet. Az utolsó ülésen Winston Churchill a király szemére veti, hogy az országot egy vér, verejték és könny fényjelezte korba vezeti.

1937: Abesszinia sikertelen elfoglalási kísérlete kirobbantja az olasz polgárháborút.

1939: A Krakkói Konferencia véget vet az osztrák-magyar polgárháborúnak: Magyarország Horvátországot elveszve önálló királyság lesz (uralkodó: I. Károly). Galicia mint szláv köztársaság önállóvá válik de orosz kontroll alatt. A horvátok a bosnyákokkal és a szerbekkel megalapítják a délszláv köztársaságot. (Miniszterelnök Gavrilo Princip). A megmaradt osztrák tartományok megalapítják az Egyesült Ausztriai Köztársaságot, az elnöki székhely Prágában, a Parlament Bécsben, kormány Triesztben, az alkotmánybíróság Ljubljanaban. Ferenc Ferdinánd leköszön, az első mininszterelnök Benes lesz.

1942: Az Oszmán Birodalom elismeri az arab népek birodalmát. A kurdok, örmények,  keresztények, arabok közötti feszültség a jeruzsálemi vérfürdőhöz vezetett. Menekülthullám Ciprusra, létrejön a Ciprusi köztársaság, mint minden üldözőtt menedékállama.

1943: A Pearl Harbourra ledobott bomba és az azt követő robbanás igazolja, hogy japán a nagy bomba birtokában van.

1945: A japán és a brit gazdaság összeomlása az óceániai háború befejezéséhez vezet. Belgium, Hollandia, Luxemburg német szatellitállamok lesznek. Írország és az összes brit koronagyarmat függetlenné válik.

1948: Első szabad választások az Osztrák Egyesüllt Köztársaságban: győztes a Karl Renner vezette szociáldemokrata munkások Pártja, 53 százalékkal

1956: Rosa Luxemburg meghal, utódja a 41 éves F.J Strauß volt védelmi miniszter. A szociális rendszer hanyatlása. Magyarországon az éhséglázadást leverik a királyi csapatok.

1960: Nixon lesz az USA elnöke, új választások az Osztrák Egyesült Köztársaságban, nyertes Alexander Dubcek a Demokrata Pártból.

1964: Terroristacsoportok bombatámadása Tirolban és Karintiában

1967: A "Fordulat" Európában. VIII. Edward meghal, unokahúga, II. Erzsébet Nagy-Brittaniát a "demokratikus nyitásba" vezeti. "Német Tavasz" Rudi Dutschke vezetésével a kommunista nomenklatúra ellen. Az olasz polgárháború vége: Olaszország két részre szakad:  demokratikus észak (Olasz Köztársaság), valamint a klerikus-autorita dél (Katolikus Birodalom) Tömeges menekültáradat Dél-Olaszországból Észak-Afrikába.

1968:  Első szabad választások Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Németországban 1917 óta. Áttörő sikert ér el a Willy Brandt vezette Német Demokratikus Párt.

1969: a 24 éves asztronauta, Franz Beckenbauer az első ember a holdon.

1974: A Jörg Haider vezette radikális jobboldali csoport elrabolja a gyáros Walter Palmerst.

1982: Oroszország meghíúsult bevonulása Afganisztánba elvezetett a cári rendszer összeomlásához. Lengyelorszárszág egyesül a Galiciai Szláv Köztársasággal és független lesz, 1930 óta először. Miniszerelnök K. Wojtyla.

1984: Forradalom Dél-Afrikában az apartheidrezsim ellen, új kormányfő Steven Biko.

Osztrák minta alapján egyesül az Osztrák Egyesült Köztársaság, Németország és Lengyelország Európai Egyesült Államok néven. Franciaország 1989-ban, Spanyolország és Portugália 1990-ben, a Dél-Szláv Unió 1992-ben, az Olasz Köztársaság, a Beneluxállamok és Görögország 1998-ban csatlakoznak. Nagy-Britannia 1990-ben elutasítja a belépést.

2000: Svájc háborút indít Új-Zéland ellen.

Nagy sokára..

Megint egy hónapja nem írtam, úgy tűnik lassan ez tendencia lesz.

Aminek egyrészt az az oka, hogy már lassan 2 éve élünk itt, nem sok új dologgal találkozunk, leginkább a megszokott, már ismerős helyzetek, amúgy se volt igazán nagy a kultúrsokk, ahogy szokták mondani, tekintettel a 400 éves közös múltra a két kultúra elég szépen egymáshoz simult. Másrészt viszont amik mostanában történnek és foglalkoztatnak az inkább a privát szférába sorolandó, amiről nem szívesen írnék nagy nyilvánosság előtt.

Ami mégis történt:

Újra elmentem a nyelviskolába, egyrészt, hogy kicsit segítsek a fejlődésemnek, másrészt, hogy eltereljen a figyelmemet az egyéb projektjeinktől, harmadrészt vágytam egy kis társaságra, az otthoni munkának megvan azért a hátránya...

Ez jól is jött, mert sok új impulzus ért a csoportban, most főleg a Közép-Európai régióból volt a társaság fele, jókat lehetett szórakozni egyes eseteken, pl. mindmáig a kedvencem, amikor a kínai lányon volt a sor, hogy nyilatkozzon, hogy tölti a szabadidejét, és előadta, hogy itt sokkal unalmasabb mint  Sanghaiban, hogy itt nem lehet annyi mindent csinálni és, hogy inkább öreg embereknek való:))) Erre mindenki feszülten figyelt, amikor a tanár, akit szintén lázba hozott a kíváncsiság, hogy vajon mi az, amit itt nem lehet csinálni, Sanghajban meg igen, el nem tudtuk képzelni. Erre jött a csalódás, mikor a választ az volt, hogy hát étterembe járni:)))) Néztünk bambán, hogy most ezt nem értjük:))) Aztán ennél bővebb választ nem kaptunk, az izlandi srác megszólalt, hogy biztos a macska hiányzik, mármint az étlapról...

Másrészt a webshop egyre jobban megy, bár nagyon hullámzó, van egy hét amikor rohamszerűen jönnek a rendelések, után jön egy, amin csak pár van. Ez nekem igen zavaró, mert ehhez nehéz igazodni, mint a beszerzést mint egy egyéb dolgokat. Persze ehhez igazodik viszont a kedvem is, ami szintén nem jó.

Azért illúziókat ne kergessünk, még mindig nem tisztán nyereséges a bolt.

Lakásvásárlással most kicsit belassultunk, mert más dologra koncentrálunk, másrész azt a lakást, amit kinéztünk, végül mégse vesszük meg, már nagyon a végső fázisban voltunk, bár végig nem voltunk teljesen meggyőződve a helyességéről. Végül legfőképpen a papírvékony falak térítettek el a vásárlástól, az egyik fal ugyanis pl. olyan, hogy az régen nem lakások közötti válaszfal volt, hanem lakáson belül az egyik szobát választotta el a másiktól, csak aztán egy egyik szobát átcsatolták  ehhez a lakáshoz. Itt a fal kb. 7 centis, de a válaszfalak is csak 15 centisek, ami eléggé kevés valljuk be. Ezt így nem mertük bevállalni. Sajnos azért már beleéltem magam, hogy lesz egy közös lakásunk, elvégre én még sose vettem lakást, ráadásul az ismerősi körünkben is többen vettek most lakást, így én is büszkén mesélgettem, hogy vsz. nekünk is lesz egy, aztán meg mégse. Azért nem adtuk fel, kis pihi után folytatjuk a keresést.

Nemrég született a Schönbrunni állatkertben 3 kicsi gepárd, azt mindenképpen meg kellett nézünk, lévén a gepárd a kedvenc állatom.

Nagyon aranyos kis szőrcsomók voltak! Az egyik kicsi kinn ragadt a kertjükben, míg a többiek bementek egy belső részbe, sajna a picike nem találta a bevezető utat, végül a gondozó fogta meg és vitte be.

Copyright by me

Copyright by me

Copyright by me

http://www.zoovienna.at/menschen/herbert_frank/

 http://www.zoovienna.at/menschen/franz_wunsch/

http://pixelpost.eibatie.eu/index.php?showimage=9933

http://pixelpost.eibatie.eu/index.php?showimage=9932

Előző nap a kalandparkba mentünk, amikor elindultunk még szép idő volt és meleg, mire odaértünk már hideg volt és dörgött az ég, pontban, hogy mentünk volna jegyet venni, bemondták, hogy mindenki jöjjön le a játékokról, így nem is volt kérdés, hogy maradjunk v. menjünk. Épp, hogy felértünk az autóhoz már ömlött is az eső, még apró jégszemek is estek, úgyhogy a hazafelé út eléggé kalandos volt, egyrészt nagyjából  elázott ruhában ülve, másrészt az amúgy magas autó kerekét is ellepő hömpölygő vízben. Egyszerre annyi esett egy helyen, hogy a lefolyók nem tudták a vizet elnyelni és így az úton áradt gyakorlatilag.

Kalandpark

A hétvégén bepótoltuk, amit az elmúlt egy hónapban kihagytunk. Egyrészt jött a férjem egyik barátja, őt elvittük a Práterbe szombat délután, addigra lett valamivel jobb idő, sőt a végére már egész napossá változott. Most nagyon szép volt a Práter, mert virágoztak a gesztenyefák, és ott abból nagyon sok van, megfigyeltük, hogy a szelidgesztenyének nem fehér hanem pirosas-rózsaszínes virága van.

Felültünk egy-két játékra is, nekem új volt a gokart, eddig kicsit tartottam tőle, de semmi különös, igaz nem száguldottam, meg nem is túl komoly a pálya. Mivel a vendégünk még új felfedező Bécsben, így felvittük az Óriáskerékre, elég sokat kellett a sorunkra várni, de végülis egész szép volt a kilátás a gesztenyés Práterre.

Másnap immár kettesben, fogtuk magunkat és felmentünk a Kahlenbergre a kalandparkba.! Kicsit bizonytalankodtunk, mert még sose voltunk ilyen helyen, de szerencsére mindenkinek megmutatták, hogy kell felvenni a biztosító felszerelést, meg volt egy mini gyakorlópálya, ahol ki lehetett próbálni, hogy mit mikor és hova kell kapcsolni.

3 fajta nehézségi szint van, mint a sípályákon: kék, piros, fekete, és mindegyikből több fajta van. Persze mi a kékkel kezdtünk, abból is az 1. számú pályával. Az első akadályt még vettük, aztán jött egy olyan, ahol a kötélen le kellett volna csúszni egy másik pontra, ezt főleg a férjem nem merte bevállalni. Úgyhogy kicsit filóztunk, majd visszafordultunk. Sajna mindegyik pálya végén volt egy ilyen, úgyhogy végig kellett gondolni, hogy merre az arra. Végül én rászántam magam, és végigmentem egyen, és egyáltalán nem volt se vészes se semmi ez a lecsúszós szakasz, sőt majdnem az a legjobb, úgyhogy rábeszéltem férjemet is, hogy jöjjön Ő is. Innentől már ment minden, és kb. 4-5 pályán végigmentünk. A többi akadály arról szól, hogy izgő-mozgó tárgyakon haladva v. épp kötélen haladva át kell menni a másik fákra, persze közben végig ki vagy kötve, tehát ha el is bukod a lépést, akkor sincs semmi. Erre például nagyon jó ez a lecsúszós rész, mert az ember megérzi, hogy nem kell izgulnia, tartja a kötél, a karabiner és minden. 

Elég sokan voltak kinn, de azért még kezelhető volt, 4 órát lehet ott tölteni egy jeggyel, mi most annyit nem használtunk ki, mert már későn jöttünk, de az alatt végig lehet menni szerintem az összes pályán.

Össességében nagyon bejött, mert az embert átmozgatja és a természetben is van.

Eltűntem

Az elmúlt egy hónapban nem igen írtam ide semmit. Egyrészt megpróbáltuk a gyerek dolgot, sajnos egyelőre sikertelenül, de emiatt érthetően leredukálódott a tevékenységeink köre, másrészt beszűkült az érdeklődési köröm is egy időre. De erről nem szeretnék többet írni. Másrészt ebből kifolyólag nem nagyon volt miről írnom. Pedig megnyíltak már a kedvenceink is: Strandcafé, Schweizerhaus, fagyizó a Schwedenplatzon, amiket azért ki is használtunk.

Közben találtunk egy lakást a 23. kerületben, ami elég jól néz ki, megfelelő lenne, és árban is olyan, hogy nem vetkőzünk ki magunkból, de kicsit még variálunk, mert nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Férjemnek van egy rossz érzése vele kapcsolatban, de nem tudja megfogalmazni mitől, szerintem inkább attól, hogy nekem nem volt "az igen ez az" érzésem. Aztán ki tudja? Ez is nehéz döntés, sok pénzről van szó ahhoz, hogy az ember félre menjen, de kár lenne egy jó lehetőséget is kihagyni. Nekem semmi tapasztalatom lakásvásárlásban, így nem is tudok mire hagyatkozni, ellenben a férjemmel.
Azt hittük, amikor beköltöztünk a mostani lakásunkba, hogy áá ez jó lesz, mert majd innen könnyű lesz odébb állni, hát nem...Azóta megszoktuk és megszerettük a kényelmet amit nyújt, a park közelsége, az örökpanorámás erkély, hogy alig fél óra és benn vagyunk a városban, 15 perc alatt eljutunk a moziba, nyáron egy törülközővel el tudunk sétálni az Alte Donaura csónakázni. Ezek mind mind olyan dolgok, amiket nehéz itt hagyni, és hiába, hogy az új lakás milyen szép helyen van stb, mégis ezek elvesznének. Úgyhogy gondolom ez is benne van, legalábbis részemről, mert hát a férfiak nem annyira kötődősek, mint a nők. De hát ez a lakás nem a mienk, és ahogy néztük, egy itteni lakást nem is a mi pénztárcánkhoz szabtak...

Kis bolt versus áruházak

Érdekes cikket olvastam a mai újságban, azt vizionálta a cikk írója, hogy újra divatba fognak jönni a kis boltok szemben a nagy áruházakkal, mert egyrészt a nagy áruházak működése nem tud hosszú távon rentábilis maradni, hiszen árversenybe kerül, nincs más vonzereje csak az olcsó  ár, másrészt, hogy az emberek már nem feltétlen szeretnek v. akarnak a városból kimenni a város szélén levő áruházakba egy-két dologért.

Nem tudom, mennyi az igazság benne, de elgondolkodtam én is kicsit a saját tapasztalataimról. Épp a múlt héten volt egy teljesen pozitív élményem egy kis bolttal kapcsolatosan. Fonalra volt szükségem a hímzéshez, így elmentem a Mariahilferen levő elég nagy boltba, gondoltam ott biztosan van az összes szín. Hát nem, nem volt, utána továbbküldtek egy kicsi boltba, ahol viszont nem volt túl barátságos velem az eladó, főleg nem tetszett neki, hogy a fonalszínek nem voltak felírva, csak azok száma. Így ő is továbbküldött egy másik szintén nem túl nagy boltba. Itt viszont örömmel fogadtak, mondtam neki, hogy hát sajna a színeket nem tudom, csak a számokat, de mondta a hölgy, hogy az nem probléma. A végén pedig egy száz éves kasszagépnél fizettem. És igen, itt tényleg szereztem poz. vásárlói élményt, amit se a Tescoban se az Aldiban nem kap meg az ember, mert teljesen személytelen az egész, és ott valóban csak az ár számít, itt viszont számít a kiszolgálás, a hangulat stb. 

Otthon is volt pár ilyen kis boltom, ahova szerettem járni, és ha olyan kellett, ami ott is volt, inkább oda mentem mint az áruházakban. Nem tudom, hogy ez tendencia lesz-e, hiszen annyi kis bolt megszűnt az áruházak létrejöttével, de én részemről nem bánnám. Vagy legalábbis nem baj, ha színesítik a palettát.

Eredmények

A jelenlegi negyedév egész eredményesnek mondható webshopilag. Felvettünk új termékeket is, már egyáltalán nem érdekel, hogy az adott áru milyen minőségű, Kínából van-e v. sem, mert a vevőt se érdekli, csak az ára, és egyre több vevő jött, most már a heti 7 vevő az megvan, de néha már azt is meghaladja. Ami már duplája az előző negyedév teljesítményének. Persze bőven van még mit alakítani és hát van is hova fejlődni, de a tendencia jó.

Továbbra is sok a bajom-gondom a szállítással, mert ugyan mióta leszerződtünk az egyik céggel, azóta olcsóbban viszik el a dobozokat, de még mindig jelentős rajta a szállítási költség, főleg úgy hogy a termékek jelentős része nem Ausztirába megy, hanem Németországba...Nem tudom, valami miatt nem igazán érem el az osztrák vevőket, pedig amúgy azok hálásabb vásárlók. Másik jelentős költség az ebaynek a költsége, mert bár a honlap megy és szép a dizájnja is, de mégse várásolgatnak ott az emberek, sőt alig van látogató, ellenben az ebay-jel, ahol az összes forgalmam 99%-a képződik. Viszont cserébe, fizetek havi díjat és még minden egyes tranzakcióból 10%-ot lenyúl rólam, így sokszor az árból max. a 10- 20% az ami nálam marad nyereségként. Ami azért elég kevés...Még akkor is, ha az ebayen drágábban kínálom a terméket mint a saját webshopomon.

Elgondolkodtam azon, hogy egyáltalán vásárolnak-e manapság már az emberek webshopokon v. mindenki csak az ebay-amazon bűvöletben él? Az az érzésem, hogy nem. V. maximum egy-két ismert webshopot használnak még, mint pl. az OTTO meg hasonlók, aztán itt ki is fújt. Végülis az ebayen és az amazonon már mindent meg lehet kapni. Az adott cégek ezt meg jól ki is használják....

A lakáskereséssel csak vergődünk. A kínálat az alábbi:

 -tetőtér

- olyan lakás, ami északi-keleti tájolású

- lakás 2 szobája folyosóra nyílik

- új építésű és már csak a "maradék" eladó

- forgalmas út mellett van.

- magas a Rücklage, amit arra fizetnek, hogy majd x. idő múlva a házon nagyobb felújítást hajtsanak végre

- az áron felül és a saját hitelrészleteden felül még fizethetsz x. ideig Wohnbauförderung hitelt is, ami egy kedvezményes hitel, és az eladótól kell átvenni. Tehát az adott ház, lakás végülis nem x. be kerül, hanem x+y-ba.

Ezeket lehet találni, ha az ember olyan 85 m2 nagyobbat keres és nincsen mondjuk fél milliója rá.

Az újépítésű házak lennének a legideálisabbak, de itt nagyon észnél kell lenni, mert még az építés megkezdése előtt eladják a jobb lakásokat, házakat, amikor már építik csak a maradék van (értsd tetőtér).

Úgy lehet talán kifogni jót, ha az ember talál olyat, ami épp tervezés alatt van, arra jelentkezik (voranmeldung), majd amikor elkezdik árulni, kap róla egy mailt a részletekkel, és mehet a céghez megbeszélni, aztán még van ideje válogatni v. meggondolni magát. Persze ezeket a tervezés alatt való házakat nem hirdetik sehol, az építető honlapján lehet csak magtalálni...

Lakásárak - Bécs

Elkezdtük nézegetni a lakásokat Bécsben és környékén, mert nem sok értelme van minden hónapban egy rakás pénzt kiadni lakbérre, ami megy a kukába, ha annyi pénzért a hitelt is tudnánk fizetni, amit mégis a saját lakásunkra fizetnünk, és nem egy idegen lakásra idegen embernek.

Lényeg a lényeg, hogy az egyik ingatlanostól jött egy érdekes kitekintés a bécsi m2 árakat illetően. Kicsit talán torzítanak az adatok, a mi tapasztalatunk szerint legalábbis azért valamivel olcsóbbak a m2 árak mint a táblázatban. Az, hogy az első kerület ennyire drága az azért benne van a pakliban szerintem. Az más kérdés, hogy azért összességében hihetetlen ár egy 50m2-es belvárosi lakásért a 369 000 euró...még akkor is, ha mondjuk a Hofburg közelében van.

Ami viszont meglepő, főleg Budapestről nézve, hogy a többi belvárosi kerületek mennyire jó helyen végeztek, szinte mindegyik a legdrágább szektorba van besorolva. (még a bécsi Józsefváros is a budapesti Józsefvárossal szemben ugye jelentős a kontraszt). Azért tegyük hozzá, hogy itt a belvárosi bérházak sokkal jobb állapotban vannak, mint az otthoniak, de ennek azért történelmi okai is vannak, amit most nem részleteznék, de a 2. vh. előtt még a budapesti belvárosi lakások is komoly értéket képviseltek...azóta az ottani lakásállomány pusztulása szinte megállíthatatlanul folyamatos.

Meglepődtünk, hogy a "mi" kerületünk ennyire elől végzett, vagyis a második kategóriába benne van, de tény ami tény, hogy egész jó kerület!

Mindazonáltal biztosan sok itt élő embernek van sok pénze, mert a mi házunkba is kitettek egy hirdetést a héten egy lakásról (penthouse-nak mondott de a valóságban nem az), ami 450 ezer körül volt meghirdetve és pár nap alatt kb. az összes letéphető cetli eltűnt a hirdetésről...

De a szlovák nagykövetség is hirdetett egy 19. kerületi 80 m2 körüli lakást, amit mi megnéztünk, és nem volt jó, árnyékos nagyon, forgalmas a környék és drága a rezsije (400 euró körüli havonta), mégis akadt rá 9 jelentkező akik benyújtották a követségnek az ajánlatukat, a minimum ár rá 290 ezer volt. Messze nem ér annyit...Persze a 19. kerület az olyan mint az otthoni Rózsadomb, tehát sokan csak sznobizmusból vesznek ott lakást, egyébként az a környék messze nem volt rózsadombi...Az igazi 19. kerület feljebb van, és ott már jórészt csak villák vannak...

A szlovák nagykövetségen dolgozó ismerősünk szerint sokan befektetésnek veszik az ingatlanokat, van pénzük v. épp hitelre, ahogy tetszik, és utána kiadják a lakásokat 2-3 diáknak és ezzel jó üzletet csinálnak.

új élmények a MÁV-val

Biztosan csak én vagyok ennyire peches, de ez már a második esetem 1 éven belül a MÁV-val.

A mostani helyzet a következő volt: Adva van egy nemzetközi vonatjegy, amit a MÁV-nál nem lehet otthon kinyomtatni megvétel után, hanem oda kell ballagni az állomáson levő automatához, bepötyögni a kódodat, és utána jön a jegy v. nem persze. Vasárnap nagy nyugalomban, bár némileg óvatosan, hogy nehogy csak 5 percem maradjon a vonatindulásig (megéreztem talán?), mentem ki a Kelenföldi pályaudvarra. Arról már nem is írnék, hogy hogy néz ki a főváros egyik legforgalmasabb és Nyugatról érkezve az első állomása, mert azon már át is síklok. De megérne az is egy misét...

Irány az automata, van belőle kettő is, az egyiket kiválasztottam, bepötyögtem a kódomat, aztán kiírja, hogy technikai hiba, próbáljam meg máshol. Gondoltam biztos elírtam  a kódot, úgyhogy mégegyszer nekiláttam, semmi. Átmegyek a másikhoz, az biztos jó lesz, ugyanaz a hiba. Végső elkeseredésemben odamentem a pénztároshoz, ő biztosan tud segíteni, hiszen Bécsben is volt már, hogy egyszer nem sikerült elővarázsolnom a jegyet az automatából, aztán az ügyfélszolgálaton odaadták nekem. Biztos itt is így lesz. Hát nem. Előadtam a hölgynek a bánatomat, mondtam hogy segítsen, mondta, hogy nem tud. Azt hittem biztos valamit rosszul mondtam el, úgyhogy újra nekiláttam elmagyarázni, hogy mi a helyzet, mondta nem tud segíteni. Akkor már kezdett felmenni bennem a pumpa, főleg mikor kiderült, hogy ő sehogy nem tud hozzáférni a jegyemhez, tehát azt a jegyet, amit szépen megvettem, akár a hajamra is kenhetem. 

Mert, hogy végül is nincs jegyem. Mondom de van, vettem egyet. Az nem számít, mert nem tudják előállítani. Mondom oké, értem én, de ez a maguk hibája nem az enyém, én fizettem érte sok pénzt, tehát biztosítsák, hogy el tudjak utazni. Nem, nem, így nem megy, vegyek új jegyet és a másik jegyem árát visszakapom majd (v. nem ugye). Láttam, hogy teljesen felesleges vitatkozni, a hölgy velem szemben épp úgy nem tehetett az egészről mint én, persze a MÁV vezérigazgatója nem áll ki az utasok közé, tehát akármit mondok az csak falra hányt borsó. Közben kiderült, hogy az automata az egész országban és már hajnal óta nem működik...és már többen ordítoztak a kedves pénztárosokkal. A mellettem levő pénztárban egy lány Münchenbe szóló menetjegyét nem sikerült kinyomtatni, így neki az egész mutatvány 200 eurójába került. Remek! de egyszer talán visszakapja a felét.

Nem volt más mit tenni, vettem egy jegyet. A helyzet további pikantériája, hogy az eredeti jegyem az első osztályra szólt volna, de mivel oda a kedvezményes jegyek már elfogytak (mondjuk úgy, hogy az én helyemen nem utazik senki...tehát csak papíron fogytak el), a nem kedvezményes meg dög drága, így maradt a másodosztályú kirándulójegy, persze ez is drágábban, mint az eredeti lett volna (többek között ezért szoktam első osztályra jegyet venni, mert bár a kirándulójegy visszaútra szóló jegyét elméletben el lehet adni Bécsben, de macerás és bizonytalan, maradt már rajtam ilyen,...., és az első osztály mégis kényelmesebb). Persze szépen elkértem a megfelelő papírt a jegy árának visszaigényléséhez, amit persze megint csak személyesen lehet csak leadni, pl. mail meg ilyen "mai" "modern" eszközök ááá, ki van zárva, nem is értik.

Ezek után egész megnyugtató érzés volt átérni a határon. 

Kínai import áruk az ebayen! hogyhogy ilyen olcsó?

A napokban nézegettem az ebayen egyes termékeimnek a versenytársait és meglepő élményben volt részem, amire mind a mai napig nem találok választ. Adva van egy szilikonos muffinforma, azt keresgéltem, és a többi az enyémhez hasonló között feltűnt egy extrém olcsó is, egy 6 darabos igaz pici formakészletet az egyik eladó 1,49 Euróért árult. Megnézegettem magamnak jobban az eladót, kiderült, hogy bizony az illető Kínában székel, onnan küldi az árukat széjjel a világba. Ami aztán végképp meglepett, hogy mindezt ingyenes szállítással.! A dolog innen kezd érdekessé válni, hiszen nekem pl. ha elküldök egy árut Németo-ba minimum 6 euró szállítási költséggel kell számolnom, és az áru csak a szomszédba ment! Arról nem is beszélve, hogy az én általam árult formát Olaszo-ban készítették, tehát alapból drágább.Tehát kérdeném, hogy az 1,49 Eurós ár, hogy is jön ki nekik?

Kérdéseim:

- hol a vám rajta?

- mennyiért is szállítják az árut Európába, és aztán Európán belül mennyiért is szállítják tovább a mocskukat vsz. ugyanazok a szállítók mint az enyémeket?

Mindezt annak figyelembe vételével, hogy az ebay is kb. 14 centet bezsebel magának az eladási árból, tehát így már csak 1,35 marad, és ebből elvileg le kell gyártani, fizetni kell az anyagért, emberért, be kell csomagolni, el kell hozni Európába, elvileg vámot is kéne utána fizetni, aztán még Európában házhoz is kéne vinni. Kérdem én, hogy ez ennyi pénzből, hogy lehetséges?

Az, hogy az áru itt van, és ennyiért el lehet adni, azt is jelenti, hogy az EU semmit nem tesz az ellen, hogy az ázsiai mocsok akadálytalanul, és sokkal jobb feltételekkel, mint az európai áru, áramolhasson belefé Európába. Erre ugye a kínaiak is rájöttek, és most már nem feltétlen fárasztják magukat, hogy európai kereskedőknek adják el az árut, aki aztán azt továbbértékesíti, hanem közvetlenül a neten keresztül az európai vevőnek adnak el. Ha ez így megy tovább a gyártás után a kereskedelem is megszűnik Európában.

Azt is felháborítónak tartom a nagyságos politikusok részéről szerte Európában, hogy mint az közismert, ha valaki Kínából rendel valamit, akkor bizony a csomag a vámon simán átmegy vám nélkül, mert a kínaiak egyszerűen ráírják, hogy ajándék, és ezzel a dolog el van intézve. Senkit nem érdekel, hogy az valóban ajándék-e, meg amúgy is? Hagy jöjjön csak az áru, és hagy menjenek tönkre az európai gyárak és lassan kereskedők, nem számít. Csak azzal nem foglalkozik senki, hogy előbb-utóbb őt is utóléri a kasza, mert előbb-utóbb az ő munkájára se lesz már szükség, mert Ásziából az is megoldható, legyártható stb, amit eddig ő csinált. S itt a kör be is zárul. Azt is furcsálom, hogy a sok látszatintézkedés, látszatprobléma generálás mellett, hogy hogy nem jut idő, hogy valaki ezzel is foglalkozzon? Az újságok teli vannak unos-untig azzal a témával, hogy így az EU_n belüli migráció meg úgy (lsd. svájci népszavazás), de azzal senki nem foglalkozik, hogy miért van az, hogy a kínai mocskok miért tudnak ilyen simán, csont nélküli behatolni az európai piacra. Pedig Európa problémájának a nyitja sokkal inkább itt keresendő. 

Jogosítvány körüli hajcihő

Nem tudom járt-e már közülettek így valaki, de a netet olvasgatva nem vagyok teljesen különleges eset. Az történt ugyanis, hogy szépen megállapítottam, hogy a jogosítványom idén lejár, így fogom és lecseréltetem osztrák jogosítványra, mert itt nem kérnek se orvosi alkalmasságit, se semmi kutyafülét és pikk-pakk megvan. Utána jártam a dolgoknak, kiderítettem, hogy a gyors ügyintézés véget Schwechatra érdemes menni, és ki is tűztük a napot, mikor megyünk. Aznap töltöm ki a kérvényt, mondom a férjemnek, hogy lassan készülődjön, mert kb. 5 perc múlva indulunk, amikor nézem, hogy ezen a jogosítványon mennyi dátum van már? Az első oldalon a kiállítás dátuma és az általam lejáratnak vélt másik dátum, aztán hoppá megfordítom s mit látok: egy 2013-as dátumot is, először nem is értettem, mi a fene az, aztán kiderült, hogy bizony az a kategória érvényessége, így tehát bármi van is az igazolvány feltűnőbb és figyelemfelkeltőbb részén, ez bizony a hátsó eldugott dátum alapján lejárt...Mondanom se kell, hogy olyan mérges lettem, hogy csak úgy füstöltem.

Kicsit utánajártam a dolognak, aztán kiderült, hogy igen mert a kategória érvényesség az a letett orvosi vizsgához van igazítva, ami az én esetemben még az autóvezetéstanulás megkezdése előtt történt, tehát jelentősebb eltérés van a kettő között. Mondjuk arra azért nem találtam értelmes magyarázatot, hogy az első oldalon levő dátumot akkor pl. miért nem igazították a tényleges lejárat dátumához, nem tudom hányan vannak, akiknek úgy van jogosítványuk, hogy az ugyan mint jogosítvány lejárt de személyazonosításra használják....Szerintem 0 jelentkező lenne. De mint tudjuk, ez is egy jó játék arra, hogy az otthoni bürokrácia leépíthessen az emberről egy kis összeget. Szerencsére, bár majd egy évig érvénytelen jogosítvánnyal vezettem, de rendőrrel nem találkoztam. A házi orvostól megtudtam, hogy azóta már a két dátumot össze sikerült már hangolni, gondolom voltak páran, akik már balhéztak emiatt...

Mivel érvénytelen jogosítványt nem tudnak az osztrák hatóságok lecserélni, így az elkerülni akart magyar bürokrácia útvesztőibe kerültem, hogy ne merüljek el benne, sikerült a férjem egy volt osztálytársával - házi orvos - megbeszélni, hogy vasárnap megcsinálja nekem az orvosi alkalmasságit, és így nem kell a volt háziorvosomnál 2 órát a beteg, köhögő emberek között várakoznom. Miután ez megvolt, visszafelé, beugrottunk az óvári okmányirodába, 1 órakor kezdték volna az ügyfélfogadást, mi már félre ott voltunk, aggódtam, hogy na most várakozhatok még fél órát, de kb. háromnegyedkor elkezdték a félfogadást, és ripsz-ropsz készen lettem, meglepő gyorsassággal. Még a postára se kellett rohangálnom a csekkekkel, mert kártyával ott helyben tudtam fizetni, remek. Amúgy az óvári okmányirodáról eddig is jó véleményünk volt, sokan járnak oda Ausztriából emiatt.

Úgyhogy most már csak meg kell várni míg elkészül.

Elköltöztünk!

Örömmel köszöntök minden kedves régi és új Olvasómat! Remélem mindenkinek sikerül idetalálnia:))) Biztonság kedvéért a másikat is visszafoglaltam, hogy más ne tudjon vele (vissza)élni, de arra már nem fogok írni.

Amiért szeretek Ausztriában vállalkozni és élni

Bár ez nem egy Svájc, de azért azt meg kell hagyni, hogy itt is elég nyugodtan, kellemesen lehet vállalkozni.

Ma például sikerült megállapodnunk a DPD nevű szállítmányozó céggel, hogy immár kedvezőbb összegért elviszik az árukat, mint, ahogy eddig fel tudtam őket adni. Ez annyiból állt, hogy írtam nekik egy mailt, ők felhívtak, kicsit elbeszélgettünk, hogy mit hogy csinálunk, majd meghívtak egy személyes bemutatkozásra. Aztán minden szerződés és egyéb megkötés, kikötés nélkül már létre is jött köztünk a megállapodás, már jött is az autó és elvitte az első árut. Aztán majd 2 hét múlva küldik a számlát az összes addigi költségekről. Itt senkiben nem merül fel, hogy az ember nem fizeti be a számlát v. egyéb simlis utat talál ki. Nem kérnek tehát se előleget, se biztosítékot. De nincsenek is meglepetések, ki nem fizetett számlák, elcsalt dolgok.

Míg otthon az összes hatóság úgy áll hozzád, hogy biztos csalsz, lopsz, itt az az alapbeállítottság, hogy mindent becsületesen csinálsz. Amitől az egész működik és amitől az ember embernek érzi magát, és úgy hogy tényleg hagyják élni, dolgozni, nem ellenőrzik minden lélegzetvételét. Nem egy dzsungelharc az egész, mint ahogy a férjemnél látom az otthoni helyzetet.

De ugyanúgy ott van a Schnittzelhaus is v. akár a Mondseenel levő kajálda, hogy sokszor bemondás alapján állítják ki a fizetnivalót, nem ellenőrzik, nem is akarják, hogy mégis mit ettél, mert nem is gondolnak rá, hogy letagadsz valamit.

Blogcímváltozás!

Kedves Olvasóim!

Tekintettel a már egy éve meghozott döntésünkre, a blog jelenlegi címe már elavult, ezért szeretném megváltoztatni. Mivel nem tudom pontosan milyen következményei lesznek, így hagyok kis időt (kb. egy hét), hogy ki-ki észlelje és megtaláljon majd.

Az új cím ez lesz: eletunkbecsben.blogspot.co.at

Végül elmentünk - síelni

Végül szerencsénk volt, pont egy nappal a tervezett síelés előtt, beborult az ég a szokott síelős helyünk felett és havazott és havazott. Na jó, nem 100 centi mint Karintiában, de azért 10-20 centi az igen. A hivatalos oldalak szerint ennél azért több, de a valóságban ha az ember oda megy nem tudja, hogy hol mérik pl. a faluban a 30 centit, biztos az egyik hókupacnál:))) Minden évben ugyanoda megyünk, immár negyedik éve úgy, hogy síelünk is, nem csak szánkózunk, mert Brambergről köztudott, hogy a 14 km-es este kivilágított szánkópályája egyedülálló. Néha elgondolkodunk, hogy más helyet is meg kéne nézni, de aztán győz a kényelem: ismerjük a szállásadót, tudjuk hol a kölcsönző, ott tudják milyen lécet adjanak nekünk, az eladók is már emlékeznek ránk, ismerjük a pályákat, egyszóval otthonos az egész és így nem is kell különösebben rá készülni.

Minden évben kimozdít az év elejei letargiából. A hegyek, a friss levegő, a hó, a mozgás, az, hogy nem nekem kell főzni, meg gondolkodni azon mit főzzek, hogy a reggeli is ott vár a kajáldában, ezek mind nagyon jó érzések.

Idei évben több olyan emberkét láttam, akit a haverja, barátnője stb. tanítgatott a pályán a síelésre, az egyikkel sikerült is összeütköznöm, mert annak ellenére, hogy most tanulgatta, úgy nekiindult ész nélkül szegény...Aztán lefelé még láttam, hogy legalább 4-5ször esett, én már igyekeztem jó messzi maradni tőle. Mindig sajnálgatom azokat, akik így járnak, a férjem is így kezdte, hogy ismerősök tanítgatták, el is vették a kedvét évekre a síeléstől, aztán szerencsére mégis összeszedte a bátorságát, hogy immár tanárral megpróbálja, azóta rajong érte:)). Most is láttam, mennyire hibásan, bár biztosan jóindulatúan tanítják őket, de teljesen rossz irányba viszik el őket, és így persze csak állandóan elesnek, amiből aztán nem lesz túl nagy szeretet a síelés iránt. Nem véletlen vannak síoktatók, és tényleg velük csak 3 nap és az ember megtanul szépen síelni, úgy ahogy kell, kár más útakkal próbálkozni...

Ezenkivül egész jó csomagok vannak itt pl. januárra, ami magában foglalja a szállást félpanzióval, a 6 napos síbérletet, a 3 napos síiskolát és 25% kedvezményt a kölcsönzőbe, szóval nem is megfizethetetlen. Ezt hívják Schneewalzer Pauschale-nak, nem tudom máshol is van-e, Brambergben biztosan.

Persze, mintha mindenki tudta volna, hogy nem alkalmas, szinte mindennap volt megrendelésünk az ebayen, mint ahogy az előtte levő héten egy se, így mikor visszajöttünk Bécsbe nem győztünk dobozolni aztán meg feladni a csomagokat, úgyogy visszatértünk a hétköznapokba és rögtön az első nap azzal is szembesültem, hogy nem gondoltam ki, hogy mit főzzek ebédre:)

Síelés egykor és most

Így a síelésre készülve, vagy inkább arról gondolkodva, hiszen még mindig necces, hogy érdemes-e elmennünk, találtam egy jó - osztrák -  cikket a síelésről ill. arról, hogy egykor milyen is volt, mennyire más, nem mondom a cikkel ellentétben, hogy szebb, csak inkább, hogy más. Abban az időben, amikor még mi magyarok gondolni se nagyon gondoltunk a síelésre.

Gondoltam megosztom veletek, kissé átírva:

Képzeljük el, hogy nincs Gore-Tex anyagból készült síruházat, amikor a kesztyű pillanat alatt átázik és nem melegíti többet az ujjakat, így azok is egy idő után nyirkossá, hideggé válnak. Aztán ott van maga a síruha, a kabát ás a nadrág, ami egy pár óhatatlan esés után szintén vizessé válik, és onnantól nincs mese, már az se melegít, hanem inkább hűt. Egy dolog marad a vacogás:) Aztán odaérve a lifthez, megfogva annak fagyott fém szerkezetét, esetleg odaragad maga a kesztyű is.

Ma: különféle vízhatlan és meleg, légáteresztő ruhában síelünk, ami sokadik esés, vagy hóban hempergés után is vízhatlan és meleg marad. A kesztyű kényelmes és meleg, szintén vízálló, a kiegészítők száma, fajtája végtelen, a sízoknitól kedve egészen a aláöltőzőig, mindent lehet kapni. Ha ezek után még valaki fázik, akkor rosszul csinálja.

Képzeljül el a síterepet, ahol nincsenek pontosan kiépítve a pályák, így könnyen megeshet, hogy egy kezdőknek való pálya végül - minden jelzés nélkül - egy nehéz fekete pályában végződik. Vagy amikor egy pálya azért jelent igazi kihívást, mert műhó hiányában egy hómentes hét alatt az egész pálya arculata megváltozik és hirtelen "barnára" vált, vagyis itt-ott sziklák-kövek, földes rész kerül a síelő lába ill. léce elé. Ráadásul egy olyan korban, amikor a lécek is hosszúak és kemények voltak.

Aztán amikor nagy nehezen célba ért a síelő, kiderül, hogy a lift még jó messzire van, ami távolságot éppen sík terepen síléccel és síbottal haladva kell áthídalni. Aki kezdő síelő pontosan érti miről beszélek.

Ma: Minden síterepnek van saját térképe raja a pálya színe, meredeksége, hossza, az útközben található hütték neve, és a pályák jó része úgy van kiépítve, hogy a liftnél végződik, v. ha nem akkor jön a síbusz és visszaviszi a síelőt a lifthez, így csak nagyon minimálisat kell sík terepen közlekedni.

Képzeljük el, hogy egyszemélyes liftben ülve, rossz időben nem látjuk a liftszerkezetet tartó oszlopokat és úgy érezzük magunkat, mintha csak a levegőben egy kötélen lógnánk. Aztán egyszer csak erős szélben a lift megáll, mi meg ott ringatózunk a hidegben, átnedvesedett ruhában - egyedül.

Ma: Nagyobb részt kabinos liftek, az ülőliftek is több személyesek és kényelmes lábtartóval biztonsági korláttal és masszív szerkezettel felszerelve. 

diepresse.at

8-12 fok, napsütéses idő - bajban vannak a sípályák

Ülünk a tévé előtt és hallgatjuk az időjárásjelentést, mit mond hétvégére. Aztán csak ámulunk és bámulunk, mikor kiderül, hogy január közepére napos, enyhe kiránduló időt mondanak, nyoma sincs a télnek. Sőt nem is olyan régen 16,9 fokkal megdőlt Ausztriában az abszolút aznapra eső melegrekord! Közben persze aggódunk, mert jövő hét végén mennénk síelni, amit egy éve várunk, s jót tenne a lelkünknek, meg persze a testünknek is. Sajnos tudjuk, hogy a célzott sípályán (Salzburg tartomány) ugyan van valamennyi hó, de kevés és rossz minőségű, hiszen ott se esett szinte semmi hó és ott is meleg van.

A napokban az újságok is foglalkoztak vele, hogy idén úgy látszik elmarad a tél. Egy helyen találóan megjegyezték, hogy a legtöbb síparadicsomban a völgyben olyan zöld minden mint a bécsi Práterben...

A magyarok által oly kedvelt Semmeringben például a 14 km sípályából csak 4 km használható, ami nagyon kevés. Az úgy összességében népszerű Kitzbühelen például csak 80 centi a hó és ott se üzemel az összes lift.

Ezekben a hó-ínséges napokban nő meg a jelentőségük a hóágyuknak, amikkel így-úgy legalábbis járhatóvá tudják tenni a pályákat. Ezeket a hóágyukat viszont csak a nagyobb síterepek engedhetik meg maguknak. Ausztria szerte az elmúlt években 800 millió eurót fektettek be hóágyukba, ezzel biztosítva, hogy meleg idő esetén meg tudják tartani a vendégek egy jó részét.

Átlagosan 3-4% kieséssel számolnak a hoteleknél, de érdekes helyzet figyelhető meg a sportboltokban is: a sífelszereléseket nem viszik, de a leleményesebb boltok váltottak és inkább biciklit meg futócipőt árulnak, amiből viszont sikerül is nekik eladni eleget, hogy ne legyen veszteségük.

Semmiképpen se jó ez az enyhe idő, mégha sokan élvezik is, hogy nincs hólapátolás, jégen csúszkálás és hasonlók. Viszont az összes bogár, kullancs, szúnyog is élvezi ezt, gond nélkül átellel, viszont a növények meg nem tudnak pihenni, számos fa, virág már hajt, már azon se lepődnék meg, ha a barka kivirágozna...

Mi megy egyelőre kivárunk, hátha mégis érdemes lesz elutaznunk. Reménykedünk!

Ünnepek után és a már megszokott januári depresszió

Nagyjából elmondható, hogy véget értek az ünnepek, mégha 6-áig félgőzzel is működik minden. Jól simán telt el a Karácsony, végiglátogattuk az ismerősöket, barátokat, és Szilveszterre itt voltak a barátnőmék Bécsben, úgyhogy megnéztük milyen itt a Szilveszter. Délutántól egészen hajnali 1ig kb. egy összefüggő tűzijáték volt a város, különösen fél 12 és fél 1 között, akkor már már olyan volt, mintha háború lenne, de egyben szép is volt, úgyhogy megérte itt maradni.

Aztán ahogy elmentek a barátnőmék, úgy lett úrrá rajtam a szürkeség, ami már-már menetrendszerűen tőr rám minden év elején és a síelésig nem hagy el teljesen. Kéne már ellene valamit tenni...

Összegezve az előző évet, igen sok minden történt. Úgy mentünk bele az évbe, hogy megyünk Münchenbe, úgy jöttünk ki belőle, hogy van egy osztrák cégünk, ami mégha lassacskán is de már működik. Ez úgy nagyjából össze is foglalja a történteket. Nagy döntések voltak ezek, ami talán lassacskán megnyugvást is, meg ami még fontosabb stabilitást, kiszámíthatóságot hozott, ami persze főleg nekem fontos. Nem vagyunk messze a szülőktől, barátoktól, viszont már egy kellemesebb, barátságosabb mindennapi klímát élvezhetünk egy a magyarok számára amúgy sem teljesen külföldi városban.

Az iskola és az ott szerzett élmények sokat segítettek az első nehézségekben, barátokat adtak és elfoglaltságot, amíg nem állt fel a cég.

A jövő év se ígérkezik sokkal könnyebbnek, a céget fel kell jobban húzni, a termékpalettát kibővíteni és a hozzá kapcsolódó dolgokat megcsinálni, gondolkodunk ház ill. lakásvásárlásban is ill. ezeken kívül magánéletileg szeretnénk gyereket is, ami nem akar összejönni.

Valamint tudni kell élvezni közben az élet adta örömöket, élményeket